Salamon
12 °C
13 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Az álcsőd-csalétek

2002.03.23. 06:24
A magyarember (egybe, mint a szegényember, no), az imádja a bakiparádét. A tévénéző meg ugyanúgy; jól esik látni neki, hogy a fene flancos stúdióban is fel-felnyársalja magát egy-két makulátlan bőrű bemondónő. Mert nem figyel, úgy kell neki. A magyar tévénéző, valamint a magyartévé-néző pedig egészen odavan a bakiért, még ha a szomszéd kertjében történik is, ha meg maga a hírolvasó talál büffenteni egyet a kis színes előtt, attól hetekig hangosak a buszmegállók.
No, felfigyelt erre a tűzokádó RTL, aki a felhők fölött lakott, és száz fejével (mindannyian sztárok) már régóta figyelgette a magyarembereket. Fel is írta egy arra járó bárányfelhőre, hogy el ne felejtse: a jól megválasztott hiba egészen jelentéktelen ügyek esetében is országos vezető hírré dagasztható. Később, amikor ebben a mesebeli országban egy baki során főbelőtte magát az egyik feje, s a magyaremberek tömegei együtt gyászoltak a sárkánnyal, könnyei fátyla alatt pirossal bekarikázta a feljegyzést. (Nehogy azt gondoljuk, ugye, hogy a posztumusz Jimmy-PR-t nem kísérték tárgyilagosan elégedett hangú értékelések.) Most pedig elővette, hogy hatalmát, befolyását építgetve aprópénzre váltsa.

Úgy is tett. Adódott egy alkalmas csatatér a csodafegyver bevetéséhez: egy márciusi péntek. A konkurens - a tv2 - az ismert "idősebbek is elkezdhetik" alcímű mókázással készült az estére: Sas Józsi és az ő Sastaps című mérsékelten fergeteges, pacemakereseknek is biztonsággal ajánlható kabaréja, majd a Csupasz pisztoly, a legendás videózsúr-sláger; gépsonka-hidegtál a képernyő előtt szórakozni vágyó középosztálynak. Mármost abban a szent pillanatban, amikor József színpadra vánszorog, az RTL Klub - s ebben semmi szokatlan nincs - pontosan ugyanezt a közönségcsoportot célozza meg, egy pontosan ugyanilyen időtartamú, vidámkodóként beharangozott műsorral. Műfajukban természetesen különböző a két produkció, de ezzel most ne foglalkozzunk: kereskedelmi televíziókról van szó, és ebben a kifejezésben az első szó a legfontosabb. Mint minden üzletben.

Kereskedelmi szempontból annyi a különbség, hogy Sas Józsit nagyjából ismeri az ország, meg ez a hülye műsorcím is előfordult már, hogy Sastaps; míg az RTL vadiúj show indításába vágta a fejszéjét. Ugyanez a különbség szól a siker mellett: Sast nemcsak ismeri, de már unja is a népesség jó része, hátha néznek helyette minket, Rudolf Péterrel. Aki egyébként már mint az RTL sztárja szerepel a műsorújságban, noha nemrég még csak azt írták a neve alá, hogy "színművész". Mindjárt más ez, hogy sztár, olyan kellemesen langyos olvasztótégely. Foglalkozása: sztár. De nem ez a lényeg.

Az esélyek többé-kevésbé kiegyensúlyozottak, esetleg némi pluszsúllyal Józsi oldalán (pocakján), de az simán behozható lenne, ha sokkal jobb volna az áru. Csakhogy a mai világban a puszta esély nem elég: ez nem társasjáték, itt nyerni kell. S mivel az RTL pozíciói a legtöbb fronton szilárdak, úgy dönt, beveti a titkos fejlesztést: az álösszeomlást. Óra indul: Sas előpottyan a függönyből, s Rudolf Péter is nekiveselkedik a műsorvezetésnek. Ki-ki nézi az estére kiválasztott mókát - Dáridó sincs ma -, szotyimogyi az ölben, kutya a fotel mellett. Egy csomóan kapcsolgatnak pár percig, nem telepedtek le még. És ezekben a percekben megtörténik a szokatlan galiba, a baki, a hiba. Aki az RTL-t választotta, az egyenes adásban látta a példátlan eseményt - egy csapásra fontos ember lesz a lépcsőházban. A többiek csak tőle tudhatják meg, micsoda rendkívüliség esett, ahogy a múltkor is belement abba a toronyba a repülőgép, Mancikám, most meg tessék, a műsorvezető összeveszik a rendezővel, hangok hallatszanak a képernyőn kívülről, és meg kell változtatni a műsort. Bizony, összefut a falu és a háztömb apraja-nagyja, hiszen a hirtelen műsorváltozás mindig súlyos eseményt jelent, például meghal Kádár János, vagy mondom, azok a repülők is Afganisztánba' vagy hol.

A képernyő percekig sötét

- talán több is történt annál, hogy Rudolf Péter fellázadt? Lehet, hogy mégis ledobták? (Azt, igen, a Bombát - aki azokban az időkben volt óvodás, aki a cumi mellett forgatta a szájában azt a furcsa, egzotikus szót, hogy nukleáris, az fel tudja idézni az izgalmas, mára nosztalgikussá vált atomszorongást.) Egy szó mint száz: úristen! Körtelefon, nyugdíjasklub fellármázása folyamatban.

A péntek este - romokban
A sötétséget - ügyelve a fokozatos átvezetésre - a Fókusz háttere előtt ijedt arcot vágó Batiz András váltja fel: technikai probléma, elnézést, a show a most következő Schwarzenegger-DeVito film után folytatódik. Tulajdonképpen azon is lehet nevetni, nem kell feltétlenül átkapcsolni Sasra. Át lehet, de akkor lecsúszunk a film elejéről, és ha meg a tv2 filmjét akarjuk utána nézni, akkor sose tudjuk meg, mi sül ki ebből a skandallumból. Ha nincs kábel vagy műholdvevő, akkor kénytelenek lennénk lemondani a pénteki tévépunnyadásról, vagy választási műsort kéne nézni az m1-en. (Lásd ábránkat.) Pedig a szotyoládé már kikészítve.

Mindjárt elfogy a cikk, és még nem esett szó magáról az Emberek a Holdon című tréfálkozásról, amely ajánlója szerint a "stand-up comedy" műfaját óhajtja - szarvánál fogva - bevezetni az országba, címe pedig Andy Kaufmannak állít emléket. A gesztus azonban, ahogy ezt a mesterséget tálalják, sokkal érdekesebb, mint a négy humormuzsik erőlködése, az idegen szavakon való röhögés meg a többi görcsölés. Csak amiatt érdemes tisztában lenni a mibenlétével, mert hiszen mégiscsak megpróbáltak csúnyán átverni minket, holott a stand-up comedy eredetileg a közönséggel együtt él, partnernek, gondolkodótársnak tekintette a hallgatókat-nézőket, s nem betanított tapsikolókkal rágja fülünkbe: ez most vicces volt. Elég Hofi Gézára utalni, merthogy az sem igaz, hogy ez a műfaj nálunk ismeretlen lenne.

Néhány szót megérdemelnek azok, akik

netán úgy vélik, megtörténhetett,

amit Rudolf Péter csinált, és az RTL műsora tényleg élőben mondott csütörtököt. Először is: ha egy médiamunkás vitába keveredik a rendezőjével (aki mellett a vasvellatekintetű producer is ott gubbaszt), abból maximum két szótag hallható, mielőtt lekeverik, illetve kikapcsolják a mikrofonját, mindenesetre nem hagyják percekig szájaskodni. Volt szerencsém látni például Csiszár Jenőt az Év Hangja forgatásán: tévéember annyira még nem utált munkát, mint ő azt, de végigcsinálta, és ha ismételni kellett, hát elmondta még egyszer. Nem azért, mert nincs önbecsülése, hanem mert ezért fizetik, ez a munkája - és mert képes rá. Másodszor: nincs olyan ezeken a tévéken, hogy élő showműsor (az utolsó talán pont Csiszáré volt), sem élő politikai kabaré, de még magyarnóta-revü sem. Nem feltétlenül szükséges ugyanis. Egyszerűbb felvenni, aztán szerkeszteni, javítgatni, lefesteni, megvágni, ahol érdemes. Igaz, a bulvárlapokhoz kiszivárog időnként egy s más a bemutató előtt, de ez ritkán lehet zavaró, legfeljebb akkor, ha élőnek próbáljuk eladni a műsort; ahogy most is előbb értesült Rudolf ámokfutásáról a tabloidolvasó, mint a tévénéző. És még ha véletlenül eszébe is jutna valakinek, hogy élő kabaréval kísérletezzen, akkor nem tesz még hozzá négy elsőbálozót is, csak úgy a hazárdírozás kedvéért. Nem társasjáték, emlékezzünk. És nem is a Budapest TV, ahol nincsenek szabályok és elvárások.

Tagadhatatlan, elvitathatatlan: az RTL Klub stratégái, hadművelet-tervező tábornokai helyesen számították ki az eszköz hatását. Az nem semmi, ha egy nagy tévé egyenes adásban csődöt mond, és le kell keverni a műsort, meg

tremolózó fókusznyikkal elnézést kérni.

Erre aztán felkapják a fejüket az emberek. Az alacsonyabb beosztású tv2-alkalmazottakat átjárja az édes, forró káröröm, ahogy értesülnek a minden blamázsok ősatyjáról, és talán csak másnap jönnek rá, hogy szemfényvesztés volt. A hiba, a valóban elkövetett hiba pedig az lett, hogy a csatorna egy jócskán középszerű produkciójára csődítették oda a sokaságot. A módszer remek - de az odasereglők nem a műsorba feledkeznek bele, hanem azon morfondíroznak, miért vállalta el ezt az egészet Rudolf Péter, és miért csak most tagadta meg. Legalábbis az első ocsúdásig - mert igaz, hogy szereti a magyar a bakit, de nem teljesen hülye, kezicsókolom. Az idősebbek sem, csak ők még meg is sértődhetnek, ha átverik őket.

Végigtekintve azonban az álbotrányon, éppen Rudolf Péter teljesítménye az egyetlen, ami hibátlan volt; elég őrültnek tudott látszani ahhoz, hogy besokalljon a médiapocsolya partján. Akár reális is lenne, ha egy frissiben sztárrá avatott színész elhányná magát a stúdiószínpadon - ő nem tette ezt, viszont remekül eljátszotta. Nem rajta múlott, hogy a lóláb a helyszínen felejtődött, hogy a trükk felfeslett. Sajnos a műsorból az is kiderült, hogy legfeljebb rövid összekötő szövegekre lesz kárhoztatva két Csíííz-színvonalú fércmonológ között - így azok az adottságok, amelyekkel ilyen kitűnően beleélte magát a média által megtaposott művészbácsi szőkeandrási szerepébe, alig érvényesülhetnek a következő részekben. Minden héten bukást színlelni pedig talán mégse lehet. De ha netán kedvet kapna a színészethez, azt mondom, bátran vágjon bele vissza.