Mégis, mi lesz az a Zene Háza a Városligetben?

A Liget-projekt részleges leállítása után eldőlt: a mélygarázsok mellett két új épületet fejeznek be a Városligetben. Az egyik a Néprajzi Múzeum lesz az 56-osok terén, a másik a Fudzsimoto Szú japán építész által tervezett Magyar Zene Háza. Történetesen pont azok az épületek valósulnak meg, amelyek körül jóval kisebb vita zajlott, mint az önkormányzati választások után leállítottak körül. A Zene Háza szinte alig kapott figyelmet az elmúlt években. Nem túl nagy, nem túl magas épületről van szó, amit egy részben eddig is beépített telekre terveztek, de nem egy létező intézmény helyére – szemben az Új Nemzeti Galériával, amit a lebontott Petőfi Csarnok, vagy a Magyar Innováció Házával, amit a lebontott Közlekedési Múzeum helyett szerettek volna felépíteni.

A Ligetnek ezen a pontján az egykori Budapesti Nemzetközi Vásár (Hungexpo) épületei romosodtak évtizedeken keresztül, egy jókora elzárt terület közepén, aminek egy kis részében a Kertem nevű romkocsma a működött az utolsó években. A fejlesztés időközben elérte legmagasabb pontját, úgyhogy bemutatták a sajtónak, hol is tartanak.

Tájba illeszkedés 

A legmagasabb pont nem jelent valami égbekiáltó magasságot, tizenegynehány méterről van szó, amivel még csak nem is emelkedik a fák szintje fölé. Vagyis magasságban messze alul marad a megfékezett két múzeumi nagyprojekttől, vagy mondjuk a Vajdahunyad várától. Jelenleg egy hatalmas betoncsontváz, a kalapjának pedig épp elkezdett nőni az acélvázas karimája. 

A terepet bejárva az első ami szemet szúrt, hogy az építkezés során ügyeltek a megmaradt fatörzsek védelmére, főleg, hogy a tervek szerint némelyiket körül is öleli majd a tetőszerkezet. 

Faügyben elég fura helyzet állt elő. Az ide tervezett épület ugyanis akármilyen kicsi – a korábban elzárt 10 ezer négyzetméteres területre egy 2700-2800 négyzetméter alapterületű épület került –, még így is útban volt az építkezésnek a fák egy része. Nem véletlenül akarták a Liget-projekt ellenzői az alternatív javaslatok szerint lebontani a BNV-épületet, és a helyét parkosítani. Végül nem ez történt: a parkterület valamennyit növekszik – összesen vagy 6000 négyzetmétert adnak vissza rekultiválva –, de a ház is felépült. Ehhez a tiltakozások ellenére hatalmas költséggel – és sokak szerint kétes eredménnyel – az építkezés előkészületeként áthelyeztek több nagyobb fát.  

Viszont, ha a már meglévő épületet nézzük, akkor azt látjuk, hogy egy csomó nem szép, nem túl idős és láthatóan magától felnőtt, vagy rosszul elhelyezett fa maradt meg körülötte. Hiába lenne értelme eltávolítani némelyiket, és lecserélni azokat, kizárt dolog, hogy hozzá merjenek nyúlni ezekhez, mert félnek a következményektől. Nem is fognak, a meglevő fák maradnak, vigyáznak rájuk.

Egy másik természetvédelmi kérdés engem jobban aggaszt, amit már többször leírtam a házzal kapcsolatban. A hatalmas üvegfelületek rendkívül veszélyesek a madarakra nézve. Főleg ott, ahol nem más házakat tükröznek vissza, hanem fákat, bokrokat, zöldet. Vagy, ahol a madarak "átlátnak" a házon. Az ilyen felületeket egyszerűen nem érzékelik, és olyan erővel repülnek neki, hogy elpusztulnak. A Magyar Zene Háza pont ilyen üvegpalota lesz. A fejlesztők mindenesetre azt ígérik, mindenképpen lesznek a felületeken matricák, már kísérleteznek a megfelelő méretekkel és a Magyar Madártani Egyesülettel is felvették a kapcsolatot. Nem mondom, hogy megnyugtattak, de azért bizakodom!

Azt viszont el kell ismerni, hogy a 12-14 méter magas üvegfelületek mögött elég látványos lesz egy-egy koncert a parkban sétálóknak, és persze bentről is klassz díszlet lesz a Vajdahunyad vára a tóval. Na de mi is lesz ebben a házban?

Látványos gomba a felszínen

A kis méret csalóka. A látogatók összesen 10 ezer négyzetmétert vehetnek majd birtokba. A földszinten két koncertterem kap majd helyet, természetesen a szükséges backstage-ekkel, kiszolgáló térrel. A már említett, gigantikus üvegburkolat mögé helyezett nagyterem mellett lesz egy kisebb is, illetve egy szabadtéri színpad is csatlakozik majd a létesítményhez. 

A jókora belmagasságnak köszönhetően az emelet egyúttal a tetőteret is jelenti majd. Itt egy hang- és egy videóstúdiót alakítanak ki, ahol a helyben rögzített előadásokat lehet feldolgozni, illetve két tanterem is lesz az ideérkező diákoknak. Ide kerül a létesítmény könyvtára is.

Alighanem ez a tető lesz a legeredetibb és leglátványosabb része az épületnek. Menő a nagy üvegfelület is, de azért egy minden irányban szabálytalanul hullámzó, különböző méretű lyukakkal tarkított, megszaggatott kalap (mások szerint palacsinta) teljesen példa nélküli a hazai építészetben. Egy része még betonból van kialakítva, másik része már csak fémszerkezet; egy olyan szobor, aminek ugye azért tetőként is funkcionálni kell. A Teampannon csapata elég komoly feladatot kapott, mert Fudzsimoto Szú megálmodott egy formát, amit aztán valahogy meg kellett valósítani a gyakorlatban, miközben nem igazán lehetett szabványmegoldásokat használni.

Hogy mennyire van értelme arra költeni, hogy egy épület-műalkotást hozzunk létre az elsődleges funkción túl, arról megoszlanak a vélemények. Számomra a 4-es metró példája azt mutatja, hogy igenis van. Mindenesetre örülök, hogy a Zene Háza nem tescósodott el a megvalósítás során, ahogy mondjuk a 2017-es vizes világbajnokságra készült Duna Arénával történt.

Ráadásul úgy tűnik, Fudzsimoto nem csak a nevét adja a házhoz, ami kifejezetten szimpatikus: rendszeresen megjelenik az építkezésen, és egyeztet. Például nem lehet még tudni, hogy a palacsintakalapot tartó oszlopok ezüst vagy arany színezést kapnak-e, vagy hogy a belső burkolat kő lesz-e, csiszolt beton, esetleg terrazzo műkő. Ezek a kérdések menet közben dőlnek majd el, attól függően, hogy melyikkel lehet legjobban megközelíteni az építész elképzelését. Nem ez minden kivitelező álma, de a végeredmény biztos, hogy jobb lesz így.

A java a föld alatt van

Ahogy egy gombának is csak egészen kis részét jelenti a felszín feletti tönk a kalappal, úgy ennek a gombaépületnek is a föld alatt van a nagyobb része. Itt nem csak a gépészetre gondolok, ami amúgy igen izgalmas, mert a ma már szokásosnak mondható földhőszivattyúk mellett a Műjégpálya hűtését is felhasználja az épület, ami egészen egyedülálló megoldás.

Tulajdonképpen két szint helyezkedik el lefelé, de ez a kiállítótereknél egyet jelent: meglehetősen nagy, két szintet átfogó belmagasságokat alakítottak ki. A két hatalmas, szabálytalan alakú teremhez kisebb helyiségek is csatlakoznak majd. Az épület földalatti dísze egy gigantikus, látványos lépcsőház lesz, ahonnan mindez megközelíthető.

Ha meg kell majd határozni a 21. század végén, hogy mi volt a tizes évek legjellegzetesebb építészeti megoldása, alighanem a nagy, levegőbe kanyargó lépcső lesz az. Legalábbis az elmúlt években számtalan helyen találkozhattunk vele, a legutóbb épp a szomszédban, a Millennium Házánál. Örülök neki, olyan kortárs építészeti megoldás, amit azok is szeretnek, akik amúgy nem lelkesednek a mai építőművészetért. 

A Liget-projektnél azt ígérték, hogy minden ház egy része ingyen látogatható lesz. Ez így van itt is. A központi lépcsőn bárki lesétálhat a -1. szintre. Sőt, ami egészen ügyes megoldás: egy erkélyen át, felülről nézhet be az állandó kiállításra. Nem csak itt kaphatunk ízelítőt azonban a kiállításokból, hanem a földszintről is, ahol egy felülvilágítón át nézhetünk le két emelet mélyre.

Oké, és mit fogunk látni, ha benézünk?

Hangdóm, világok zenéje

Az emeleti könyvtár a popzenére fog fókuszálni, mert ilyen gyűjtemény még nincs Magyarországon. Digitalizált könyvek mellett hanganyagot is fognak gyűjteni az ígéreteik szerint, mégpedig 1957 és az első Sziget (1993, Diáksziget) közti időszakra fókuszálva.

A földszinti koncerttermek kínálatát leginkább a "világ zenéjével" szeretnék majd megtölteni, vagyis a Föld legkülönbözőbb pontjairól szeretnének majd előadókat, produkciókat hozni. Rendes, állandó koncerthelyszín lesz a Zene Háza, mely méretéből adódóan sem annyira a szupersztárokra, mint inkább a rétegzenékre fókuszál majd.

Az egyik földalatti nagyterembe kerül majd az állandó kiállítás. Itt több fázisban mutatják be a zene történetét a természet zenéjétől a népzenén át a polifónia kialakulásán és nagy klasszikusokon keresztül napjainkig. Fontos, hogy nem csak a magyar zene történetéről lesz szó, persze mindenhol, ahol lehet, kidomborítják a hazai vonatkozást. A kiállítás programját kialakító Batta András, a Zeneakadémia volt rektora szerint azt szeretnék megmutatni, hogy a zene közösségi élmény. Amolyan "zenei Csodák palotáját" képzeltek el.

A gyakorlati zenéléshez nem csak a tetőben elhelyezett tantermekben lesz lehetőség, hanem lesz a kiállítótérből nyíló "hangszersimogató" is, ahol ki lehet majd próbálni a hangszereket azoknak is, akik nem tudnak (még) játszani rajtuk. A cél a beavatás: kedvet csinálni a zenéhez, a zenéléshez.

A legrejtélyesebb része az egésznek a hangdóm, amiről a bejáráson sem tapasztalhattunk meg sokat. Jelenleg csak egy hatalmas betonteret láttunk, ide kerül majd az a "harang", amelyben 360 fokban vesz majd bennünket körbe a zene. Az ígéretek szerint az állandó kiállítás témájához kacsolódóan lesznek itt vetítések, melyekben a zenéé lesz a főszerep. Mondjuk a természet bemutatásakor úgy érezhetjük magunkat, mintha erdőben járnánk, a szimfonikus zenekarnál, mintha körbesétálhatnánk a zongorát, és hallanánk minden irányból. Merthogy nem lesz benne ültetés, lehet jönni-menni a vetítés alatt a harangban. Jó is lehet, de nagyon sok múlik majd a megvalósításon: ma már, amikor gyerekek az általános iskolában találkoznak felfújható vándorplanetáriumokkal, és 3D vetítés nélkül szinte el sem képzelhető egy turisztikai látogatóközpont, tényleg valami klasszat kell mutatni ahhoz, hogy nagyot szóljon. 

Az biztos, hogy hiánypótló lesz, ha elkészül. Ahogy Baán László, a Liget Budapest Projekt miniszteri biztosa mondta, egészen meglepő, hogy miközben a zene az a művészeti ág, amiben az egyik legsikeresebbek vagyunk a világban, ezer muzeális intézet közül eddig egy se mutatta be nálunk a történetét. (Mint egy kedves olvasónk jelezte, azért ez túlzás, hiszen a Zenetudományi Intézet keretén belül működik a Zenetörténeti Múzeum! - ZD)

Hát majd most. 

Vagyis 2021-ben.

Merthogy jövő decemberben nyílik meg majd a tervek szerint a létesítmény, amit három hónappal később az első időszaki kiállítás követ a magyar könnyűzene történetével.

(Borítókép: Bődey János / Index)