Ízléstelen luxuspalotában élt a 33 évvel ezelőtt kivégzett román diktátor

Sajátos turisztikai vonzerő

Harminchárom évvel ezelőtt, 1989. december 25-én végezték ki Románia első elnökét, Nicolae Ceaușescu kommunista diktátort és feleségét, a négy általános iskolai végzettséggel rendelkező, leánykori nevén Elena Petrescu miniszterelnök-helyettest.

Az önmagát a kárpátok géniuszának kikiáltó politikus egykori személyi kultuszára és 24 évig tartó rémuralmára ugyanakkor a mai napig sokan szívesen gondolnak vissza keleti szomszédunknál.

A bukaresti INSCOP közvélemény-kutató intézet 2014-es felméréséből az derült ki, ha a despota ma is élne, akkor a románok azonnal megválasztanák ismét államfőjüknek. 

A cég idei felmérésében a válaszadók csaknem hatvan százaléka már úgy nyilatkozott, hogy a népnyúzó regnálása alatt a folyamatos energia-, áru- és élelmiszerhiány ellenére sokkal jobb volt az élet, mint napjainkban.

Ennek tükrében már nem is meglepő, hogy a genocídiumért halálra ítélt önkényúr sokkal népszerűbb, mint a kitalált, de részben valós személyről mintázott Drakula gróf alakja. Ceaușescu kulturális öröksége mindemellett annyira mélyenszántó, hogy a várható anyagi haszon miatt a román idegenforgalom településszintű desztinációt is felépített a személye köré.

A Conducatornak (Vezérnek) viszonylag sok ingatlana volt országszerte. Volt, amit ő építtetett, de akadt olyan épület is az ingatlan-portfóliójában, amelyet csak a saját ízlése szerint alakíttatott át. Protokollházai közül ma már három magántulajdonban van. Ilyenek a temesvári és a cserépfürdői emeletes villák, valamint a báró Neuman családtól elkobzott 30 szobás, aradi klasszicista stílusú kúria. A többi egykori lakhelye még mindig állami tulajdonban leledzik, ezeket vagy az Állami Protokoll Hatóság, vagy a Kulturális Minisztérium kezeli.

A román nép nevében Tavasztündértől szeretettel

Az egyik leghíresebb luxuskomplexumának a Bukarest északi részén fellelhető, Primăverii sugárút 50. szám alatti palota számít, amelyet eredetileg elődjének, Gheorghe Gheorghiu-Dej miniszterelnök fővárosi otthonának építtetett a Román Kommunista Párt. A Tavasz-palotaként ismert ingatlan Cezar Lăzărescu építész tervei szerint 1964 és 1965 között készült el. Az épület átadását azonban már nem érhette meg a villanyszerelő-végzettségű, első számú pártfőtitkár.

A frissen vakolt falak közé anno december 8-án költözött be az elhunyt országvezető legkedvesebb politikai kegyeltje és egyben utódja, Nicolae Ceaușescu egykori cipészinas. A modern rezidencia nemcsak a független, nacionalista politikájával nagy népszerűségnek örvendő, széles körű személyi kultuszt kiépítő diktátornak lett az új otthona, hanem családjának is. 1989-es kivégzéséig itt élt felesége, Elena, három gyermekük, Valentin, Zoia és Nicu, illetve halálukig a korábban kecskepásztorkodással foglalkozó apai nagyszülők, Andruță és Alexandrina is.

Az enyhe art deco stílust felvonultató tízszobás villát hamar kinőtte a család. A vezér 1970-ben rendelte el, hogy szeretett fővárosi otthonát 80 szobás palotává kell kibővíteni, amelynek külső megjelenését és belső elrendezését állítólag ő maga vázolta fel a tervezéssel megbízott Aron Grimberg-Solari építésznek. A hitelességet és tényközpontúságot hallomásból sem ismerő román történetírók egy része azonban azt is tudni véli, hogy az új épület tervrajzát maga Kuba elnöke, Fidel Castro ajándékozta oda Románia első számú urának, és az eredetijét a spanyol gyarmati építészet egyik havannai remekművének tartják.

Bármi is az igazság, bárki tervezte is a palotát, a kívülről különösebben nem éppen tetszetős bukaresti villa inkább építtetőjének 1972-ben átadott, giccsbe hajló emlékműve, mintsem a hispániai építészet finom karibi eleganciájának balkáni replikája. Ezt a kettősséget annak köszönheti az épület, hogy a főhomlokzat nem egységes. Az utcára néző főfalat bár a Bauhaus uralja, ám kiugró részei, az oszlopos kocsibeálló és az erkély kialakítása már neoreneszánsz stílusjegyeket vonultat fel.

Minden van itt, csak jó ízlés nem

Az épületet francia minta alapján egy apró előkert választja el a nevében sugárút, forgalmát tekintve mellékutcaként használt Bulevardul Primăveriitől. Az egyemeletes havasalföldi dácsa előcsarnokában a betérőket muranói üvegmozaikkal burkolt szökőkút köszönti, amelyet a franciaországi Sèvres-ből származó porcelánvázák és flamand faliszőnyegek vesznek körbe. Az elnöki rezidencia belső tereiben kézzelfogható a giccs, a pazarlás és a megalománia, ami állítólag inkább Elena Ceauşescu ízléséről vall.

A legtöbb helyiséget selyemtapétákkal és üvegmozaikokkal borították be. A falakat többnyire kortárs román festők, így Octav Băncilă portréi, Dumitru Ghiață csendéletei, George Baron Löwendal piktor Moldva, Olténia és Munténia domborzati viszonyait bemutató tájképei, illetve Rudolf Schweitzer-Cumpăna, Pan Ioanid és Camil Ressu Havasalföld parasztságának életét bemutató képei díszítik.

amelyeket többnyire afrikai államfők ajándékoztak Románia legfőbb urának. Ezeket a preparációkat szinte mindig a csehszlovák, francia és olasz kristálycsillárok tengelyei mentén szögelték fel a falakra.

A Ceaușescu házaspár lakosztályát XIV. és XV. Lajos-stílusú bútorokkal rendezték be. Ebből egy sem volt eredeti. Ezeket a barokk és rokokó stílust megidéző berendezéseket román iparművészek faragták ki Robert Woll építész és Agrippa Popescu belsőépítész tervei alapján. A szobák sarkaiba általában neoreneszánsz és neoklasszicista stílusú márványkandallókat helyeztek el. A közös hálószoba központi helyét a hitvesi ágy foglalta el, de a kölcsönös horkolás/hortyogás miatt a házaspár mindkét tagjának volt egy-egy külön hálószobája is. Az emeleten a gyerekek privát lakosztályai sorakoztak.

Elvtársi üdvözlettel a bombakészítők földjéről

Az épületben persze számtalan extravagánsan berendezett dolgozószoba, dohányzószoba, nappali, társalgó is helyet kapott. Az importtévével felszerelt központi iroda történelmileg azért is érdekes, mert 1968-ban Ceaușescu itt írta alá azt a határozatot, amellyel megtagadta Csehszlovákia megtámadását. Szintén ebben a teremben bízta meg a Kondukátor a világ legkeresettebb és egyben leghíresebb terroristáját, Ilich Ramírez Sánchezt is, hogy likvidálja az Egyesült Államokba disszidált Ion Mihai Pacepa altábornagyot, a román kommunista titkosszolgálat, a Securitate vezetőjét.

A Sakálként is ismert terroristavezér bár megtagadta az egykori kémfőnök megölését, ám szívélyesen elfogadta a balkáni despota második megbízatását, miszerint semmisítse meg a népnyúzó rendszerét folyamatosan kritizáló müncheni Szabad Európa Rádió román szerkesztőségét. Carlos ezt a munkát a budapesti főhadiszállásán, a Vend utcában szervezte meg. Akciójukra 1981. február 21-én kerítettek sort. A merénylet szerencsére senkinek sem oltotta ki az életét. Valószínűleg ez a „hiba” csak annak volt köszönhető, hogy a román államvédelem hibás tervrajzokat adott át Ilich kommandójának, akik így a rádió csehszlovák szerkesztőségét semmisítették meg. Ténykedésüket a Sakál, a Patkány, a Kádár és a Laci című dokumentumfilm foglalta össze. 

A pancsoló kislány és a nyalóka

A román diktátor központi dolgozószobája mellett egy terem nagyságú gardróbot is kialakítottak. Erre a hatalmas méretű bútorra volt szüksége az autokrata államfőnek, mert a kárpátok géniusza rettegett egy esetleges mérgezéses merénylettől, így naponta kétszer is teljesen átöltözött. Egy zakót, egy inget, egy nadrágot, cipőt, zoknit és fehérneműt sohasem vett fel kétszer. 

Ennek megfelelően a mahagónifából kifaragott szekrényben 750 darab öltönynek, ugyanennyi cipőnek alakítottak ki helyet. Elena Ceaușescu intarziaberakásos ruhásszekrénye háromszor nagyobb volt uráénál.

Szintén a dolgozószoba mellett alakították ki azt a két hatalmas méretű, igencsak csicsás küllemű fürdőszobát és fedett uszodát, amely még Wes Anderson amerikai filmrendezőt is megihletné. A modern felszereltségű, 70 négyzetméteres uszoda oldalfalait körülbelül másfél millió darabból álló mozaikkal fedték le, amely Vasile Pîrvulescu és Olga Porumbaru képzőművészek alkotása. A fűtött medence mellett a vezérnek és famíliájának kialakítottak egy kezdetleges jakuzzit, egy hidromasszázsgépekkel teljesen felszerelt gyógyfürdőszalont, szoláriumot, szaunát és egy fodrászatot is. 

Az úszómedencének helyt adó fedett csarnokból lehet kijutni a palota 14 830 négyzetméteres parkjába, amelynek egzotikus növényeit szintén Robert Woll tervei szerint telepítették. Itt nyert elhelyezést Florin Teodosiu mozaik-műalkotása is, aki szűz lányokkal szimbolizálta a négy évszakot. Bár a nép éhezett, a házaspár a gazdagságát szimbolizálva hat pávát is tartott. A madarak utódai ma is jól érzik magukat a tágas kertben.

Az uszodából persze nemcsak a kertbe lehetett kijutni, hanem az egzotikus és mediterrán növények gazdag választékát kínáló beltéri üvegházba is, amelynek közepén egy mandarinfa áll. A nem mindenhol nívós szobrokkal kidekorált télikert technikai érdekessége, hogy a mennyezete motorikusan ki- és behúzható, így öntörvényűen lehetett eldönteni, hogy a pálmafák természetes vagy mesterséges fényt kapjanak.

A több mint 4000 négyzetméteres épület alagsorában alakították ki a mozitermet, amelyet Ceaușescu kétnaponta keresett fel, hogy megnézhesse kedvenc filmjeit. A visszaemlékezők szerint a diktátor leginkább a Telly Savalas alkotta Kojak című tévésorozatot, a John Wayne főszereplésével elkészült amerikai cowboyfilmeket, illetve a japán Cobra című karatefilmet szerette. Elena állítólag a Dallas bonyodalmait élvezte. A moziterem mellett alakították ki a borospincét. Innen nyílt az ingatlan kulcsfontosságú része, a titokban épült, P/50 kódszámmal ellátott, atom-, vegyi és kémiai támadásnak is ellenálló bunker.

Az 1989-es forradalomkor az éhes bukarestiek megrohamozták a palotát, és ellopták egykori vezérük több, külföldi vezető politikusoktól kapott pazar ajándékát, főleg szőnyegeket és műtárgyakat. A feldühödött tömeg néhány szobát szét is vert. A Tavasz-palota sokáig azért állt kihasználatlanul, mert egyetlen állami méltóság sem akart beköltözni az ország sötét korszakát idéző rezidenciába. Néhány alkalommal külföldi küldöttségeket szállásoltak el benne. 2016-tól múzeumként üzemel a palota.