Sokkal több könnyűzene kellene a magyar iskolákba

2016.11.12. 17:08

Harmadik évadát kezdi a Cseh Tamás Program, ami a magyar könnyűzene számtalan területének támogatására jött létre. Az akár a PANKKK utódjának is tekinthető program vezetőjével, Bajnai Zsolttal beszélgettünk többek között az eddigi tapasztalatokról, a vidéki klubok helyzetéről és arról például, hogy miért kell támogatni a rendszerváltás előtti időkben népszerű zenészeket.

Nem túl hálás feladat keverni az állam szerepét a könnyűzenével, és a Cseh Tamás Program is rengeteg bírálatot kap az indulás óta. Legtöbbször mindig ugyanazok a kérdések merülnek fel:

  • Miért ad pénzt az állam könnyűzenére?
  • Miért pont nekik ad pénzt?
  • Miért nem ad mindenkinek pénzt?
  • Most ez amúgy állami pénz vagy sem?
  • Máshol is így működik?

Ahogyan azt korábban mi is írtuk, a Cseh Tamás Programot a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) működteti, fedezetét az úgynevezett üres-adathordozók után szedett jogdíjak NKA-hoz kerülő negyedének egy része adja. Ami aztán pályázati úton kerül feltörekvő formációkhoz, könnyűzenei klubokhoz vagy éppen nemzetközi turnét bonyolító, befutott együttesekhez. Minden alkalommal, amikor a CSTP megvalósításáért felelős Ideiglenes Kollégium nyilvánosságra hozza a nyertesek névsorát, elkezdődik egy vita, hogy most itt állami pénzt osztogatnak vagy sem.

Nyugdíjért üreshordozó-díjat

Alapvetően igen, ez állami pénz.

- mondja Bajnai Zsolt, a program vezetője, majd arról kezdünk el beszélgetni, hogy 2016-ban egyáltalán mennyire indokolt külön adóval terhelni az üres-adathordozókat (CD, pendrive, memóriakártya, stb.), amit aztán zenészeknek osztanak vissza. "Ezt a jogdíjat annak idején azért találták ki, hogy a rengeteg kazettás és cédés kalózmásolat miatt jusson a zenészeknek némi kompenzáció. Ma már nyilvánvalóan idejétmúlt cédékről meg kazettákról beszélni. Azonban jelenleg csak ebből a pénzből tudunk gazdálkodni, azaz a könnyűzene egészének, és nem egy-egy személynek segíteni, mert valahol még mindig érvényes, hogy a kalózmásolatok miatt kompenzálni kell a zeneipart. Csak ma már nem az üres-adathordozók miatt kellene, hanem a letöltések okán."

Az NKA-t és a CSTP-t is éri olykor kritika, hogy 40-50 éve a pályán levő zenészeket támogat milliókkal. Ezzel kapcsolatban Bajnai nagyon erősen állást foglalt. "Azzal tisztában kell lenni, hogy a rendszerváltás előtt az ORI, tehát az Országos Rendező Iroda miatt rengeteg, kifejezetten népszerű együttesben játszó zenész lépett fel aprópénzért, majd az ORI által lenyúlt pénzek a rendszerváltás után egyszerűen eltűntek. Azt mégsem várhatjuk el, hogy a '60-as, '70-es, '80-as években sztárnak számító zenekarok ismert vagy kevésbé ismert, de fontos tagjai öreg korukra 30 ezer forintos nyugdíjból legyenek kénytelenek megélni, csak mert az akkori rendszer kihasználta, átverte, lenyúlta őket. Ezért szerintem igenis jár valamilyen kompenzálás azoknak a zenészeknek is, akik mondjuk nem nagy nevek, de kivették a részüket a hazai könnyűzene megteremtéséből, és ma is értékeset alkotnak."

A CSTP-t egyébként sokan az egykori PANKKK-hoz hasonlítják, mondván, nagyjából ugyanazt a feladatot látja el. Bajnai persze némileg finomít: "Nálunk talán hangsúlyosabb az induló produkciók segítése, odafigyelünk a könnyűzenei örökségre és a menedzserképzésre is, illetve a klubtámogatást is a fellépő zenészek felől közelítjük meg. Az azonban tény, hogy Cseh Tamás Program kitalálásban sok olyan szakember is részt vett, akik annak idején benne voltak a PANKKK-ban. Kimondhatjuk, hogy az egyeztetések során sok mindenben, pro és kontra is, építhettünk a PANKKK-os tapasztalataikra."

Mi az a PANKKK?

A Program a Nemzeti Kortárs Könnyűzenei Kultúráért (PANKKK) ötletét 2004-ben kezdték el kidolgozni hazai zenészek, promóterek, szervezők és más zeneipari szereplők, ami aztán 2005-ben Bozóki András és Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök támogatásával hivatalos kormányprogramként el is indult. A PANKKK célja a vidéki klubok, a kulturális élet és az élőzenét játszó fiatal vagy kezdő zenekarok támogatása volt, akárcsak a mostani Cseh Tamás Program. Végül 2011-ben szüntette meg a kormányra került Fidesz a célzott támogatást, és hozták később létre helyette a Cseh Tamás Programot.

A fiatal zenekarok támogatása mellett kiemelt szerepet kap a CSTP-n belül a vidéki, és most már a határon túli, könnyűzenei klubok támogatása. "Azt nem mondanám, hogy a vidéki kluboknak sikerült utolérni a pesti helyszíneket, de a pályázatokból visszaköszönő, több száz fővároson kívüli koncert azt mutatja, valami megmozdult. Ebben az évben már nem lesz olyan megye, ahol legalább ne lenne egy olyan klub, ahol belépőjegyes, élő koncertet lehet tartani. Sőt, nemcsak a legendás, leginkább a tulajdonosok elhivatottsága miatt életben maradó kluboknak tudtunk segíteni 2014 óta, hanem olyan új helyeknek is, amelyek hiánypótlóak a piacon, és létezésük nemcsak a kezdő zenekaroknak, de minden zenésznek jó."

Ezzel kapcsolatban felvetettük azt a problémát, hogy sok helyen még mindig azért nincs kifehérítve az iparág, mert a koncertbelépőket terhelő 27%-os adó túl magas, ezért jobban megéri zsebre dolgozni. "Szerintem is magas a 27%, sokszor elő is kerül ez a probléma, amivel kapcsolatban mindig elmondom, hogy a szakmának kellene letennie az asztalra egy olyan komoly, jól alátámasztható anyagot, ami a politikusokat és az államigazgatást is meggyőzi, hogy miért is érné meg az államnak pont ezen a területen adót csökkentenie. Ameddig ilyen nincs, és ameddig a szakma összefogása és közös érdekérvényesítő képessége is kicsi, addig nehéz ebben az ügyben még az első lépést is megtenni. Talán ezért is van az, hogy bennünket is rengeteg olyan dologgal keresnek meg, ami alapvetően nem ránk tartozna, de ha tudunk, igyekszünk segíteni."

Magyar popzenét az énekoktatásba

Ezért is érzi úgy Bajnai, hogy szükség lenne egy könnyűzenei háttérintézményre, mint ahogy van az irodalomnak, a színháznak, de még a cirkuszművészetnek is. Ahol alapvető kutatások megtörténhetnének, fontos, nyilvános adatbázisok készülhetnének, vagy éppen a könnyűzene számára is nélkülözhetetlen törvény-előkészítést támogatni lehetne. Nem is beszélve esetleg a könnyűzenei oktatás újragondolásáról. "Kodály és Bartók országaként persze érthető, hogy alapvetően komolyzenei beállítottságú az oktatás, de lassan el kell fogadni, hogy történelmünk fontos és megkerülhetetlen részét képezik a nagyjából 1957 után feltűnt együttesek és előadók is." Mire felemlegetem Balog Zoltán egykori ötletét, miszerint kötelezővé kéne tenni a mindennapos éneklést a diákoknak, de Bajnai máshonnan közelíti meg a kérdést.

Szerintem az iskolában Kodály, Liszt és Bartók mellett lassan Metrót, Omegát, Illést, sőt, továbbmegyek, például Kexet vagy Baksa-Soóst is kellene tanítani. Mert így talán többekben tudnánk elültetni a zene és a zenélés szeretetét, sokkal több srácban keltenénk fel az érdeklődést a hangszerek iránt.

Ennek érdekében történnek érdemi lépések is, mint amilyen például az EMMI Kulturális Államtitkárságával közösen kidolgozott, és talán a jövőben uniós forrásból meg is valósuló Próbaterem Program, aminek köszönhetően legalább a nagyobb városokban létrejönnének ilyen terek. "Én sem örülnék, ha a szomszéd garázsában egy banda próbálna, ugyanakkor tudom, hogy sokan nem engedhetik meg sem maguknak, sem a gyerekeiknek, hogy hangszert vegyenek vagy próbatermet béreljenek. Ha sikerülne ezeket a próbatermeket például a fiatalokhoz visszatalálni akaró művelődési házakban kialakítani, akkor szerintem sok srácot menthetnénk meg az elkallódástól azzal, hogy hangszert adunk a kezükbe." Példaként felmerülnek a skandináv országok, ahol már negyedik általánosban hangszert kapnak a gyerekek a kezükbe, és minden iskolának van saját stúdiója. Bajnai szerint a cél hosszabb távon nyilván valami hasonló lenne nálunk is, de ez komoly anyagi ráfordítást igényelne.

Hiszed vagy sem, a Cseh Tamás Program annyi pénzből sem gazdálkodik, mint egy vidéki színház éves költségvetése.

-„Azzal, hogy megteremtjük a könnyűzene tanulásának vagy a zenélésnek a lehetőségét, nem elsősorban előadókat nevelünk, hanem tudatos zenefogyasztókat. Olyanokat, akik pénzt adnak egy koncertért, egy lemezért vagy letöltésért, ráadásul nem egyszeri, hanem rendszeres vásárlók lesznek, mert saját bőrükön megtapasztalva tudják, hogy a könnyűzene sincs ingyen, ez sem a semmiből születik, és ahhoz, hogy az új dalok jó minőségben jussanak el újra hozzájuk, azért fizetni kell.”

A rendszerváltás utáni magyar politika kapcsolatát a könnyűzenével jól példázza a Petőfi Rádió idei átalakítása, ami lefékezte azt a folyamatot, aminek köszönhetően az elmúlt 10 évben némi fejlődés mutatkozott a magyar zeneiparban. Az MR2 Petőfi átalakításának egyik áldozata lett az a Horváth Gergely főszerkesztő is, aki egyike annak a négy embernek, akik a döntéseket hozzák a Cseh Tamás Program Ideiglenes Kollégiumában.

"Horváth Gergelynek hatalmas tudása van, amit akkor sem tudnának elvenni tőle, ha ne adj' Isten kőművesnek vagy útburkolónak megy. Egyértelmű, hogy helye van a kollégiumban. A Petőfi Rádióval kapcsolatban meg tényleg csak annyit tudok mondani, amit egy támogatott zenekartól hallottam: hiányzik az, hogyha ott elkezdték őket játszani, akkor a hétvégi koncertjükre tízszer annyian vettek jegyet, mint előtte. Remélem, eljön az idő, amikor újra fontos lesz az az egymillió ember, akik nemcsak a régi Petőfit hallgatták, de azokat a feltörekvő magyar könnyűzenészeket is, akiket a Cseh Tamás Program a rádiók kapujáig tud elvezetni."

A kollégiumban egyébként helye van Dósa Ricsinek, azaz Ricsi Pínek is az Animal Cannibalsből. Az ő kinevezése meglehetősen furcsának hatott, nemcsak a popzenei tevékenysége miatt, hanem azért is, mert a zenekarában vokálozik az NKA alelnökének, Doncsev Andrásnak a felesége. "Ricsi már akkor benne volt a Zenei Kollégiumban, mielőtt András vagy én az NKA közelébe kerültünk volna, szóval nem érdemes itt semmiféle összefüggést keresni. Ráadásul Ricsi a legkeményebb négyünk közül, aki lassan két és fél évtizedes tapasztalat birtokában figyelmeztet, hogy biztos jó-e megítélni a támogatást egy adott klubnak vagy produkciónak."

Bajnai egyébként elmondta, hogy szerinte igenis szükség van a könnyűzene állami támogatására, arra viszont nincs, hogy ilyen alapon mindenkinek járjon pénz. Ezért jött létre a négyfős kollégium, illetve az a pályázati rendszer, amibe olykor külső szakértők is bekapcsolódnak, hogy valóban szakmai alapon dőlhessen el, a CSTP-re bízott forrásból kinek jár pénz, és ne lehessen befolyásolni a döntési folyamatot.

Amióta itt vagyok, nagyjából 4-5 alkalommal jutott el hozzám olyan kérés felülről, hogy ennek vagy annak szavazzunk meg pénzt. Nem volt értelme, mert mire szóltak, a protezsáltak saját jogukon kaptak támogatást a kollégium döntése alapján.

Azt egyébként még elmondta, hogy egy kicsit mindig belehal minden, a programot érő kritikába, és már nem is próbál senkit győzködni arról, hogy egyetlen ember megváltoztatásával is egészen más döntések születnének. "Ha 20 év múlva megkérdezi tőlem a gyerekem vagy az unokám, hogy mi volt a Cseh Tamás Program, akkor a szemébe fogok tudni nézni, és vállalni tudom, ami eddig történt. Nyilván ahhoz, hogy ezt tudd csinálni, engedményeket kell tenned, és olykor meg kell alkudnod. Ez minden területen így van, de mivel hiszek abban, hogy a Cseh Tamás Program egy fontos dolog, ami egy kicsit jobbá teheti ezt az országot, csinálni kell. Ameddig pedig hagyják, csinálni is fogom."

Szerinte mindennél többet mond, hogy ha valaki megnézi a Cseh Tamás Program pályázatain győztes zenekarok listáját, akkor nem igazán tud mibe belekötni, mert nem megélhetési zenészeket támogatnak, hanem olyanokat, akiket a legtöbben szakmailag is érdemesnek tartanak. "Nézd, ha én esetleg kötöm az ebet a karóhoz, hogy ez meg ez az előadó kapjon pénzt tőlünk, akkor sem tudok mit csinálni, mert a kollégium másik három tagja szakmai alapon leszavaz. Hiába állnék oda Ricsi vagy Tibi elé (Tóth Tibor, a Sziget szolgáltatásfejlesztési vezetője), hogy én valamihez ragaszkodom, mert fentről szóltak, semmit sem érne. Leszavaznának, ahogy adott esetben én is őket, ha valamivel nem tudok azonosulni.”

Muszáj aktívnak maradni külföldön

A Cseh Tamás Program támogatta az idei Eurosonic showcasen való aktív magyar részvételt is, miként a nemrég véget ért hamburgi Reeperbahnon járt magyar küldöttség kiutazását is, ahogyan aktívan támogatja a novemberi BUSH-t, vagyis a Budapest Showcase Hubot. "Hiszek abban, hogy a Balkántól a Baltikumig terjedő, 130-150 milliós piacra érdemes fókuszálnunk. És igenis van annak hozadéka, ha magyar zenekar lép fel egy külföldi fesztiválon, mert ettől kíváncsiak lesznek a mi zenénkre, és esetleg más magyar bandákat is meghívnak. Arra persze nincs pénzünk, hogy Magyarországon világsztárt „építsünk”, de ha lenne, akkor is kétlem, hogy a szakma ki tudna alakítani egy olyan konszenzust, hogy kibe érdemes sok százmillió fektetni." Ettől függetlenül Bajnai szerint mindenképpen szükség van Magyarországon egy könnyűzenei exportirodára, ahogy arra is, hogy legalább a közelben rendezett külföldi showcase-en jelen legyünk. Mondja ezt úgy, hogy egyébként még nem volt ilyen eseményen, mivel magát nem támogathatja állami pénzből, a fizetése meg nem elég ahhoz, hogy rendszeresen részt vegyen ezeken a külföldi fesztiválokon.

Azért az tényleg vicces, hogy Ljubljanában, Varsóban, Tallinnban, Bécsben, Pozsonyban, és mindenhol van a környéken ilyen szakmai rendezvény, csak Budapesten nincs. Elbírna egy ilyet a város, és ez nekünk is jó reklám.

Az elmúlt két és fél évet egyébként nagyjából sikeresnek ítéli meg, és szerinte bőven vállalhatóak azok a magyar zenekarok, akik pályázati pénzt nyertek a programon keresztül. Feltűnő, hogy a Cseh Tamás Program főleg az élőzenés, zenekari felállásos előadókat támogatja, pár kivételtől eltekintve alig-alig látni rapcsapatok vagy elektronikus zenei producerek neveit a pályázati győztesek kihirdetésekor. "Elfogadom a kritikát, mert az elejétől kezdve vita volt, hogy mit kezdjünk az elektronikus zenével, végül nem is tudtunk zöldágra vergődni. Nekik szerintem valami külön csomagot kellene létrehozni, mert ebben is benne van a tudás, a befektetett idő. Ezzel valamit tényleg kezdeni kell, ahogy a jazzt is szerintem másképpen kell kezelni, mint a könnyűzene többi ágát."

Szerinte az viszont már a zenekarok felelőssége, hogy ne maradjanak le a pályázatokról. "Az egyáltalán nem normális, hogy kezdő zenekarok félévente lecserélik a menedzserüket, aztán amikor nyernek pályázaton, nem tudják mi a különbség nettó és bruttó között, vagy mik azok a jogdíjak. Szeretnénk segíteni, hogy ez ne így legyen, ezt szolgálta a Backstage sorozatunk, amit idén vidékre is szeretnénk elvinni, illetve tervben van egy online, távoktatási rendszer, aminek köszönhetően az alapismereteket azok is elsajátíthatják, akik nem tudnak minden alkalommal felutazni Budapestre. Óriási hiány van itthon kulturális menedzserekből, ami valahogy változtatni kell."

Ne maradjon le semmiről!

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!