Majmok Budapestje

Nem csak házfalakra lehet graffitizni, jöttem rá, kikászálódva a Kulo City lapjai közül. Eddig abban a hitben éltem, hogy az utcaművészetben az egyik fontos kellék az utca, amit össze lehet festeni, stencilezni, matricázni. Szóval, hogy kell a téglából, panelből, rohadó hirdetőoszlopokból, óriásplakátokból és városlakókból álló kontextus, amire a művész (a tornacipős, bő nadrágos kölök) reflektál.

Kulo Cityben azonban kiderült, hogy az igazi street arthoz egyáltalán nem kell a város.

Semmi okoskodás

Kulo City, bár megdöbbentő mértékben hasonlít Budapestre, csak papíron létezik, Stark Attila könyvében. Az (egykori?) 1000% street art-csoport tagja papíron épített fel egy várost, hogy aztán firkával, festményekkel és montázzsal vicces és személyes hellyé tegye azt.

De ne ijedjünk meg. Nem vastag keretes szemüvegben kiötlött konceptuális munkáról van szó, ami úgy van beágyazva a művészeti kontextusba, hogy közben diskurzust folytat a befogadóval és még négy kortárs művészeti elmélettel.

Stark Attila Kulo Cityje sokkal természetesebben nőtt ki a földből.

Kulo City születése

Tavaly nyáron úgy alakult, hogy egy képregény vázlatos forgatókönyvét kellett összehoznunk a művésszel. A megbeszéléseket a projektszemléletű munkaszervezés alapjaira építve, a Margit szigeti nagyréten tartottuk. Az ötleteket Stark Attila írta a jegyzetfüzetébe, felskiccelt egy-egy fordulatot, az üresjáratok idején a frizbizőket rajzolgatta, vagy egy sms után az esti buli helyszínét írta a sarokba.

A jegyzetfüzetet néhány héttel később egy noteszeket bemutató, vicces kortárs kiállításon láttam viszont. Végiglapozva azonban már nem határidőnaplónak tűnt, hanem a város helyszíneit, eseményeit és egyik lakójának életét egymásra vetítő, sajátos világot teremtő alkotásnak.

A Kulo City ugyanez, csak sokkal több oldalon, sokkal jobban kidolgozva.

Nem Sin City

"Budapest nagyon koszos hely. Két fele van, Buda és Pest, az egyik részen gazdagabbak laknak, ez nem olyan koszos, a másik szaros, hugyos.

Az utcák olyan vályúszerűek, és lehet szélesek, de fa szinte sehol, és sötét, mint egy koszos vályú" - indul a könyv, mintha Sin Citybe szállnánk alá.

Az első oldalak kézzel rajzolt térképei azonban nem a bűn, az agresszió és a fülledt erotika világát tárják elénk. Hanem a hatodik kerületet, bejelölve az alkotó kedvenc kocsmáit, a padot, ahol üldögélni szokott, a palacsintázót, a hentest, a kisboltot. Innen, az albérlet vidékéről bomlik ki a város.

Persze nem a térképről ismert Budapestet látjuk. Kulo City inkább a pszichológiai ábrához hasonlít, ami a tudatunkban létező, általános emberalakot mutatja meg. Az alaknak óriási szeme és szája van, mert agyunk azokra figyel oda a leginkább, és egészen kicsi például a lábfej, mert arra alig néhány pillantást vetünk.

Utcarészletek rajzai keverednek rövid képregényekkel, amin egy krokidilfejű srác számítógépezik hajnalig, később a dugásra gondolva forgolódik az ágyban. A következő oldalon Stark világának főszereplői, a majmok láthatók, amint vidáman dohányoznak egy kanapén. Aztán egy ceruzafirkás oldalon vallomás: nem szeretek zoknit/alsógatyát hordani. Majd több oldalon egy reménytelen szerelem naplója következik.

Street art

A magánuniverzumot a kiállításokon bemutatott olajképei, a Mumus nevű romkocsmából, a Kultiplexből, Tűzraktárból vagy az utcáról ismerős falfestményei kötik a valósághoz.

Úgyhogy nem lehet nem észrevenni, hogy ez a szürreális lényekkel, reménnyel, alkohollal, fűvel, kiábrándultsággal és rengeteg bulizással teli hely létezik.

Kulo City az ezredfordulós Budapest egyik legeredetibb lenyomata. Időhöz kötött, nemzedéki, vicces, ironikus, szemtelen, laza, és mégis megrázó. Alapja pedig maga a város, ahol élünk. Tehát Kulo City maga a street art, csak éppen papíron.

Stark Attila - Kulo City, Kula Jani kalandjai
Roham 2007
3900 Ft