Szabó Istvánék 'be voltak tojva' '57-ben

"Nagyon sajnálom, nem volt meghatalmazásom" - mondta Szabó István a Millenáris Teátrumban tartott sajtótájékoztatón, amelyen a Színház- és Filmművészeti Főiskola egykori, Máriássy Félix vezette filmrendező szakos osztályának öt tagja - Szabó István mellett Elek Judit, Kármentőné Singer Éva, Kézdi-Kovács Zsolt és Rózsa János - beszélt az 56-os forradalom utáni időszakról.

Az egyetlen Oscar-díjas magyar játékfilmrendező - aki első alkalommal vett részt sajtótájékoztatón az üggyel kapcsolatban - azt mondta: készített egy "oktatófilmet" arról, hogyan kell viselkedni diktatúra alatt; ez a Bizalom című film, "abban minden szó szerint benne van, tanulják meg, lehet, hogy szükségük lesz rá".

Szabó István kifejtette: neki igazából nincs mit mondania, már többször "megnyilatkozott". Megjegyezte még, hogy hálás az osztálytársainak, akik akkor tartották benne az erőt. Szabó István kifejtette, egyetlen kérdést kap ismételten: miért nem tárta fel múltját 16 évvel ezelőtt, a rendszerváltáskor. Most már világos, ha beszélt volna, ugyanezek a nevek és cselekmények kerültek volna terítékre, "az pedig egy III/III-as akció lett volna" - mondta.

Nem érthetik meg

Rózsa János, Szabó István legújabb filmjének, a Rokonoknak a producere, arról beszélt, hogy a mai fiatalok nem érthetik meg, mert nem élték át az akkori időszakot. A konszolidált Kádár-rezsimből nem lehet következtetni arra, ami 1957-58-ban történt; akasztották az embereket, a megtorlás borzasztó kemény volt, "be voltunk tojva" - mondta.

"Rendkívül bátor tett volt, hogy végig ezeket a hülyeségeket írták" - tette hozzá, megjegyezve, nem szerette volna minősíteni az akkor történteket, de "kicsúszott a száján".

Rózsa János azt mondta, az egykori ügynöki jelentésekből senkinek semmi baja nem lett. A három különálló jelentésben leírtak között nem voltak ellentmondások, hangoztatta, arról azonban nem ejtett szót, hogy a már ismertté vált két jelentőn, Szabó Istvánon és Kézdi-Kovács Zsolton kívül, az 1957 februárjában velük együtt letartóztatott, azóta már elhunyt Kardos Ferenc filmrendező volt-e a harmadik jelentő. "Én megköszönöm a sorsnak, hogy a Damoklész kardja nem az én nyakamra esett" - mondta.

Összemossák

Azzal kapcsolatban, hogy állítólag róla jelentették a legrondább dolgokat, kijelentette: helyette ne sértődjön meg senki, az ő dolga, hogy mérlegelje a történtek súlyát. Rózsa János úgy érzi, károsak az újságok vádaskodásai, a lapok összemossák azoknak a jelentéseit, akik másoknak kárt okoztak, bajba vittek azokéival, akik megpróbálták menteni a menthetőt.

Szabó István sajtónyilatkozatairól - azokra az értékelésekre reagálva, hogy "össze-vissza beszélt" - azt mondta: amit ő olvasott, minden igaz volt. Hozzátette: örül annak, hogy Kézdi-Kovács Zsolt egyeztetett velük, mielőtt egy hetilapban közreadta írását ügynökmúltjáról.

Kézdi-Kovács Zsolt a sajtótájékoztatón azt mondta, soha nem gondolta, hogy amit 3-4 éve írt, nyilvánosságra kell hozni. Az újságírók előtt megismételte: 1957-ben azt tudta, hogy valamilyen módon életben kell maradni. Amit tettek, egymás és természetesen saját maguk védelmében tették, hangsúlyozta. Azt is kiemelte: abból, hogy jelentéseket írt, neki semmi előnye nem származott, és reményei szerint baja sem történt senkinek.

A falakig mentek

Elek Judit felidézte, hogy a főiskola alatt senkit nem sikerült megbélyegezni, kirúgni. Filmjeiket később úgy készítették el: a legmesszebb mentek abban, hogy elmondjanak valamit arról, mi a hatalom és a zsarnokság. Mindig a falakig mentek, és néha be is verték a fejüket, fejtette ki.

Bizonyos mondatok nem azért szerepelnek a filmjeikben, mert jelentéseket írtak, hanem mert valamit mindenáron ki akartak mondani, ez volt a dolguk. A filmtörténet, az idő majd eldönti, kik ők, mondta.

Még egy rövid ideig

Kármentőné Singer Éva arról beszélt, hogy nemcsak két-hárman voltak, akik a főiskolán jelentéseket írtak. Az "övéik" szerencsések voltak, mert megcsinálhatták filmjeiket, amelyek tanúskodnak mellettük, minden képkockájuk igazolja őket. Számára inkább az a kérdés, hogy mások, akik orvosok, mérnökök lettek, hogyan igazolják magukat. Ezeknek a dolgoknak szerinte valami módon ki kell derülni, jó volna, ha az emberek megnyilvánulnának.

A sajtótájékoztató végén a filmrendezők felálltak, az újságírók nem tudtak kérdéseket feltenni; Rózsa János ezzel kapcsolatban megjegyezte, életük "még egy rövid ideig tart".