Kis magyar pornográfia

Vizenyős szemek, SMS-ezéstől görcsbe rándult ujjak, és a "Láttad tegnap este az összefoglalót?" kérdés mániákus ismétlése: ezek a valóságshow-túladagolás tipikus tünetei. Szinte népbetegségként terjedt a kór december végén, de szerencsére a kereskedelmi televíziók karácsonyra megajándékoztak minket a realityshow-mentes főműsoridővel, így boldogan habzsolhattuk a bejglit és a tévék archívumaiból előkapart régi Piedone-filmeket.

Pornolizált valóság

De az RTL Klub vezetői az év elején váratlanul, hadüzenet nélkül letámadták a valóságshow-piacot, hogy a konkurenst megelőzve újból a képernyőhöz láncolják a mindennapi őrületre vágyó tömegeket. Igyekezetük végül is érthető, hiszen a Big Brothert kényszerpihenőre ítélte a szigorú licenszszerződés, így a csatorna szinte harc nélkül kaparinthatta meg a rendszeres realitylöketért sóvárgó nézőket. Ráadásul mindezzel még pénzt is sikerült megtakarítaniuk, hiszen a Való Világ második része a tapétázáson és a szauna beszerelésén kívül szinte semmilyen befektetést nem igényelt. Egy valóságshow működési költségei pedig kis túlzással alig haladják meg a Duna TV éjjeli akváriumáét, hiszen amíg a halakat etetni, az életterüket pedig tisztítani kell néhanap, addig a valóságshow szereplőinek élelmezéséről a szponzorok gondoskodnak, a luxusterráriumot pedig maguk a lakók takarítják.

Hárman párban

A műsorkészítők azonban tanultak az előző széria hibáiból, és nem akarták, hogy az esti összefoglalót pikáns jelenetek és erotika helyett megint unalmas lelki tartalmak felköhögése töltse ki, ezért a játékos-jelölteket úgy válogatták össze, mintha csak egy könnyed délutáni szexfilmhez kerestek volna megfelelő szereplőket. Az adó számításai be is jöttek, hiszen a jónép emeltdíjas SMS-eket pötyögő ujjával tévedhetetlenül mutatott rá a naiv macsóra, a férfiakban csalódott kemény leszbikusra, a butácska biszexre, a céltudatos érzékire, megannyi pornófilmekből ismerős karakterre.

Hozz már, anyukám, még egy üveg szénsavmentes ásványvizet a frigóból! Na, ezek mindjárt összemelegednek a zuhany alatt, tisztára, mint szombat esténként a zadájncon! - dőlt hátra elégedetten kopott kanapéján a közvélemény, mert hát a kulturált, gusztusosan fényképezett leszbikusság olyan, mint egy pohárka pálinka lefekvés előtt: ellazít, és kedvet csinál a házasélethez.

Az RTL Klub pedig a bizsergető képsoroknak hála legyőzte a Big Brother víájpí kiadását, így a nézőszám relatív visszaesése ellenére is csatát nyert a reality-fronton. Minden szép, üderózsaszín volt tehát a Kunigunda utcában, Stohl András örömében sírt, Nóci vidáman szökellt, majd Árpa Attilával közösen jókedvű körtáncba kezdtek legott. De egy csapásra megváltozott minden, amikor az Országos Rádió- és Televízió Testület szocialista delegáltja leszólt, hogy a nézőket márpedig sérti a szex, és egyébként is melegekről szó se essék!

A politikai iszapbirkózás miatt határozatlanképtelen testület felelősségteljes delegáltja harminc napos műsorszünettel fenyegette meg az RTL Klub vezetőségét, persze teljesen alaptalanul, de Dirk Gerkens villámgyorsan rendet tett, és az ORTT panaszát megelőzve, sűrű elnézéskérés közepette kirúgta Árpa Attila kreatív igazgatót, és Wisinger Jánost, a Való Világ főszerkesztőjét.

Meleg helyzet

Mindez akár szólhatna a média önszabályozásáról, a társadalom értékeinek tiszteletben tartásáról is, csakhogy az előítélet és a megkülönböztetés sötét árnyéka vetül a történetre. Hiszen hol volt az erkölcsöt védelmező vezérigazgató, amikor Oki egy prostituálttal közösült főműsoridőben? Miért csak pár millió forintos dorgálást osztott ki az ORTT, amikor Big Brother Tara az ondó ph-értékéről és kozmetikai mellékhatásairól trécselt a kamerák előtt? Talán a médiatörvény értelmében az orális szex taglalásáért pénzbírság jár, míg az anális szex örömeiről szóló mondatokért egész hónapos képernyősötétség? Vagy az egész ügy nem is a jó erkölcsről, hanem inkább a homoszexualitás elfogadásáról és a toleranciáról szól?

Mindennapi bizsergés

Az ORTT tévedésére és esetleges homofóbiájára most nem érdemes karaktert vesztegetni, hiszen az MSZP-s delegált erélyes fellépése tulajdonképpen csak az eddigi lazasággal szembeállítva tűnik szokatlannak. Az RTL Klub válaszlépései, amelyek egyébként még egy vasárnap esti értekezleten, az ORTT panaszát úgymond megelőlegezve születtek, viszont erősen emlékeztetnek a kommunista állampártok felelősségkorrodáló technikáira, hiszen a gondok megszűntetése helyett bűnbakokat löktek csak a közvélemény elé, ráadásul mindeközben az erkölcs szót skandálták fennhangon.

A nyíltan szexuális jelenetek megsértették saját etikai kódexünket. -válaszolta Dirk Gerkens, utalva a titokzatos dokumentumra, amelyet - már ha létezik egyáltalán - az utóbbi fél évben valószínűleg csak ajtókitámasztóként és papírnehezékként használtak az RTL Klubnál. A csatorna vezérigazgatója most azonban szilárdan állt az erkölcs műmárvány talapzatán, hiszen az ORTT-nek címzett válaszában a felelősök megbüntetése mellett megígérte, hogy a főműsoridőt is megtisztítja a nyíltan szexuális tartalmaktól; nagy igyekezetében éppen hogy csak nem esküdött meg az RTL Klub főkönyvére.

A fogadkozásból azonban nem lett semmi, hiszen a csatorna valójában nem elvont erkölcsi elvektől vezérelve mondott nemet az obszcén jelenetekre, hanem egyszerűen csak megrettent, hogy a nép, az istenadta nép nem bírja a tolerancialeckét, és homofóbiájától hajtva elkapcsol, talán egyenesen a Big Brotherre. A szex azonban maradt a sárga karikával megjelölt főműsoridőben, tegnap este például a felálló pénisz csábításáról tudhattak meg egy s mást azok a kiskorúak, akik fent maradtak a Barátok közt kalandjaira várva, de volt itt könnyed leszbikus ölelés is, persze szigorúan a Playboy és a Blikk kijelölte jó ízlés határain belül.

Zsolti, a meleg lakó

A realityshow, mint ideiglenesen hazánkban állomásozó őrület megszállta tehát a kereskedelmi tévéket, és valószínűleg egész évben meghatározza az adók műsorstruktúráját. A monoton adásfolyam azonban elaltatja a figyelmet, ezért egyre nagyobb löketekben kell majd adagolni a valóságot, hogy a csatornák fenntarthassák a közönség érdeklődését. Az adók vezetőinek éppen ezért a botrányosan izgalmas és a felháborító közt kell majd lavírozniuk, állandóan figyelve, na nem az erkölcsre, hanem a közízlésre.

Ebben a helyzetben nehezen tartható fent a képernyőrend, a megtépázott, működésképtelen ORTT feladatait pedig még a küldetéstudattól vezérelt, ámde médiaügyekben nevetségesen ostoba egyházak vagy pártok sem vehetik át. Egyedül a néző büntethetné a csatornákat, de persze ehhez stabil értékrend kéne, ami a tolerancia határait nem a libidó segítségével húzza meg.