Hollywood messze van, de nem baj

A filmes díjátadó ünnepségekről már csak az Oscar jut az ember eszébe, így a tudósító kellemetlenül érzi magát, mikor végül még egy fekete garbó felhúzásával sem tudja jelezni, Hollywood még sincs olyan messze. Fekete garbó -sok egyéb kellékkel együtt- nem szerepel ugyanis a tudósító ruhatárában, ami esetünkben csak annyit jelent, hogy Hollywood igenis messze van, de tulajdonképpen nem baj.

Koltai Lajos

Van helyette gazdagon díszített nagytermünk, a Corvin moziban, és van olyan számú szakmabeli, meghívott és érdeklődő, hogy a 33. Magyar Filmszemle díjátadó ünnepségén még a földön is ülnek. Nem csak a sajtó, hanem díjat átvevők egy része is. A ceremóniára így, mindent összevetve a családias jelző illik a legjobban, a szó pozitív értelmében.

A zsűri elnöke, Koltai Lajos beszéde csak fokozta ezt az érzést. Megnyitója ugyanis több volt frázisok aktualizált halmazánál. Nemzetközi hírű operatőrünk nem csak bevezetett, hanem beszélt is a filmekről. Összegezte a hat napos, maratoni mozizása alatt érlelődött gondolatait, ami már csak azért is érdekes, mert ritkán találkozni olyannal, aki egyhuzamban megnézte az év magyar filmtermésének javát. Ha ez az ember történetesen még magas szinten érti is a filmet, tanulságos dolgokat hallhatunk tőle. Koltai mindezt megfejelte azzal, hogy szavaiból sütött: rajong a moziért. A megnyitóbeszéd nem volt tehát alibi. De mint mondtuk, ez nem Hollywood.

Közös nevezők

A megnyitó rámutatott, milyen erős filmjeinkből a létezni, megszólalni akarás, - akár a gazdasági szükségszerűségek ellenében is. A filmesek elszántságának oka pedig csak a valódi, belülről jövő késztetés lehet. Sok "mozdony-film" született az idén - mondta a zsűrielnök - amelyekre később vonatokat lehet majd akasztani.

Tóth Orsolya

Jellemző jegyként mutatott rá az idei filmtermésben a csupasz emberi test hangsúlyos szerepeltetésére. Mindez nem volt indokolatlan, mondta, de nem is a test esztétikájának kiemelésére szolgált. Filmjeinkben ugyanis megalázott, kiszolgáltatott, eszközként működő testek tűntek fel. Elismeréssel szólt a bátorságról, ami nem engedte, hogy elfinomkodjuk, elkendőzzük a tetteket mozgató nyers valóságot. "Hiszen ilyen világban élünk, és a filmesek feladata, hogy ezt a világot megmutassák."

Az idei alkotások másik közös nevezője a világfeletti tényezők dramaturgiai szerepe. Hogy a megoldást sokszor a csoda, az emberfeletti erők jelentik, szintén felfogható korhangulat-jelentésként. A zsűrielnök fontosnak tartotta kiemelni Kamondi Zoltán Kísértések című filmjét, amelynek megoldó kulcsa végül a szeretet lett.

Koltai ezen kívül még egy filmet, az Ének a csodaszarvasról-t nevesítette. Örömét fejezte ki, hogy elkészült, hogy szép és animációs is, díjjal azonban sajnos nem tudták jutalmazni, mert egyedüli animációs filmként vett részt a versenyben.

Díjátadás

A családias hangulatot a díjátadás aktusa fokozta. A díjazottak puszik kíséretében vették át a jutalmat jelentő bársonyhengert, volt vállveregetés, ölelkezés. A díjat viszont senki nem lengette a nyakánál fogva, továbbá senki nem mondta, hogy mindezt az anyukájának köszöni. A magyarázat fentebb olvasható volt.

Pálfi György

A legruganyosabb díjátvevőnek Pálfi György, első filmes rendezőnk bizonyult, a badboy vonalat a karcos filmjeiről ismer Mundruczó Kornél képviselte. A Szép napok-ban nyújtott alakításáért díjazott Tóth Orsolya pedig kislányosan zavart köszi-jével lett feledhetetlen szereplője az estének.

A családias légkör azonban a legjobb dokumentumfilmes Almási Tamás köszöntőjével lett teljes. A rendező megköszönte a díjat, majd mosolyogva bevallotta: a sajtó hírei szerint elkészült filmjének celluloidra való írásával, a valóság viszont az, hogy a szükséges pénznek még csak a fele jött össze. Úgyhogy örül a díjnak, de aki esetleg tudna segíteni a hiányzó összeg megszerzésében, az bátran keresse meg.

Mindez azonban nem volt kellemetlen. Hiszen csak magunkban vagyunk.