Tiszta udvar, rendes house

Eddig csupa olyan gondolattal hagytuk el a Hello Wood nemzetközi építészeti workshop helyszíneit, hogy megvalósított mennyország vagy különleges energiák felfedezése. Ez nem véletlen, hiszen a magyar kezdeményezésű projektben ma már elismert építészek és csapatok is részt vesznek, hogy minden évben más tematikát követve építsenek lenyűgöző installációkat fából.

A Hello Wood idén még egyet lépett előre, és a Project Village keretében a Művészetek Völgye kapujának számító Vigántpetendre telepítettek egy kisebb falut.

Az elmúlt években a Hello Wood installációi a Művészetek Völgye bölcsőjének számító Csórompusztán voltak kiállítva, idén viszont már ezek az alkotások fogadják a Pula felől érkezőket a vigántpetendi főtéren. Ebből a Hello Wood Faluból konkrét programhelyszín lett, ahol az interaktív kiállítás mellett koncertek, DJ-k, worshopok, szakmai beszélgetések és vetítések is vannak.

Mi most a Budapest Essentialsön már egyszer bemutatott CityMatinéra voltunk kíváncsiak abból az egészen egyszerű indokból, hogy

A CityMatiné Budapest legnépszerűbb nappali programsorozata, amit nagyjából úgy kell elképzelni, mint minden goabulit napfelkelte után, csak béna goazene, pszichedelikus dekoráció és tarisznyás rasztafárik nélkül.

Évekig lehetett hallani, hogy a szervezők nem igazán preferálják, hogy hangszerek helyett dj-k szolgáltassák a zenét, azonban az utóbbi időszakban érzékelhető arculatváltás következtében ez a hozzáállás most megváltozni látszik.

A CityMatiné és a Hello Wood párosítása egyébként tökéletes választásnak tűnt már messziről is, hiszen mindkét projektet fiatalok csinálják, és a faelemekből készített építmények remek hátteret biztosítanak a könnyedebb tech house, deep house és más egyéb nappal taposós zenékhez. Az eszméletlen hőség miatt azonban úgy döntöttünk, hogy nem akarunk megrohadni 40 fokban, ezért csak délután 5-6 körül néztünk el a helyszínre. Jól meg is szívtuk.

Nagyjából az érkezésem pillanatban húzták le a zenét a helyszínen, és kezdtek el letakarni minden értékesebbet, mert azt még a természeti viszonyokban kevésbé jártas fővárosi fiatal is látta, hogy itt hamarosan kiadós zuhé következik. A helyszín szinte teljesen kiürült, a szervezők és pár bulizó pedig a színpadra menekült a közelgő eső elől.

Át kéne menni a szemközti langallóshoz, mert 90 per órás szél jön.

– mondta az egyik biztonsági, de kisebb csapat csak nem akart elmozdulni a színpadról. Közben a Hello Wood építői kissé aggodalmasan figyelték, hogy az installációk mennyire bírják majd ki az esetleges kemény szelet. A zivatar tényleg megérkezett, de a szél maximum csak arra volt jó, hogy befújja a színpad alatt mezítláb kóválygó bulizókhoz az esőt.

Nagyjából fél óra kellett a korábbi helyzet visszaállításához, indulhatott újra a nappali egy helyben taposás, és szép lassan az emberek is kezdtek visszaszivárogni. A mozinak kikiáltott helyszínen megismerkedtem egy testvérpárral, akik Hévízen nyaralnak, és kizárólag a CityMatiné miatt jöttek a Művészetek Völgyére, majd vettek napijegyet miután a biztonsági őr jelezte, hogy vége a viharnak, jegyeket, bérleteket.

A CityMatiné szervezői közben kalapokat osztogattak és dinnye mintájú gumilabdákat rúgdostak, mintha csak egy nagyobb házibuli másnapja lenne, amikor a keménymag nem hajlandó tudomásul venni, hogy vége a partynak. És hát a partynak itt közel sem lett vége, estére már egész szép kis közönség gyűlt össze, a bárpultnál állítólag a végére el is fogyott a vodka és a pálinka.

Egészen szórakoztató volt nézni, hogy a főtér mellett elhaladó helyiek és családosok kirekedett szemekkel figyelték a még este is mezítláb tapicskoló fiatalokat négy negyedre mozogni. Ha korábban féltek is attól, hogy a klubzene majd idevonzza a ki tudja milyen kétes arcú embereket, elég hamar beláthatták, hogy attól még, hogy dj játssza a zenét, nem válik a Művészetek Völgye valamiféle poszthajógyári förtelemmé, ahol a templomkertben spuriznak a BMW-s vállalkozók egy rakat kacsacsőrű eszkortlány társaságában. Nem véletlenül lehetett többször is látni, hogy ugyanúgy együtt táncolt anyuka a kisgyerekével, mint a már dél óta a helyszínen lépdelő fiatalok.

Szóval az első csatát elvesztették a technoellenes hagyományőrzők a Völgyben, sőt, ha ezt a helyszínt megtartják ilyennek a következő években, akkor kialakulhat egy olyan közeg is a fesztiválon, aminek eddig eszébe sem jutott ide elutazni. A következő teszt már Taliándörögdön lesz jövő héten, ahol már a valamivel nagyobb közönséget megmozgató NVC szervezőcsapat bizonyíthatja be, hogy az elektronikus zene ugyanúgy művészet, mint verset szavalni a Kaláka udvarban.