Orfű: híd a mainstream és az underground között

Idén a Fishing on Orfű nagyon bátrat húzott azzal, hogy az eddigi évektől eltérően erősen megnyirbálta a headlinerei listáját. A magyar fesztiválokon abszolút A listásnak számító Wellhello, Halott Pénz, Punnany Massif, vagy éppen Margeret Island nélkül tartották meg idén a fesztivált, ami egy pécsi illetőségű, alapvetően alternatív hátterű rendezvénynél akár öngyilkosságnak is tűnhet. Az igazság viszont az, hogy a helyszínen mintha senkit sem zavart volna, hogy még a legrégebbi pécsi együttesek között is volt olyan, akik idén nem léptek fel Orfűn.

A fesztivál kommunikációs igazgatója a korábbi podcastünkben a gyökerekhez való visszatérésként hivatkozott arra, hogy idén bizony sok ismert név hiányzik majd a listáról. A FOO alapvetően különleges helyzetben van, mert zsinórban 4-5 éve minden jegy elfogy a fesztivál előtt, ráadásul Lovasi András védjegye miatt az is teljesen nyilvánvaló, hogy itt nem Pumped Gabóék fognak látványgyúrni a Red Bull Vízparti Konditeremben két vödör mojito között.

Ahogyan egy, a fesztivált nagyon szerető zenész ismerősöm mondta a helyszínen:

ez az a fesztivál, ami ilyen hídként működik az underground és a mainstream között.

Az internet korában ez akár hülyeségnek is hangozhat, hiszen onnantól kezdve semmi sem underground, hogy felkerül a zenéd a netre, de a magyar valóság ennél pár fokkal bonyolultabb. A FOO a magyar alternatív rockzene voltaképpen kirakatfesztiválja, ahol azok a zenekarok a legnagyobb királyok, akik fölött sokáig átsiklottak a '90-es, 2000-es években. Aztán jött a Petőfi Rádió 2007-ben, és egy pár évig úgy tűnt, hogy a magyar alternatív rockzene jóval több embert érdekel, mint azt a tévés és rádiós szerkesztők korábban gondolták.

Azonban Lovasi nemrég volt 50, lassan 30 éves a Quimby, nincs már Heaven Street Seven, és egyébként is, a mostani tinédzserek nagy részét előbb szólítod meg pár arctetkóval és trap alapokkal, mint egy szál gitárral énekelve a szakításról. Viszont Magyarországon ez a fajta rapzene még nem igazán találja a helyét a fesztiválokon, így Orfűnek ki kellett találnia, hogyan pótolja a cikk elején felsorolt nagy neveket. Kisebb nevekkel.

Orfűn van kiemelt nagy színpad, de igazából van egy másik, ami majdnem akkorra, mint a legnagyobb. Előbbin Lóci játszik, Ivan & The Parazol, Mary Popkids és Bohemian Betyars, utóbbin Szabó Benedek és a Galaxisok, Esti Kornél, Blahalouisiana, Elefánt vagy az Apey & The Pea játszik. Az itt felsorolt zenekarok már évek óta aktívak, de hiába tolja őket a Nagyszínpad verseny, ha egész egyszerűen nincs meg a felület ahhoz, hogy a zenéjük minél több emberhez eljusson, addig nem tudják meglépni azt a szintet, hogy a már milliós gázsiért játszó együttesekkel lehessenek egy szinten. A közmédia szellemi és szakmai lezüllesztése nagyon komoly hatással volt a magyar könnyűzenére. (A FOO akkor is beleállt az ügybe, abban az évben a leváltott Horváth Gergely volt a fesztivál védőszentje - a szerk.) Például úgy, hogy berögzült annak a 10-15 zenekarnak a neve az A listába, akikkel jegyeket lehet eladni, és melléjük nem igazán fog addig felnőni nagyon senki, ameddig nem csinálnak valami virálisat a Youtube-on. Ezért is akkora szám, hogy Orfű feltörekvő zenekarokat rakott olyan helyekre, ahol korábban jóval ismertebb előadók voltak.

A helyszínen egyáltalán nem tűnt úgy, hogy zavarná az embereket, hogy nincs Halott Pénz vagy Punnany Massif. Sőt, rengeteg olyan zenészt is láttam, akik fel sem léptek idén, mégis itt voltak a helyszínen. Orfű abban a hálás helyzetben van, hogy az erős törzsközönsége miatt bátrabban kísérletezgethet, ameddig kiderül, kik alkotják azt az előadó halmazt, akikkel pótolni lehet az egyre kiöregedő magyar alternatív vonalat, illetve a fluktuáció hiánya miatt évről-évre egyre drágább A listás popzenekarokat. Ahogy a saját fülemmel hallottam, az orfűi közönség abszolút nyitott erre, voltam olyan koncerten például, ahol egy egyáltalán nem túl ismert zenekar énekese beszélt arról lelkesen, hogy öt éve játszanak itt, az első koncertjükön mindössze három ember volt, azóta minden évben egyre többen, idén meg már konkrétan egész sokan. 

Láthatjuk a Bánkitón, a Kolorádón, és egyre több kisebb fesztiválon, hogy amikor lassan olcsóbb elhozni egy közepesen ismert külföldi fellépőt, mint a Kowalsky meg a Vegát, akkor a szervezők inkább azt fogják mondani, hogy oké, igazából miért fizessünk milliókat olyan fellépőért, akiket nyáron minden megyében meg lehet nézni legalább kétszer?

Ebből a szempontból Orfű egy nagyon jó úton indult el, és ha a törzsközönsége még évekig telt házasra csinálja a fesztivált, akkor bátran mondhatjuk, hogy ez lesz a magyar zenekarok egyik legfontosabb eseménye nyaranta, mert aki itt nagy színpadon (nem pedig egy giccses, senkit sem érdeklő tévéműsorban) lép fel sok ember előtt, az valószínűleg úgy is sikeres együttesnek mondható, hogy közben a Petőfi Rádióban kiszorítja őket a Backstreet Boys. Így tényleg híd Orfű a mainstream és az underground között.

A Fishing on Orfű végetért, de még nagyon sok fesztivál lesz ezen a nyáron: