A kaliforniai kriplik és a vörös mocsár története

Az Index szerkesztősége gyakran kap zenei anyagokat feltörekvő együttesektől, előadóktól. PickUp néven elindított sorozatunkban időről időre beszámolunk három új névről, csapatról,

Fontos: az Indexet az előadók keresik meg, érdekükben nem járt közben kiadó, sem PR-os sem marketinges – legfeljebb kapcsolattartó. A hármas listát a Kultúra rovat – stílusbeli és tartalmi korlátok nélkül – kizárólag saját belátása szerint állítja össze. A mostani PickUp három előadója:

• AZL,
• Red Swamp,
• The Criples.

Vigyázz, kész, pánik!

Frissen debütált AZL (Ádám Zoltán Levente) első kísérleti dala, amely a downtempót, az alternatív elektronikus zenét és az atmoszféra hatásokat vegyíti, hogy valami eredetit alkothasson. Az előadó bemutatkozó dala, a mentalexperi érdekes keveréke számos zenei elemnek. Olyan hallgatni, mintha egy végtelen térben veszne el az ember, de mégis valamilyen konzekvens haladást írna le egy kevéssé konzekvens görbén.

Ahogyan az alkotó a hozzánk eljuttatott közleményben mesél daláról, a zenei káoszt a belső zűrzavarral hozza párhuzamba. Az alkotásban megéli legbelső énjének ziláltságát, a pánikot, majd a megkönnyebbülést. Hallgatóként kicsit olyan, mintha egy űreposz katartikus pillanatát írná le, ahol a kiszolgáltatottság és a grandiózus végtelen keveredik.

AZL első dala kellően kísérleti ahhoz, hogy ne lehessen könnyen befogadni – pont annyira váljon ez kihívássá, mint egy másik ember teljes valóját magunkba szívni – de közben történetet ír le. Noha az előadó a káoszt szeretné átadni, a hangokban és effektekben leginkább az jelenik meg, hogy amikor őszintén magunkba nézünk,

Az alkotó első szerzeménye, bár kísérleti és még valamelyest nyers, igazán ígéretes. Amennyiben ezt az experimentális, mégis öncélúságot nélkülöző vonalat viszi tovább – még ha ő belülről mást is érez hozzánk eljuttatott levele alapján –, különleges pontjává válhat az elektronikus zenei szcénának.

Szörny a mocsárban, füstöl a vér

Na végre, valami igazán veretős. Jó, akadnak hasonló alkotók hazánkban, de abban a stílusban, amiben a Red Swamp munkálkodik, ráadásul ilyen minőségben, igen kevés. A srácok elküldték nekünk új dalukat, a Born To Bleed című vérfürdőt, ami egyszerre ropog, susog, FÜSTÖL – csupa nagybetűvel, hiába nem Nemecsek Ernő.

Igényesen, izgalmasan váltogatják a dallamos és a zúzás központú részeket. Az angol kiejtés is frankó, a szöveg tartalmas, de hála égnek nem túlgondolt – világmegváltás helyett tempóváltásokat kapunk, ami addig facsarja a dinamikát, amíg nem szégyelli.

A dalban annyi váltás van, hogy akár három szám is lehetett volna belőle, de ez a doomos műfaj megbírja a hatperces alkotásokat is, sőt. Legutóbbi 2022-es lemezükhöz képest fejlődött a csapat,

Reméljük, hogy ez nemcsak pillanatnyi állapot, hanem egy konstans út első állomása. Ha ez a fajta fejlődés és haladás megmarad, akkor a Red Swamp egy igazán erős metál banda lehet a hazai színtéren, akiknek a zenéje remekül vegyíti a lemezszerű hallgathatóságot olyan erővel, ami az élő koncertekre is átragadhat.

Kalifornia, itt jövünk

Megcsapott minket a tavasz első meleg lehelete – amit remélünk, hogy nem fagyaszt be egy márciusi hóvihar ismét –, így kellően aktuális némi klasszikus kaliforniai hangzásvilág, még ha nem is friss kiadványról van szó.

A The Criples úgy rázza a riffeket dalaikban, hogy azonnal táncba lendíti az embert, megindul a flow a lábakban – énekesük pedig pofátlanul hasonlít Woody Harrelsonra, ami még inkább csűr egyet a feelingen. A PickUp mai válogatásának előző csapatival szemben ezek az urak egy jóval konvencionálisabb muzsikát tolnak, de ennek épp ez a szépsége.

Zenéjükben – ha az elmúlt két évnyi termésüket nézzük – keveredik a blues, a funky, a klasszikus rock, a stoner, az indie, némi grunge, a kaliforniai napfény és egy-egy old timer kipufogójának hangja. Ezt a zenét a feeling viszi el, azt pedig az esetek többségében jól közlik az urak. Egyetlen gyengeségnek egyfajta csonkuló tendenciát mondhatnánk, mivel 2022-es stúdió felvételeik valahogy feszesebbek, letisztultabbak, tavalyi kislemezük – a Waterfall – pedig némileg koszosabb. 

a The Criplesnek pedig ez az egyik legjobb vonása. Reméljük, hogy a jövőben hallhatunk még tőlük sok nótát, és továbbra is terjesztik a kaliforniai napfényt a magyar klubokban.