Csobogás, susogás, harangszó és sikolyok a Balatonon

Családi nyaralás, baráti lazítás, agyrém a dugóban és lángos. Mostanában ezekre asszociál az ember, ha a Balaton kerül szóba. Minél népszerűbb egy természeti közeg mint nyaralási úti cél, annál kevésbé marad meg a képletben a természet. Ettől függetlenül nem tűnik el, csak nehezebb megtalálni azt a pillanatot, amikor az embert nyugtató csönd karolja át, és az egyetlen, amit hallunk, a víz, a kavicsok, a nádas – alkalomadtán a békák.

Egy különleges program vette kezdetét a Balatonnál az EKF (Európa Kulturális Fővárosa) program keretein belül, a BALATORIUM, amelyről korábban már mi is beszélgettünk meghívott vendégeinkkel. Ennek kapcsán készült most el egy zenei album, amelyen 12 előadó egy-egy dalával visszaad nekünk valamit a Balatonból, amire sokan már nem is emlékszünk, vagy talán sosem tapasztalhattuk meg igazán.

Zenébe szőtt atmoszféra

A projekt lényege – a lemez neve A Balaton hangjai –, hogy a felkért alkotók úgy készítenek dalokat, hogy azokba olyan hangokat, hangmintákat is csempészhetnek, amelyeket a Balaton partján rögzítettek korábban, legyen az vízcsobogás, nádsusogás, déli harangszó vagy a játszadozó gyermekek sikítozása.

Az albumon megjelenik Deva, Hegedűs Józsi, Iamyank, a Jazzbois, Mmamt, Nóvé Soma, Onakom, a SunMa, a Wave of Sound, a Wavy, Zalai Richárd és SNAILTRIP. A lemez dalainak érdekes a sorrendisége és a kohéziója is. A számok egyik felét izgalmas és változatos dalszövegekkel töltötték meg a zenészek, míg a másik fele teljesen instrumentális, nélkülözve mindenféle „főhőst”. Bár ennyi előadónál fel sem merül a hallgatóban, hogy a törekvésen túl bármilyen koncepció is képes lehet megjelenni a dalok sorrendjét tekintve, mégis, ahogy hallgatjuk a lemezt – egy két váltástól eltekintve –,

A dalok – feltehetően a közös téma és hangminták alapján – kapcsolódnak egymáshoz, és hiába jelenik meg minden előadónak a saját kézlenyomata és egyedisége, a kohézió tagadhatatlan. Persze ezen is lehetett volna még némileg finomítani, de ennyi zenész munkájának összefűzésében ez is egy magasan átlagon felüli teljesítmény, amire sokszor az előadók a saját lemezüknél sem képesek.

Teret az emlékeknek

A dalok témáját tekintve a BALATORIUM üzenete, a tó ökológiai sérülékenysége együttesen visszaköszön. A lehetőség, hogy egy nap elveszíthetjük ezt a helyet – ami összeforrt bennünk azzal, hogy lehet zsúfolt, lehet drága vagy elcsépelt, de a miénk, a mi „tengerünk” –, ez a gondolat ritkán fordul meg bennünk. Az ember hajlamos a maga okozta eróziót elbagatellizálni, és csupán akkor lépni,

A szövegek és a zene ennek ellenére nem szemrehányó vagy támadó. Ahelyett, hogy próbál bűntudatot kelteni, azt mutatja meg, hogy miért szeret az ember a Balatonra menni, melyek azok az emlékek, amikért meg akarjuk tartani ezt a helyet.

Bár a dalok kötődnek egymáshoz, mindegyik szám más érzelmi állapotot mutat be. A hangszerelés az egyszerű rádiópoptól az elektronikus zenén át a könnyűzenei klasszikusokat – mint Fleetwood Mac – idéző hangzásokig terjed. Nincs két egyforma nóta, de mégis jó egyben végighallgatni a lemezt, megéri a rászánt időt.

Összegezve: A Balaton hangjai meglepően jóra sikeredett kooperációs lemez. Mind zenében, mind szövegezésben modern, kísérleti, egyedi és minőségi a megközelítés, ami megmutatja, hogy ha egy téma kapcsán még keretet is adnak az előadóknak, a magyar zenei szcéna számtalan olyan nevet rejteget, 

Biztató egy ilyen lemezzel találkozni, és megadja azt a hitet a hazai könnyűzenével szemben, hogy egy nap saját, unikális, máshoz nem fogható zenei világunk lehet az ismert slágerek zónájában is. Bár egyes dalok között fel lehet fedezni mélységi, komplexitási és minőségbeli különbségeket, a lemez egészét egyik szám sem gyengíti.

Az album dalait 2023. augusztus 19-én egy lemezbemutató koncert keretein belül élőben is meghallgathatják az érdeklődők a salföldi Bánya Kertben.