Tehetségkutatás előtapsolókkal: Az Év Hangja

A végtermék

Az Év Hangja című tehetségkutató verseny a Táncdalfesztivál kései utódja. Csiszár Jenő, a házigazda úgymond be akarja bizonyítani, hogy "a tátogóművészek ideje lejárt." Mint látni fogjuk, ez ugyan igaz lehet, de mesterségük azért nem merült feledésbe. Erről nemcsak a forgatáson tiszteletét tevő Lajcsi, de maga a verseny is gondoskodik.

A helyszín

Csiszár Jenő

A stúdió - mint a párhuzamos világokba vezető dimenziókapuk általában - düledező állványzatok, egy fatuskókkal aládúcolt, szomorú, leszázalékolt Ikarus és hasonló külvárosi objektumok közt bújik meg. Elég azonban átlépni a küszöbét, és máris körüldöngik a vendéget a sztyuardesszek, üdvözölni és sztyuardolni őt a fedélzeten. Koktélok kelletik magukat a tálcatartó-emberek karján: most rúgjon be, akinek kényes a gyomra. Ez az előszoba csupán, betüremkedünk a tulajdonképpeni stúdióba. Ireg-pörögnek a távvezérelt kamerák, táncol a hightech. Kissé túlnépesedett a nézőtér, vendégek nőnek a lépcsőfokokra is. Jegyzetfüzet elő, kezdődik a show.

You're in the army now

Még nem kezdődik. Hosszas várakozás után szimpatikus fiatalember kaptat fel a színpadra: ő a "stage manager". Félmagyarul közönségkoordinátornak, magyarul leginkább előtapsolónak nevezhetnénk. Elmagyarázza a közönségnek, hogy ő és Barátom Péter fogja jelezni, mikor kell tapsolni és hogyan. Szeretné, ha a dalokat tapssal kísérnénk végig, és örömmel konstatálja, hogy a nézőtéren nagyrészt szakmabeliek és kollégák foglalnak helyet. Ez nyilván így is van, mert sokáig nem is bukkannak fel, s a nézők mégis tudják, mikor kell nyilvánítani a teccést kifele.

Nem, nem lehet, hogy tényleg tetszik nekik: ez valóban a tv2 saját közönsége. Spontán érzéseket dédelgető vendég ugyanis megtapsolja talán Csiszár Jenő bevonulását, de aligha tör ki ovációban a tv2 kereskedelmi főigazgatója láttán. (Ő egyébként - zenei szaktekintélyként - a zsűriben foglal helyet.) Az itteni látogatóknak azonban ez természetes. A kívülálló akkor nevet igazán felszabadultan, amikor az MTM Kommunikációs Rt. nevének elhangzása okán tör ki az ujjongás. - Tartson meg egy kicsit a taps! - pattan a vezényszó, s megfogan az akarat. Valaki a rendezésnél elfeledkezett arról a nézőpontról, amiről pedig az egész szólna. Többen olyan odaadással éneklik az Év Hangja főcímdalát is, mintha a Rammstein koncertezne a pokol német tagozatán.

Igazából ez a sereglet sokkal érdekesebb, mint maga a műsor. A hagyományos közönség még azért járt ilyen tapsolós helyre, hogy ő maga dönthesse el, mikor tapsol. Ezek viszont nem szórakozni jöttek: a tapshajcsár idegesen rezgő fejjel masíroz fel-alá a széksorok előtt, és teljes erőből tapsol, mint a megbolondult ablaktörlőlapátok. Barátom Péter ugyanígy jár el szemközt: a passzivitást esküdött naiv kevesek sápadtan néznek farkasszemet a hiperaktív előmunkásokkal. Csiszár is rásegít, ha kell: "tessék csak ünnepelni!"

Nem mintha el akarnánk rontani bárki örömét. Csak éppen nem kondizni jöttünk, márpedig két óra folyamatos csápolást a fejlett ipari országokban már automatákra szoktak bízni. Másrészt meg a versenyzők érdekelnének, de mivel a nyáj észveszejtve csattog, a dalok gyakorlatilag élvezhetetlenek. Olyan, mintha Sztálingrád kellős közepén, egy géppuskának támasztott fejjel próbálnánk zenét hallgatni.

A zene ünnepe

A tehetségek megmérettetését illusztris zsűrire bízták: az említett tv2-helytartón kívül Frenreisz Károly, S. Hegyi Lucia divattervező és a Ki mit tud-dal való jogfolytonosságot biztosító Benkő László is helyet kapott. A zsűrielnök természetesen Szulák Andrea, ki más? Nemcsak műsora van a tv2-n, de a zenetörténelem boszorkánykönyvébe is kitörölhetetlenül beírta magát - ideális Tarzan szerepére, akár Mr. Spigot, a féllábú.

Szulák Andrea

Apróbb gikszer történik: a tánckar elfelejtődik valamelyik énekeslány mögül. Csiszár kéri az elnézést: ezt meg kell ismételni. Szulák Andinak azonban nem szóltak pár tudnivalóról, s felemeli szavát. "Ilyen nincs" - mondja, igazságtalanságot emleget, s majdnem igaza is van. Tényleg igazságtalan lenne, ha szegény lánynak kétszer kellene elénekelnie ugyanazt a számot. Szerencsére ez nem probléma neki: vagy olyan tökéletesen ura a hangjának, hogy hajszálpontosan ugyanúgy tudja előadni, vagy már az első alkalommal sem kellett sokat erőlködni azzal a hanggal. A rendező hangszórókból dörren alá: márpedig ismétlés lesz. A közönség úgy tapsolja végig meg egyszer, mintha az elmúlt pár percet egyszerűen elfelejtették volna.

Azt persze kár volna kétségbe vonni, hogy a jelöltek maguk énekelték fel a dalokat, s velük nincs is különösebb baj. Főképp akkor muszáj ezt elismerni, amikor sztárvendégként és kontrasztként fellép Friderika is egy fájdalmasan saját szerzeménnyel. Csiszár vezeti a műsort, ahogy tőle telik - zavarni nem zavar, de elemében sincs. Hiába, ez nem a saját világa, hanem a tv2-é.

Megtörténnek a számok, a rendezőkre újabb próbatétel vár: a közönségszavazás. A hozzátartozók ugyanis nem szavazhatnak, holott egész szektorokat töltenek meg. A már kiosztott cédulákat viszont nem szívesen adják vissza, Péter gazda feje fő: "hiteltelen lesz a szavazás". Bájos.

Szünet! A stúdióban koncentrált emberszag: a légkondit nem lehet működtetni, mert kifújná a füstöt, ami a fényekhez kell. A Róna utca oxigénsátorként hívogat, az istenadta nép kitódul és lélegzik. De nem sokáig tarthat a szieszta: megszületett a zsűri döntése, időben vissza kell térni a helyünkre, különben nézhetjük kábelekbe kapaszkodva a szerencsés nyertest. Ő a legmagasabb srác, meg biztosan jól is énekel. Lesz CD-je, S. Hegyi Lucia "sztárrá változtatja", és egy oklevelet is kap, amelyen óriási vörös csillag önironizál. Csiszár, hogy mentse az imigyét, gyorsan elkövet még egy orbitális, dromedár bunkóságot: leveszi a cipőjét, és az első helyezettnek adományozza; mondván: nyertél, de azért az én büdös cipőm neked megtiszteltetés. Sztárhierarchia.

Füstfüggöny, tűzijáték, orrfacsaró puskaporszag erősíti a hadiszínház-élményt. Gyorsuló ügetéssel hagyjuk magunk mögött a tehetségeket, és megegyezünk, sose énekelünk többé, a fürdőszobában se. Még felfedez valaki.