Az Oscar-gála percről-percre

Aki renddelkezik úgynevezett Twitter-azonsítóval, azaz szerződéses viszonyban áll a San Franciscóban működő Twitter Inc-vel, az az #oscarhu hashtag elküldésével most akár az Index2 címlapján is elmondhatja a véleményét Anne Hathaway dekoltázsáról, sőt még annál is többről.

1966-ban az akkori divatnak megfelelően több nő miniszoknyában érkezett a díjátadóra (például Inger Stevens, akiről itt van néhány fotó). A jelmeztervezőként Oscar-nyertes Edith Headnek ez nem tetszett, mert azt vallotta, hogy még a legszebb láb – még Marlene Dietriché – is jobban néz ki, ha a térdet ruha takarja. És mivel Head az akadémia különleges tanácsadója volt, elérte, hogy az 1967-es átadóról kitiltsák a díjátadókat, és Amerika népe ne szembesüljön a fedetlen női térdek felkavaró látványával.

Christin Chenoweth tévészínésznő és musical-énekesnő csipogó hangja riasztja az embert a tévé előtt, kezdődik a vörös szőnyeges felvonulás.

Se élőben, se tévében, sehogy. Mert annyian üvöltenek az utcán, hogy egy pillantást vethessenek Jennifer Lawrence SzabóZ kolléga szerint Oscart-érő seggére, hogy az valami félelmetes.

Az eddigi legkínosabb öt perc: az AP riporternője elkapta a kilencéves Quvenzhané Wallist (aki ugyebár a legjobb színésznő kategóriájában jelölt), és válogatott bugyuta kérdésekkel gyötörte őt. Például megkérte, hogy énekeljen el egy dalt neki. A kislány. Ott, a vörös szőnyegen.

Fotó: Frederic J. Brown

Aztán megtudtuk, hogy a művésznő szereti a pizzát és a rajzfilmeket, például a pepperónis pizzát és a Shreket. „High five!” – köszönt el a kollegina a tortúra végén Wallistól, aki látványosan unatkozott. Csak akkor élénkült fel kicsit, amikor a retiküljéről beszélhetett (amiért, ahogy nézem, egy plüsskutyának kellett meghalnia).

A vörös szőnyeg lényege a ruha, azért adják oda a tervezők a göncöket a színésznőknek, hogy a tévében jól érthetően bemindjék a nevüket. Chastain pikkelysömörre emlékeztető estélyi ruhája annyira nem fasza, de Kerry Washington visszafogottságában is elegáns. Ja, és akkora, mint egy kutya ülve, nahát.

Vicces volt a 3 Oscar-díjat is besöprő Rocky legjobb filmes kategóriagyőzelme 1977-ben: Irwin Winkler és Robert Chartoff producerek mellett Stallone is felrohant örömében a színpadra, de hát ugye Jack Nicholson és a szervezők nem ennyi díjjal készültek, így Sly aranyszobor helyett csak az öklét lendíthette a magasba (az olasz csődör csak a 90-es évektől vállalt produceri munkát a filmjeiben).

Így kell leégetni valakit, akit nem jelöltek sehol, semmire: Channing Tatumot faggatja, hogy mit is jelent neked ez az este, és mennyire izgulsz?

Amellett, hogy jól néz ki az aranyozott szobor a kandalló tetején. és hanyag mozdulattal rá lehet mutatni a látogatóba érkező rég nem látott rokon előtt, sok más mindenre is. Halle Berry például nyert a Szörnyek keringőjéért (és sírt egy sort a színpadon hozzá), majd a következő két filmjééért 10-10 millió dollárért írt alá, szóval anyagilag nagyon is megéri Oscar-díjasnak lenni.

A Lear Capital becslése szerint egy Oscar-győzelem az ember karrierjére levetítve 13 980 757 dollárt, azaz kb. 3,1 milliárd forintot ért. Minél korábban nyerünk, annál jobb: Anna Paquin 1993-ban, minden idők második legfiatalabb nyertese volt, ma 12 millió dollárra becsülik a piaci értékét, a True Blood című sorozat egy epizódjával például 75 000 dollárt keres.

A producerek szempontjából is fontos a díj, a nyertes filmek bevétele átlagosan 22 százalékkal növekedett 2007-2011 között. A házimozi-piacra is kihat a díj, a nyertesek DVD-i iránt megnő a kereslet és s streamek/legális letöltések száma is jelentősen nő, ami újabb bevételi forrás ugye.

A mai este folyamán nem Spielbergnek, Tarantinónak vagy az Argónak drukkolok, hanem annak, hogy a Skyfall az 50 éves Bond-jubileum ürügyén öt díjat kapjon. Az operatőr Roger Deakinsnek ez a tizedik jelölése, a zeneszerző Thomas Newmannek pedig a tizenegyedik, úgyhogy ha Scorsese kaphatott rendezői Oscart egy hongkongi maffiafilm remake-jéért (Tégla ugye), akkor ők ketten is megérdemelnék idén, ha már eddig megfeletkezett róluk az Akadémia.

A Newsroomból komoly szerepben ismert geekistennő, Olivia Munn fedetlen vállakkal érkezett.

Gyönyörű és elegáns, legalábbis sokkal elegánsabb, mint például ezzel a hallal:

Én elsőre nem, és már majdnem írtam, hogy hogy megöregedett ez a Töki (Jeff Bridges) a Nagy Lebowsky óta...

Az egyik riporternő a vörös szőnyegen a kilencéves kiscsajt faggatja éppen a Délvidék vadjaiból, és olyan nagyszerű kérdésekkel bombázta, hogyaszongya, ez az első Oscar-gálád? Kinek köszönöd meg, ha nyersz? Jó, értem én, hogy kell valamit kérdezni, de muszáj teljes agyhalottakat a szőnyeg mellé ereszteni?

Mondjuk csuklya nélkül nem volt egyszerű, az igaz.

A vörös szőnyeg százötven méter hosszú, ennyit kell tűsarkúban megtenniük a női sztároknak és a férfiak csatolt részeinek, úgy hogy még a mellük sem buggyanjon ki.

Jennifer Lawrence Diorban érkezett

Fotó: Frederic J. Brown

A vörös szőnyeg és a sok selyem mindenkit elkábít, de azért a Kodak Theater egy átlagos napon egyáltalán nem túl lenyűgöző: a mozi egybe van építve egy kisebb plázával, hogy mégis legyen némi bevétel, amikor éppen nincs Oscar. Ha például Zoe Saldana pár nappal korábbamn érkezett volna, a vörös szőnyegtől nem messze talál pár szuvenírboltot, meg egy műkörmöst is. A Kodak Theaterrel szemben pedig egy lepukkant italbolt van, és hiába van teleszórva sztárok csillagaival az utca, nem lehet ám csak úgy bámészkodni. Mert ha nem figyelünk, nekünk hajt egy kóbor hajléktalan egy lopott bevásárlókocsival.

vagy egy női ruhába bújt, szőke kisfiú?

Minden színész életében van olyan film, amit legszívesebben bezúzatnának, és most nem az alkalmi pornókról van szó, amiket ugye az "enni kellett, nem volt más választás csak a fellatio" jegyében forgattak a később A-listára kerülő sztárok és sztárnők, hanem azokról, amiket pénzért vállaltak, mint mondjuk Liam Neeson a Battleshipet vagy a Star Wars I-et.

Helen Hunt a Jövő kezdete című filmet akkor vállalta be, amikor Oscar-díjasként (Lesz ez még így se) tulajdonképpen arra bólinthatott volna rá, amire akar, de neki ez a szentimentális giccs kellett a Haley Joel Osmentte és Kevin Spacey-vel, amiben a kiskölyök nekilát jobbá tenni a világot.

Philip Seymour Hoffman a The Master, a Capote és kismillió értékes, valóban jó film nagyszerű szereplője a Derült égből Polly egyik szerepét, ha tudná, tuti letagadná - a Ben Stiller-vígjátékban csak kínosan vergődött, pedig tud vicces lenni (lásd Twister)

Amikor Tommy Lee Jones a Mindörökké Batmanben feltűnt, mint Two-Face, azaz Harvey Dent, legszívesebben sírtunk volna, de nem volt hozzá elég erőnk. Mindegy, mennyit kapott Jones Joel Schumachertől, nem érte meg a ripacskodás.

Ami klisé a Zsaruszívben nincs benne, az nem is klisé, Denzel Washington egy fekete ügyvédet alakít benne, akit megölnek, majd a szívét egy fehér, rasszista zsaru kapja meg. Denzel ráadásul szellemként tér vissza a gyökérhez, és közösen keresik a gyilkosát.

„Hihetetlen, úgy értem, szó szerint hihetetlen, úgy értem... tudod... huhh” – válaszolta arra a kérdésre, hogy milyen érzés jelöltnek lenni. Kicsit remélem, hogy ő nyer a kategóriájában, mert az imént bevallotta, hogy nem írt köszönőbeszédet a nagy estére.

Catherine Zeta-Jonesnak örök mosolyt rajzolt a botox, ha szabad ilyen velvetesen fogalmaznom. Viszont örömteli, hogy a rákot átvészelt, már 68 éves Michael Douglas jó bőrben van.

Az egyik legemlékezetesebb Oscar-pillanat főhőse nem egy díjazott, hanem egy exhibicionista civil, Robert Opel, aki 1974-ben békejelet mutatva meztelenül átrohant az éppen nyertest bejelenteni készülő David Niven mögött. „Ez a férfi valószínűleg csak azzal érdemel ki az életben egy kis nevetést, ha leveszi a ruháit, és megmutatja a hiányosságait” – reagálta le a kínos helyzetet Niven.

A Film School Rejects elirigyelte a futball vb-t megtippelő polipot a sporttól, és egy Oscar nevű, aranyos kutyával választatta ki az idei nyerteseket. Ha ez bejön, és valaki megfogadja, 1000 forintra kb, egymilliót nyerhet.

• Legjobb film: Napos oldal
• Legjobb rendező: Benh Zeitlin
• Legjobb animációs film : ParaNorman
• Legjobb dokumentumfilm: The Gatekeepers
• Legjobb adaptált forgatókönyv: Napos oldal
• Legjobb eredeti forgatókönyv: Django elszabadul
• Legjobb férfi alakítás: Daniel Day-Lewis
• Legjobb férfi mellékszereplő: Alan Arkin
• Legjobb női alakítás: Quvenzhané Wallis
• Legjobb női mellékszereplő: Helen Hunt

Mondják a tévében éppen. A csajom szerint is szép ruha, én sajnos nem tudom megítélni, de a színésznő ügyesen promózza új, Mud című filmjét. Nincs a jelöltek között idén.

És elalélt az élménytől, mert az ő filmjein nőtt fel. Hoffman nagyon kedves fickó egyébként, és szívesen válaszol minden fasz kérdésre, ezt tapasztalatból tudjuk.

Jennifer „Rachel” Anniston és Sally Field is egyszerű, tiszta vörös ruhát húzott az estére. Anniston ragyogó, nála szebbet nem mutatott ma még a kamera.

Fotó: Frederic J. Brown

Field is aranyos, és egész jól tartja magát ahhoz képest, hogy 66 éves.

Jennifer Lawrence még arról is fellőtt pár képet a Facebookra és a Twitterre, ahogy éppen sminkelik abban a fehér ruhában, amiben leginkább úgy néz ki, mint akit egy habszifonból nyomtak éppen ki. A színésznőt a napos oldalért jelölték, de a legjobb seggű Oscar-jelöltnek járó arany tangát már így is biztos megkapta.

ez a szakállas fazon, mint az ősz James Cameron (még 91-ben váltak el, 2 év házasság után).

Mint egy állatvásár, jön a portéka, először megáll egy kicsit az üvöltö tömeg előtt, illegeti magát kicsinyég, majd jön a sajtó és a profi fotósok hada, közben az asszisztensek és egyéb slepptagok Twitterelnek, ruhát igazgatnak és nagyon komoly arccal telefonoznak, főleg BlackBerryken.

Nem is gondoltuk volna, hogy ilyen égimeszelő.

Fotó: Frederic J. Brown