Száznyolcvanmillió forintról indul a licit a Kalitkás nő első változatáért

Soha ilyen magas kikiáltási áron nem indult még magyar műtárgy aukción. Rippl-Rónai József Kalitkás nőjének első változata 180 millió forintról indul a Kieselbach Galéria téli aukcióján, 2023. december 17-én. Mintegy két évtized után újabb esélyt kap az ország: 2005-ben nem sikerült itthon tartani a képet, így a kérdés az, hogy van-e olyan erős Magyarország, hogy egy ilyen muzeális műkincset visszaszerezzen a nemzet számára.

A Kalitkás nő igazi nemzeti ikon, a magyar modern képzőművészet kulcsműve. A Párizsban készült festmény a XIX. század  végi modernség legmagasabb színvonalát képviseli. Olyan európai rangú mű, ami elindította a hazai modern festészet történetét. A festmény 2023. december 17-én kalapács alá kerül a Kieselbach Galéria téli aukcióján.

A regényes történetű festménnyel kapcsolatban megírtuk, 

• mitől annyira ikonikus alkotás,
• kicsoda jelentette ki Rippl-Rónairól, hogy „Így nem volna szabad festeni!”,
• ki volt a karcsú hölgy, akit a festő megörökített,
• indult-e már magasabb árról aukción magyar kép,
• mennyiért vásárolta meg a képet 1906-ban egy gyufagyáros,
• mennyiért került átmenetileg magyar tulajdonba 18 éve.

Az álmodozó, karcsú szecessziós nőalak zöld kalitkájával nézők millióinak szívébe lopta be magát 2006-ban a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán. Nemcsak a legtöbb Rippl-Rónai-monográfia címlapján szereplő kép, de a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria is ezzel a kivételes kulcsművel reklámozza magát a nagy nyugati kiállításokon. Az 1892-es Kalitkás nő méltán vált az egyik legismertebb, ikonikus magyar festménnyé a születése óta eltelt 130 évben.

Pedig Rippl-Rónainak, az alkotónak nem volt könnyű dolga; egy 1900-as kiállításon a Műcsarnokban járva I. Ferenc József császár és király egy Rippl-Rónai-tájképre pillantva kimondta a megfellebbezhetetlen ítéletet:

Így nem volna szabad festeni!

Aztán mégis szabad lett, és mára a kaposvári születésű mester az utolsó 140 év legjelentősebb, legfelkapottabb, pénzben is a legmagasabbra értékelt, külföldön is sztárnak tekintett alkotójává avanzsált.

2005-ben felbukkant

A Kieselbach Galéria karácsonyi aukcióján a Kalitkás nő I. szerepel, méghozzá az ihletett, személyes, érzékeny ecsetvonásokkal megjelenített első variáns, úgymond az „igazi”. Mindeddig a Magyar Nemzeti Galériában őrzött „másodpéldány” képviselte a modern magyar festészetet. Az első darab nagy szenzációt keltve bukkant fel 2005-ben, száz évnyi elfeledettség után.

Egy chicagói aukción sikerült megvásárolni és hazahozni a varázslatos szépségű alkotást, amely azonban csak rövid időt tölthetett itthon, az áfatörvény nem éppen műtárgybarát alakulása következtében, és hamarost ismét külföldi tulajdonba került.

A festményt először 1892-ben a párizsi Palais Gallierában állította ki a művész. Első vevőjének ismert a neve: 1906-ban Budapesten, a Könyves Kálmán Szalonban rendezett aukción Mayer Mór szombathelyi gyufagyáros vásárolta meg 200 koronáért. Aztán a kép 1947-ben elhagyta az országot, az Egyesült Államokba került,  Bánóczi Dezső  gyűjteményébe.

Kieselbach Tamás már 2005-ben, amikor felbukkant a festmény, felhívta a széles közvélemény figyelmét a ritka nemzeti műkincsre. A chicagói Leslie Hindman aukciósház árverésén hosszas licit után a rekordot jelentő 590 400 (azaz ötszázkilencvenezer-négyszáz) dollárnál koppant a kalapács. Megemlítendő, hogy a kép eredetvizsgálatára 19 éve Kieselbach Tamást kérték fel. 

(Már-már megmosolyogtató, hogy első nekifutásra háromezer, majd hatezer dollárban akarták megállapítani a kezdő árat.)

Hazatért, de mégsem?

Mielőtt a festmény Nyugat-Európába került volna új tulajdonosához, 2006 októberében rövid időre bemutatkozott a Magyar Nemzeti Galériában. A jelenleg Budapesten aukcióra kerülő alkotás – az első Kalitkás nő – most már végre tényleg hazatérhet. A közel két évtizeddel ezelőtti helyzethez képest talán megváltozott annyira Magyarország gazdasági helyzete, hogy egy ilyen ikonikus remekmű nem tűnik el ismét nyugat-európai magántulajdonosnál, vagy egy tőkeerős nemzetközi múzeumóriás kollekciójában, ahogy ez megtörtént sok híres Rippl-Rónai-művel. Talán sikerül itthon tartani: egy kvalitásos magángyűjteményben vagy egy nemzeti rangú közgyűjteményben.

A mű festői szépsége az amerikai–angol John Singer Sargent finom ecsettel festett, bársonyruhás Madame X (Madame Gautreau) című női portréjához (1883–1884) mérhető. Nemzetiikon-jellege pedig ahhoz a Gustav Klimt műtermében készült, Adele Bloch-Bauerról festett arany képmásához hasonlatos (1907), amely az osztrák nemzeti galéria, a bécsi Belvedere őrzött, majd Amerikába került, és Ronald Lauder vásárolta meg New York-i múzeuma számára a rekordot jelentő 135 millió dolláros vételárért 2006-ban.

A Kalitkás nő I. a magyar modern festészet kulcsműve, aukciós felbukkanása igazi szenzáció. Ehhez hasonló jelentőségű volt a régióban a neves cseh kubista festő, Bohumil Kubista prágai látképe (Régi prágai motívum, 1911), ami 1,6 milliárd forintért (4 635 000 USD) kelt el tavaly. A Kalitkás nő I. 180 millió forintos kikiáltási ára példátlan hazai rekordnak számít.

Soha ilyen értékről nem indult műalkotás a magyar aukciós piacon korábban, az eddigi rekorder Csontváry Kosztka Tivadar Titokzatos sziget című képe két éve 160 millió forinton debütált a Virág Judit Galéria aukcióján.

„Egy festmény utóélete sokszor izgalmasabb, mint a keletkezésének körülményei – mondta az Indexnek Kieselbach Tamás. – Ezért is választottam ezt a hivatást, ezt a szakmát, hiszen napi izgalmakat tartogat. Egy ilyen kép láttán, mint a Kalitkás nő, olyan izgalom fog el, még most, közel a hatvanhoz is, amiért érdemes ezt a pályát folytatni.”

A galériás arról is beszélt, hogy a gyűjtők viszonya a műtárgyakhoz valamilyen szinten hasonlít az emberi kapcsolatokra, hogy azt ne mondjuk, a házasságokra. Bizonyos idő, hét, tizennégy, huszonöt év elteltével a gyűjtő úgy dönt, megválik hajdan imádott értékétől.

Ez a kép egy szerelem kezdetét örökíti meg, a francia hölgybe, Lazarine-be beleszeretett Rippl-Rónai, a nő eljött Kaposvárra, ott ült a festővel a Róma-Villa kertjében. A kapcsolat kitartott a festő élete végéig, sőt a festő halála után övé lett a Rippl-Rónai-örökség, tőle vásárolta meg Bedő Rudolf műgyűjtő. Lazarine még húsz évig ott élt a Róma-Villában. 

Rippl-Rónai valamennyi képét egy ülésben festette meg, így a Kalitkás nőt is, minden ecsetvonás, minden simítás egyben történt. A Nemzeti Galériában megtekinthető nagyobb változat sokkal tompább, sokkal porózusabb felszínű, mint a december 17-én árverésre kerülő festmény, amelyen a szék is teljesen másképp van megfestve.

Ünnepelt Kalitkás nő

Rippl-Rónai a Kalitkás nőtől eltekintve is a magyar aukciók legsikeresebb festője, ez a kép közel húsz éve kis híján hatszázezer dollárért cserélt gazdát. Most a kikiáltási ára 180 millió forint, lehetetlen megjósolni, milyen magasságban koppan majd a kalapács.

Innentől kezdve a pálya a licitálóké, mondhatni, a határ a csillagos ég. Találgatásokba nem bocsátkozom, nekem az előkészítés volt a feladatom, ezt pedig megtettem. Nekem egy a fontos, maradjon itthon a kép. Az utóbbi húsz évben annyira megerősödtek a gyűjtők, nem tartom kizártnak, hogy ne egy külföldi, hanem egy magyar gyűjtő vegye meg.

A Kieselbach Galéria téli aukciós kínálatában további remekművek is találhatók, többek között a magyar vadak programadó csúcsműve. De a külön sajtótájékoztató a Kalitkás nő I-et ünnepelte, méltó módon egy ilyen jelentőségű nemzeti ikonhoz.