Először csusszant, billent, végül megdőlt, és a száguldó autó tetejéről az országútra zuhant. Daniék hűtőjéből így lett darabárban elszámolható vasáru. Dani felesége, Niné, akiről neve hallatán mindenki azt hitte, hogy orosz vagy görög, pedig Eszterként anyakönyvezték, csak amikor Danihoz ment feleségül, felvette a férfi nevét, így lett Batta Daniné, vagyis Niné, fejhangon visította, hogy ő megmondta az elején, hogy a hűtőt fektetni kell, éppúgy, mint a betyárlovat a susnyásban, ha zsandár közeleg, lapjára az autó tetején. És rögzíteni is úgy kell, ahogyan Gullivert kötözték meg Liliputban, moccani se tudjon.
Dani erre csak annyit felelt, a maga csöndes, visszafogott stílusában, amiért nem egyszer ráhívták már a rendőröket, mondván ölni készül, esetleg mészárlásra; és homlokán is csak éppen annyira dagadtak ki az erek, mintha vére helyett az Amazonas folyna odabent, hogy minek a cirkusz egy ilyen selejt miatt, amelyik annyit sem bír ki, hogy egy százhússzal robogó járműtetejéről a földre huppan, máris alkatrészeire bomlik.
Legóhűtő, magyarázta kalimpálva, miközben egy deformálódott hűtőszálat rugdosott az árok felé, és arra is utalt, hogy egy ilyen vasat egyetlen délután alatt összeforraszt, abban aztán a legnagyobb hőségben is friss marad a hús, a tej, de Niné ekkor már karba font kézzel, könnyű terpeszben állt a Hegyeshalom felől fújó szélben, ruhájának szélét a légáramlat fel-felkapta, és Dani megértette a feléje áradó csönd lényegét.
Visszaült a volán mögé, intett Ninének, hogy indulhatnak, és mintha mi sem történt volna, Dani fordított a kormány kerekén, tekerte hosszan, egészen addig, mígnem a Lada orra ismét a sógorok földje felé nem mutatott. Ekkor a pedálra lépett, gázt adott. Rutinból még megkérdezte Ninét, hogy előkészítette-e az útleveleket, mert az osztrákokhoz nem lehet csak úgy betörni, akkor sem, ha odaát a boltok kánaánja várja a magyarok hadát.
Niné némán bólintott, Dani némán vezetett. Tekintetével sóvárogva nézte a szembejövő autók karavánját, a Wartburgok, Dáciák, Trabantok és Ladák tetejére kötözött hűtő- és mosógépek felvonulását, és arra gondolt, hogy bárcsak a tető csomagtartó vasáról leomló kötél csomója ne csapkodná a hátsó szélvédő üvegét.
Budapest, 1959. június 16. Egy Moszkvics gépkocsi tetején
szállítja csónakját egy férfi.
Fotó: Bojár Sándor / MTI Nemzeti Fotótár
Budapest, 1981. június 23.
Egy férfi csomagokat rögzít egy személyautó tetőcsomagtartójára a repülőtér előtt, ahol kölcsönözhető autók várják az utasokat. A Ferihegyi repülőtér tavaly már több, mint egymillió hatszáztizenötezer utast fogadott, s várhatóan ez a szám az idén növekedni fog.
Fotó: Branstetter Sándor / MTI Nemzeti Fotótár
Szikszó, 1990. október 11.
Teherautón szállítják az újbóli felállítás helyszínére, a szikszói dombra a 34. császári és királyi gyalogezred tiszteletére állított emlékmű turulszobrát. Az avatásra október 14-én kerül sor. A 34. császári és királyi gyalogezredet Mária Terézia alapította 1753-ban, és az I. világháborúban ide sorozták be a borsodi és abaúji fiatalokat. Az emlékművet a harcokban elesett bajtársaik tiszteletére állították a túlélők. 1931. október 11-i ünnepélyes leleplezésén József királyi herceg is részt vett. A 12 méter magas, haraszti kemény mészkőből készült oszlop Ligeti Miklós szobrász alkotása. Felső részén két évszám - 1733-1918 - olvasható, talapzatán az ezred kőből kifaragott címere látható. Alatta felirat: "Ezen emlékművet a világháborúból élve visszakerült bajtársak emelték az ezred emlékének megörökítésére." Az oszlop tetejére hatalmas, karmai közt kardot tartó, bronz turulmadarat helyeztek. Ezt az 50-es években eltávolították, majd nem sokkal később eltűnt a megyeháza pincéjéből. 1990-ben - a szikszói, az ongai, az arnóti és a felsőzsolcai önkormányzatok adományaiból - helyreállították az obeliszket, kijavították a megrongált feliratokat, az oszlop tetejére pedig visszakerült a Pócsik István által készített turul.
Fotó: Kozma István / MTI Nemzeti Fotótár
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon