Ilyen egy transzcendens visszatérés a rendszerváltás után

2024.11.13. 15:06

A GrundRecords, folytatva értékmegőrző munkáját, kiadta az Omega együttes 1995-ös visszatérő lemezét, a Trans and Dance címűt. A dupla vinylen és CD-n megjelenő anyagot Rozgonyi Péter hangmérnök az eredeti DAT-ra rögzített mesterszalag alapján újította fel. Hanglemez formájában az Omega 14. korongja eddig sosem jelent meg.

Az 1987-es, 25. születésnapi Kisstadion-koncertet követően a zenekar szüneteltette működését. Noha nem történt hivatalos bejelentés, pláne nem feloszlás, német kiadójuk, a Bellaphon nekifogott, s újra kiadta kint megjelent albumaikat. Megjegyzem, jogtalanul, tudniillik az Omega szerződése lejárt, s már másik cég gondozta angol nyelvű életművüket.

Itthon még boltokba került a Babylon címet viselő 13. korongjuk, amely 90 ezer példányban kelt el. Szép szám ez sokaknak, ellenben az Omega Time Robberjét másfél millióan vásárolták meg világszerte, míg a Gammapolist hatszázötvenezren Magyarországon. Nekik ezek a szép számaik.

Mivel nem készítettek új anyagot, 1988-ban első magyar CD-ként megjelent az Omega Platina, az Időrabló, a Csillagok útján, a Gammapolis, Az arc, A Föld árnyékos oldalán, a Babylon-korongokról válogatott dalokkal. Aztán 1990-ben kiadták a 6., 7. lemezt egy CD-n, rajta a Nem tudom a nevedről kihagyott Tűzviharral.

Amíg külföldön turnéztak, Erdős Péter levetette a számot a mesterszalagról a muzsikusok tudta nélkül.

A rendszerváltás évében terveztek egy közös Illés–Metro–Omega-bulit a Népstadionban, azonban Koltay Gábor rendező úgy döntött, inkább egy Illés-koncert és az István, a király kerül a műsorra. Majd három évre rá Kóbor János végre új lemezről és nagykoncertről beszélt a Friderikusz Show-ban.

A rajongók legyőzték a vihart

A visszatérő koncert főpróbájára Siófokon került sor. A setlist döntően régi Omega-számokból állt, s fellépett Presser Gábor és Somló Tamás is. Kettejükön kívül a Scorpions énekese és gitárosa, Klaus Maine, illetve Rudolf Schenker szintén részt vettek a bulin. Addig magyar zenekar önálló koncerttel még nem töltötte meg a Népstadiont. Ráadásul döbbenetes méretű vihar csapott le szeptember 3-án este a környékre. De a rajongók kitartottak, a zenészek pedig szakadó esőben és szélviharban tolták le a műsor első felét.

Az életműkoncert után stúdióba vonultak, hogy rögzítsék az új anyagot. A várakozás nem pusztán azért volt óriási, mivel nyolc éve nem adtak ki sorlemezt, hanem mert az eltelt szűk évtized alatt alaposan átalakult a pop-rock színtér. Kifújt az új hullám és az újromantika, amelynek hangzásvilágát a nyolcvanas évek második felében kötelezően ráerőltette mindenkire a lemezgyár, a Skorpiótól, a V’Moto-Rockon át, az Eastig. Megmaradt a szintipop, 1995-ben olyan feledhető albumokkal, mint aminőket a Carpe Diem, a Cosmix, az Ámokfutók produkált. Még tartott a bluesbumm, Ferenczi György és a Herfli Davidson a Budafoki Dohnányi Zenekarral rögzített koncertet, a Takáts Tamás Dirty Blues Band A húzom az igát című anyaggal folytatta előző albuma sikerét. Mind jobban hódított a rap, az Animal Cannibals kijött a Takarítónővel, a Ganxta Zolee és a Kartel pedig az Egyenesen a gettóból című anyaggal. Változatlanul hasított a metal, csúcsra járt a Pokolgép, a Wellington, a Junkies, a Tankcsapda, a Fahrenheit. S a másik nagy visszatérő, a P. Mobil kiadta a Honfoglalást. 

Az Omega mindig érezte a korszellemet

Nem kellett félteni az Omegát. A banda korszakáról korszakára mindig eltalálta a közízlést. A beatből elsőként váltottak rockra, majd a hetvenes évek elején hard rockra, azt követően progresszív muzsikára, később új hullámosra.

A lemezeladást és nyugat-európai karrierjüket tekintve legsikeresebb space rock időszakukat követően frappánsan megújultak Az arc című lemezükkel.

Noha Földes Lászlót kérték fel egy koncept anyag megírására, A bunkert Erdős doktor letiltotta, így a Bródy Jánost megelőző szövegíró, Sülyi Péter megalkotta Az arc világát. 

„Arcunkon az idő
Saját képét hívja elő
És az angyalok
végül nem ismernek ránk.” (Az arc)

Ez komoly költészet, filozófiával. Bátran át is lépi a rock műfaj határát. De ott a kedvencem, a Tizenhat évesen című nóta, ami naná, hogy szíven talált, lévén 16 voltam, amikor megjelent a lemez.

 „Tizenhat évesen
Irány csak a szél ellen,
Akárhogyan, csak messzire érjen,
Kimegy a reptérre,
Ennél többre nincs pénze,
Itt nézni lehet a gépeket ingyen.”

Zenében visszatértek a gitárcentrikus rockhoz, közben maradtak a szintetizátorok, de új hullámos hangszínre keverve, továbbá a kor hangzásának megfelelő, nyers basszus-dob adta az alapot. Az Omega tükörpontosan váltott a 10. lemezén, amely stílust kiteljesítette a következő korongokon, olyan slágerekkel, mint a Fekete pillangó, a Kötéltánc, az Alvajáró, a Hajnali óceán, a Babylon.

S elkövetkezett ama 1995-ös esztendő, amikor ismételten tévedhetetlenül trafáltak bele a tízes körbe. Eddig 1970-től közösen írták a dalokat, a Trans and Dance számait már egyéni szerzőség jellemzi.

Újra a komponisták sorában Presser Gáborral, aki Sztevanovity Dusánnal két nagyon komoly számmal szerepel az albumon.

Az egyik a gigasláger, Az álmodozó. Legtermékenyebb zeneszerzőnek Mihály Tamás bizonyult, ő jegyzi a másik nagy slágert, a Bródy János szövegével készült Égi szerelem címűt.

Benkő László, Molnár György és Kóbor János szintén dalszerzők, akik olyan szövegírókkal dolgoztak, mint Sülyi Péter, Ambrózy István, Trunkos András.

Nem lehettek próféták saját hazájukban

Piacgazdaság ide, piacgazdaság oda, az albumot a Hungaroton nem támogatta reklámkampánnyal. Ennek ellenére elment – az elején említett – közel százezer példányban. Akkoriban az aranylemezt ötvenezer megvásárolt LP után ítélték oda, a platinát a duplájáért.

Másképp alakult a következő esztendőben kiadott angol nyelvű változat sorsa. A lemezt a jó kritikák mellett nyugaton többre értékelték a Division Bell című Pink Floyd-korongnál.

A Transcendenten nem Kóbor János énekel. Az akkor 29 éves, magyar származású, Hollandiában született Edwin Baloghot azért kérték fel, hogy a dalok tökéletes angolsággal szólaljanak meg.

Mit mondjak, Presser–Dusán Minden könnycseppért kárját (Break the Chain címmel) hallgatva ma is akkora világsláger, hogy az ég behasad.

 Ő Edwin Balogh:

A dalok közül hármat lehagytak: a Yeshiva énekét, A rock and roll nem hagy címűt és a Miss Worldöt, ellenben lemezre került a Tower of Babel, azaz a Babylon. Ez utóbbi egyből Break the Chain után, mint másik tuti világsláger.

Nemegyszer volt az Omega a világsiker kapujában, nemegyszer szántották fel a nyugat-európai rockszcénát, de az teljesen biztos, hogy a Transcendent-lemez, ezzel a két elképesztő slágerrel (meg a – Égi szerelemmel és a – Az álmodozóval) úgy szól angolul, Szekeres Tamás korszerű, virtuóz játékával, ahogy a műfaj legnagyobbjaihoz illik.