Vélemény-helyreigazítás, közszolgálati kódex, egyesült médiahatóság

Cser-Palkovics András és Rogán Antal fideszes országgyűlési képviselők pénteken önálló indítványként benyújtották azt a törvénytervezetet, amely megalapozni hivatott az új médiatörvényt. A médiaalkotmánynak is nevezett törvénycsomag a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvényből, a médiát és a hírközlést szabályozó egyes törvények módosításáról szóló törvényből és az Alkotmány 61. paragrafusának módosításából áll.

Az új szabályozás elsősorban korszerűsíteni próbál, fogalmakat tisztázni, megágyazni a minden szempontból elavult, számos új médiajelenséget kezelni képtelen médiatörvény módosításának. Megpróbálja egységesíteni a sajtó, a tévé, a rádió és az online média törvényi kezelését: tartalomszolgáltatókról, médiaszolgáltatókról, médiatartalmakról beszél.

A törvénycsomagot a parlament a jövő héten meg is szavazhatja, és akár már nyáron életbe is léphet az új médiaszabályozás, a médiatörvény pedig az év végére várható.

Véleménynyilvánítás helyett

Az alkotmánymódosítást Cser-Palkovics azzal indokolta, hogy az alaptörvény által használt fogalmak elavultak, és szerinte a sajtószabadság biztosítása mellé indokolt felvenni a sokszínűség védelmét, a polgárok megfelelő tájékoztatásához fűződő jogát, illetve a közszolgálati médiát alkotmányos intézménnyé kell tenni. A 61. paragrafusban tervezett legnagyobb változtatás azonban nem a jogok kiterjesztéséről, hanem az Alkotmánybíróság 1992. évi 30-as határozata alapján látszólag éppen a szűkítésről szól: ez mondja ki, hogy az Alkotmányban szereplő véleménynyilvánítás szabadsága tágabban értelmezendő, mint a szólásszabadság, mint “kommunikációs anyajog” többek közt magában foglalja a gyülekezési jogot, a művészetek szabadságát, a kutatások szabadságát, és még sok egyebet is. A Fidesz alkotmánymódosításával viszont éppen a véleménynyilvánítás szabadsága maradna ki az alaptörvényből, helyette csak szólásszabadságról lenne szó.

Az alkotmánymódosítás indoklása szerint azonban a ”javaslat szóhasználata visszatér a magyar történelmi hagyományhoz, és a véleménynyilvánítás szabadsága helyett a szólásszabadság kifejezést használja, de annak tartalmán, illetve az alkotmánybírósági gyakorlat által meghatározott korlátozási lehetőségein nem változtat”. Vagyis a törvényalkotók itt arra utalnak, hogy egyszerű szócsere történt, a paragrafus tartalma nem változott, de az általunk megkérdezett jogi szakértő szerint meglepő az érvelés, hiszen a szólásszabadság kifejezés utoljára a szocialista alkotmányban szerepelt.

Lex Répássy 2.0

A véleménynyilvánítás szó lecserélése összefüggésben állhat azzal, hogy a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvény ezentúl a válaszadási jogot kiterjeszti a becsületet vagy emberi méltóságot sértő tartalmakra is. Vagyis a törvény megszavazása után nem csak akkor kérhet valaki helyreigazítást, ha valótlant tényt írnak róla, vagy valós tényt hamis színben tüntetnek fel vele kapcsolatban, hanem akkor is, ha úgy érzi megsértették a becsületét vagy belegázoltak emberi méltóságba. Ezekben az esetekben is ugyanakkora terjedelemben, ugyanolyan feltételek közt van lehetősége válaszolni az őt sértő tartalmakra.

Ráadásul az eddig hatályos helyreigazításra vonatkozó szabályokkal ellentétben az új törvény válaszadási jogról beszél, vagyis nem pusztán a ténybeli hibát pontosíthatja a magát megtámadva érző fél, hanem tulajdonképpen saját cikkét közölheti a tartalomszolgáltatónál. Ez az általunk megkérdezett jogász szerint tulajdonképpen az egyszer már megbukott Lex Répássy néven ismert törvénytervezet újrafogalmazása. A törvénytervezetet egyébként az Alkotmánybíróság 2001-ben alkotmányellenesnek nyilvánította, így valószínűleg az új paragrafus is alkotmányossági aggályokat vethet fel.

Amiről kötelező hírt adni

A törvény emellett a tájékoztatási kötelezettség megszegésének veszi, ha bármely tartalomszolgáltató nem számol be olyan eseményekről, amelyek a közelebbről meg nem nevezett szempontok alapján a Magyar Köztársaság polgárai számára jelentőséggel bírnak. Emiatt akár bírságot is ki lehet majd szabni a tartalomszolgáltatókra.

Emellett a törvény egyik fontos rendelkezése, hogy regisztrációs kötelezettséget ír elő, és hatályát kiterjeszti az internetre is, sőt még a külföldön bejegyzett magyar nyelvű adók nagy többségére is: ha ugyanis a tartalomszolgáltató munkaerejének nagy része Magyarországon dolgozik, vagy az ügyvezetői, illetve szerkesztői döntéseket itt hozzák, akkor a törvény alá tartozik. Sőt a törvény hatályos az összes olyan tartalomszolgáltatóra is, amely magyar területen található műholdas feladó állomást használ, vagyis a külföldön bejegyzett magyar adók, a Cool, a Fem3 vagy éppen a Viasat3 sem tud ezután kibújni a médiaszabályozás alól.

Az internetes tartalomszolgáltatók nagy többsége számára egyébként ez nem lesz újdonság, hiszen a portálokat a bírói gyakorolat alapján már eddig is a sajtótörvény alapján kötelezték helyreigazításra.

Többletjogok az újságíróknak

A törvény sajtószabadságról szóló része nagyban szélesíti az újságírók jogkörét, például az újságírók ezentúl nem kötelesek kiadni az informátoraikat a hatóságoknak, sőt az újságíró mentesül a jogi felelősségre vonás alól, “ha a munkája során elkövetett jogsértést fontos közérdekű információ megszerzésének szándéka indokolta”.

Vagyis a rejtett kamerás felvételek, álruhás, beépülős praktikák kedvezőbb elbírálás alá eshetnek, a tényfeltáró újságírók akár másnak is kiadhatják magukat, hogy információhoz jussanak.

A törvény a munkaadókkal szemben is védi az újságírókat, a törvénytervezet szerint “nem alkalmazható a munkajogi jogszabályokban meghatározott joghátrány” azért, mert az újságíró ‘“megtagadta a szerkesztői és újságírói szabadságát csorbító utasítás végrehajtását”. A szöveg kimondja azt is, hogy az újságírók (szerkesztőségek) szakmailag függetlenek a médiacég tulajdonosától.

Összevonják, de nem úgy

A médiát és a hírközlést tartalmazó törvények módosításával a Fidesz összevonna a Nemzeti Hírközlési Hatóságot és az ORTT-t, és az így létrejövő Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnak van egy médiatanácsa, amely tulajdonképpen a mostani ORTT-re bízott médiaszabályozási ügyekért felel. A médiatanács négy tagját és a hatóság elnökét a tervezet szerint az Országgyűlés választja, méghozzá szokatlanul hosszú időre, kilenc évre, a parlamenti pártok képviselőiből álló jelölőbizottság jelölése alapján. Vagyis a rendszer nem sokat változik: ugyan a hatóság összetétele nem fedi majd le teljesen a parlamenti erőviszonyokat, de a pártok delegálják a tagokat.

A törvény emellett összevonja a Magyar Rádió, a Magyar Televízió, és a Duna Televíziót felügyelő Hungária Közalapítvány kuratóriumát, de az előzetes pletykákkal ellentétben az intézmények önállósága megmarad. A négyfős kuratórium két tagját a kormánypártok, a másik két főt pedig az ellenzék delegálja majd a törvénytervezet szerint, de a kuratórium felállítását az sem akadályozza, hogy ha az ellenzék, jelen esetben az MSZP, az LMP és a Jobbik nem tud megállapodni: vagyis várhatóan csak a két kormánypárti jelölt felügyeli majd a közmédiákat a törvényjavaslat szerint.

A felállítandó Közszolgálati Közalapítvány kuratóriuma nem csak a Duna Tv-t, az MTV-t és a Magyar Rádiót felügyelné, de a pártdelegáltak felügyelete alá tartozna a Magyar Távirati Iroda is. A döntéssel tulajdonképpen az összes média közös irányítás alá kerül, de szorosabb és költségkímélőbb együttműködés ebből a tervezetből még nem látszik. A négy közszolgálati intézménynek közös, ötfős felügyelőbizottsága lenne, és az egyik tagot az intézmények munkavállalói delegálnák.

A törvény rendelkezik még a 12 tagú Közszolgálati Tanács felállításáról is, amely legfontosabb feladata, hogy kidolgozza, és évről vére felülvizsgálja az összes közszolgálati intézmény számára kötelezően betartandó Közszolgálati Kódexet.

A kötelező szabályokat tartalmazó kódexet a történelmi egyházak, a kisebbségek és a határon túli magyarok, illetve tudományos szervezetek képviselői dolgozzák majd ki. A testületbe egy-egy tagot delegálhat a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Katolikus Egyház, a Magyarországi Református Egyház, a Magyarországi Evangélikus Egyház, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, a Magyar Olimpiai Bizottság, az Országos Rektori Konferencia, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, a Magyar Köztársaság települési önkormányzatainak szövetségei, illetve szervezetei, a Magyar Köztársaság által elismert nemzeti és etnikai kisebbségek országos önkormányzati szervezetei, a Magyar Köztársasággal szomszédos államokban bejegyzett magyar kulturális szervezetek, valamint a családok érdekeit védő és képviselő, Magyarországon bejegyzett érdekvédelmi szervezetek.