Jeromos
9 °C
17 °C
Index - In English In English Eng

Pedofil mostahaapuka a virginiai tömeggyilkos írásaiban

2007.04.19. 18:14
Egy nappal a virginiai tragédia után már felkerült a netre Cso Szjunghuj, a 23 éves dél-koreai tömeggyilkos két szépirodalmi próbálkozása. A bloggerek a virginiai tragédia előzményeit látják a drámákban, melyek azonban sokkal inkább bizonyítékai szerzőjük tehetségtelenségének, mint bármi másnak. "Seggbekúrnak minket. Nem ezt teszi minden középiskolai tanár?"
A virginiai tömeggyilkos drámáit, melyeknek címe Richard McBeef és Mr. Brownstone, a néhai koreai fiú osztálytársa tette fel a világhálóra, aki utólagos bevallása szerint mindig is félt az introvertált, egyszereplős drámákat írogató Cso Szjunghujtól, és gyakran elgondolkozott azon, hogy mit is csinálna, ha a fiú pisztollyal a kezében támadna rá. Az angol irodalom szakos, írókurzusokat is látogató Csót egyébként tavaly egy elbeszélgetésre is behívták egyetemén, miután tanárai komolyan aggódni kezdtek írásai erőszakossága miatt.

Cso Szjunghuj immár online hozzáférhető egyik zsengéjének főszereplői Richard McBeef, a mostohaapa, Sue, az anya (mindketten negyvenévesek) és a kis John (aki tizenhárom). Íme az alapszituáció:

Richard: Lehet, hogy biológiailag nem vagyok az apád, de mostantól én leszek az új apád. Egy házban lakunk. Ki kell jönnünk egymással. Gyerünk, fiam, adj egy esélyt (Richard gyengéden John térdére teszi kezét)
John: Mi a francot csinálsz? (ellöki magától Richard kezét) Mi vagy te, katolikus pap?! Nem hagyom, hogy egy kopaszodó korosodó elhízott pedó molesztáljon, akit úgy hívnak, hogy Dick (farok)! Vedd le rólam a kezed, te beteg állat! Rohadj meg, te katolikus pap! Fejezd be, Michael Jackson!


A későbbiekben tovább éleződik a helyzet, John anyukája például láncfűrésszel hadonászik, majd a végkifejletben Richard (Dick, a farok) puszta kezével halálos csapást mér mostohafiára. Jellemző módon a blogkommentelőknek sikerült azonnal messzemenő következtetéseket levonniuk a szövegből, és tömeggyilkolásra való hajlam egyértelmű korai jeleit vélték felfedezni a drámában. Az igazságról minden bizonnyal sokat vitatkoznak majd a szakemberek, de a koreai fiú meglehetősen buta írói próbálkozásaiból az első látásra is kiderül, hogy szerzője amellett, hogy tehetségtelen, leginkább dühös.

Mr. Brownstone, a Gun N' Roses-dal parafrázisa

Cso emberi drámáinak visszatérő motívumai viszonylag egyértelműek, elég egy pillantást vetnünk a láthatóan több karaktert felvonultató Mr. Brownstone-ban szereplők listájára, melyben, a kötelezően negyvenes hímnemű címszereplőn túl, egy immár 17 éves John köszön vissza ránk, két másik tinédzserrel (Jane, Joe) és határozatlan számú kaszinószemélyzettel egyetemben. A történet végén a három tini nyer a játékgépen, de a gonosz tanár, Mr. Brownstone ellopja a nyereményüket. Itt Cso tanárokkal kapcsolatos véleménye explicit formát ölt: "Seggbekúr minket. Nem ezt teszi minden középiskolai tanár?"

Jane: Emlékszel...hogy is hívják. Mr. Brownstone, a matektanárunk.
Joe: Ha! A vén fing! Utálom.
John: Tudjátok, hogy mi jut róla róla eszembe?
Joe: Mi?
Jane: Mondd el, John!
John: A Guns N' Roses-nak van egy Mr. Brownstone című száma. A heroinfüggőségükről szól.

Ezt követően közösen eléneklik a dalt. A Richard McBeef következő részlete is adhat elemeznivalót a pszichológusoknak, bár lehet, hogy Cso itt csak a klasszikusokból merített:

John: Miért vagyok rád dühös? Azért, mert megölted az apámat, hogy bejuthass anyám nadrágjába.
Richard: Na, álljunk meg egy szóra miszter. Az egy csónakbaleset volt. Mindent megtettem, hogy megmentsem apádat.
John: Lófaszt!