Bemutatjuk a férfit, aki úgy is össze tudott veszni a barátnőjével, hogy visszafelé sétált az időben

Az Index szerkesztősége gyakran kap zenei anyagokat feltörekvő együttesektől, előadóktól. PickUp néven elindított sorozatunkban időről időre beszámolunk három új névről, csapatról, küldjenek akár lemezt, kislemezt vagy single-t. 

Fontos: az Indexet az előadók keresik meg, érdekükben nem jár közben kiadó – sem PR-os, sem marketinges, legfeljebb kapcsolattartó. A hármas listát a Kultúra rovat – stílusbéli és tartalmi korlátok nélkül – kizárólag saját belátása szerint állítja össze. A mostani PickUp három előadója:

• Felleng,
• BUZZ,
• Neverfell.

Magasabbra a lécet

Új dallal jelentkezett a Felleng, ami a zenekar egyik legütősebb szerzeménye lett az elmúlt időszakban. A bandáról korábban már írtunk a PickUpban, de a csapat egyre jobb összhangban, egyre több energiával dobja ki újabb punk-rock szerzeményeit. Friss daluk, a vanelégbajom is szintlépés. Az eddig megszokott stílusuktól ugyan nem térnek el, a lécet most mégis sikerült magasabbra tenniük.

A zene tipikus, energikus rockzene, amit az egyszerű, de lendületes vokálokkal tol meg a csapat. Sodró riffelések és dallamok viszik a számot, ráadásul akad egy-egy ütős tetőpont is, akár a második refrén végén. A zene néha levetkőzi a punkos hatást, és inkább a rádiórock, 2000-es évek pop-rockja kerül előtérbe, de összességében egyben van a szám.

Szövegileg is fejlődtek a srácok. Bár az első pár sor kicsit tompán indul, az olyan képek, mint a „tusolok az átlagosságban” vagy a „kopog a szeme, nem várok látogatót”, jó értelemben ugranak ki a többi közül. Emellett a prozódia is sokat fejlődött. Egy-két részt leszámítva a dal zömében már hibátlan a ritmizálás, tartalmi megfogás, ami sokat hozzátesz a végeredményhez.

Ha a banda ezt az irányt viszi tovább a jövőben, és a fejlődés szakadatlan marad, akkor egyre jobb és jobb dalokra számíthatunk tőlük.

Különös üzenet a túlvilágról

Tyűha... Ritka gyöngyszem az, amit a BUZZ zenekar hozott nem is olyan rég. A 2019-ben alakult poszt-rock trió 2022-ben dobta ki első lemezét, most pedig egy háromdalos EP-vel jelentkeztek, ami zömében instrumentális, folyamatos zenei hullámzás. A műfaj maga nem feltétlen könnyen befogadható, de ha egyszer rááll az ember, képes behúzni.

ahol veszítünk a magasságból, de nem rohamos tempóban, csupán szépen, lassan, de gyorsulunk. A Back from Tartarus három szerzeménye remekül épül egymásra egyre nagyobb intenzitást előidézve, majd a végén, miután teljesen megrángatta a hallgatót, egyszerre csak elengedi, és visszatérünk a zuhanás előtti érzetbe.

A zenekar fülbemászó, de nem extrém dallamtapadású melódiákat használ, amelyek elsősorban érzelmileg gyakorolnak hatást a hallgatóra. Itt-ott picit talán a keverésen lehetett volna még finomítani, mert néhány ív, effekt és zenei elem elvész, vagy nem tud eléggé érvényesülni, amiért kár, de ettől függetlenül is élvezetes zenei „olvasmány”.

Új banda a láthatáron

Frissen debütált a Neverfell zenekar első, The Pendulum Monument című kislemeze, amin négy dal plusz egy intró kapott helyet. A csapat alapvetően egy modern metálformáció, akik elsődlegesen elektronikus elemeket kevernek metalcore hangzásokkal (daltól függően a Bring Me The Horizontól a Coldrainig a stílus számos képviselőjének jegyei felfedezhetőek), de itt-ott még groove metal hatások is előbukkannak, bár nem ez az elsődleges vonal. 

A zene izgalmas, a hangszeres részek és az elektronikus elemek ízlésesen keverednek a banda számaiban. Mind a négy dal egészen eltérő, az intróval pedig jól működő egységgé válnak, így valóban lemezélményt kap a hallgató, még akkor is, ha csupán egy EP-ről beszélünk. A szövegek az egyén önmagával folytatott harcát mutatják be, ahogy az önpusztító életmód kicsinálja az embert.

Az énekek érdekes kettősséget adnak. A tiszta vokális részek sokszor elgyengülnek a hangszeres témák mellett, nem tudják ugyanazt az intenzitást hozni, azonban a screamek már teljesen más lapra tartoznak. Érdemes külön kiemelni, hogy nem a megszokott metalcore üvöltéseket kapjuk, hanem ebben is inkább kicsit a groove metal vonal képviselői ugranak be, akár egy új vonalas Machine Head vagy azok a core bandák, amelyek keményebb elemeket is építenek dalaikba.

A számokon több producer dolgozott közösen a bandával: Kökényes Dániel (AWS), Radó Éden (Tiansen) és Tarcsai Ádám (Tre Lunatic). Ráadásul Radót az FTW című dalban külön közreműködőként is feltüntette a Neverfell.

Összességében jól működnek a dalok, izgalmas kompozíció, főleg egy újonc csapattól. A keverésben ugyan érződik némi hiány (kicsit zömök az összhangzás, pedig a sok hangszeres és dallamréteg épp az ellenkezőjét kéne eredményezze), de az irány biztató. Amennyiben azt az egy-két apróságot jobban kidolgozza a zenekar, ami egyelőre még elvesz a dalok erejéből, idővel egy igazán ütős projektté nőheti ki magát a banda a magyar metálzenei színtéren.