![Párizs minket is várt: az Index helyszíni stábja is rácsatlakozott az olimpiára](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/5747/57478/574785/57478563_4251271_8faf1cbc1b9d98fe8cf5c41d22bcb69e_wm.jpg)
További Klassz cikkek
"Mégsem egy hűvös múzeumban töltöm a szombatot" - állapítottam meg belépve Fehér László kiállítására, miközben a dekoratív festmények mögött felderengett, ahogy egy bolyhos vattacukorral a kezemben szaladok a strand sekély vizében.
Éreztem , hogy ezzel a programmal gyorsan végzek. A kortárs sztárfestő 2005-ös kiállításai óta ugyanis nem lépett újabb alkotói korszakába. A Ludwig múzeum retrospektív kiállítása az utóbbi évekből ismert, nagyméretű, piros, fekete, fehér vásznakkal indított. Úszó kislányok, padon napozó nők, kutyusok képeivel, amik egyébként jól passzolnak drága, olasz bőrkanapékhoz.
Sokkterápia
![](http://index.hu/cikkepek/0707//belfold//feher1.jpg)
Nagyobb lakberendezési áruházak feltérképezésére alkalmas, határozott léptekkel indultam tehát a belső termek felé, hogy már az első fordulóban földbe gyökerezzen a lábam. A kedélyes közelmúlt után, minden átmenet nélkül, Fehér korai korszakával szembesültem.
Nem volt nyilvánvaló, hogy átgondolt, és kaján kurátori koncepció lökte a látogatót a mélyvízbe, vagy véletlen akasztgatták fel éppen ilyen sorrendben a képeket. Mindenesetre a hatás elementáris volt.
Nyilvánvalóvá vált, hogy a festőt a hetvenes években még kevéssé érdekelték a műalkotás és az ülőgarnitúra harmóniájának kérdései. A korai, hiperrealista festmények inkább finom iróniával és pengeéles társadalomkritikával dolgoztak.
A Brigádnapló nagy méretben megfestett, fekete-fehér igazolványképeit, a metró ablakán kibámuló embermasszát (Földalatti) vagy a kispolgári paradicsom egy pillanatát (Életkép) egyébként csak azért nem lehetne eladni valami mai, fiatal tehetség munkájaként, mert jelenleg senki nem fest ilyen színvonalon. Empátia helyett pedig inkább a cinizmus megy.
Sárga
Vajon valaki egy üveg abszintot csempészett be nyugatról Fehér Lászlónak? - fogalmazódott meg bennem a kérdés a nyolcvanas évek munkáihoz érve. Fehér váratlanul elhagyta a hiperrealizmust, és elomló, vibráló, zaklatott tájképeket festett, amelyeken már megjelentek a védjegyének számító emberi kontúrok is.
Közben elfelejtettem a kiállítás szomorú végkifejletét, és naiv lelkesedéssel vetettem bele magam a festő egymást követő korszakaiba. A vibráló, expresszív tájképek után nagyot ütöttek a sárga időszak képei is, amiken magányos alakok egynemű, sárga felületek szélén néztek bele a sárga végtelenbe.
Fehér László ebben a metafizikus, sárga helyett később szürke, majd fekete alapszínű környezetben alkotta meg univerzumát. A közönyös végtelen előterében tevékenykedő, bizonytalan körvonalú figurák olyan erővel hívják elő a magány és elmúlás érzését, hogy Fehér képeiért érthető okokból lelkesedett az 1990-es Velencei Biennále közönsége.
A történelemből azonban tudható, hogy a fentiek megtapasztalása után két út áll az ember előtt. A drogok/öngyilkosság, vagy a showbiznisz. Nem lőjük le a poént, olvasson tovább.
Az ország legjobb napszemüvegfestője
Fehér a kilencvenes években ismét elővette a fekete-fehér fotókat, hogy újabb, érzékeny képeket készítsen. A sorozatból az Engelék Calabasasban az egyik markáns munka. Az ellenfényes kép remegő körvonalai beszippantottak a fülledt, trópusi délutánba, és egy belvárosi bérházban dobtak ki.
A Kapulajban című 1997-es, lebegő kompozíció lehetne még az előző korszak darabja, de valójában már előre mutat. Oda, ahol Fehér László branddé kovácsolja stílusjegyeit, hogy azok jól azonosítható, érhető és dekoratív festményekké álljanak össze.
A kilencvenes évek végén megjelentek a lazacszínű képek, amelyek pont úgy viszonyultak a sárga korszak alkotásaihoz, mint a zaklatott sárga a tetszetős tapétaszínhez. A munkák amúgy rendben vannak, hacsak nem vesszük figyelembe, hogy Fehér azokat már mind elkészítette évtizedekkel azelőtt. Igaz, az alakok és szituációk akkor kevésbé voltak szerethetőek.
![](http://index.hu/cikkepek/0707//belfold//feher5.jpg)
A stílus az ezredforduló után fordult a kereskedelmileg is igazolható irányba. A festő a feketét választotta alapszínnek, de ne ijedjünk meg, szó sincs tragikumról. Sőt. A feketének inkább a dekoratív hatása érvényesül. Előtte ragyogóbban, olyan művészi hatással jelennek meg a derűs, tiszta színekkel festett alakok.
A 2000 után készült képek markáns díszei lehetnek szinte bármilyen polgári, nagypolgári enteriőrnek, vagy igényes irodának. Fehér többszörösen bizonyítja azt is, hogy a magyar festők közül ő képes legjobban napszemüveget festeni.
Párhuzamosan kibontakozott a vajszínű portrévonal is, de ennek koncepcióján még nyilván csiszolnia kell a festőnek. Hiszen hajléktalanportrékat, legyenek bármilyen szépen kidolgozva, senki nem akaszt ki a nappalijába.