Visszatért a sztár, aki kemény világról énekel, mégis mosollyal, örömmel teszi

Mindig egyfajta öröm Manu Chaót hallgatni. Pokolian kemény világról énekel a francia születésű zenész, de mégis úgy teszi, hogy az embert kellemes érzés fogja el. Nem ítélkezik, nem kioktat, nem szemrehány, hanem megmutatja, hol lehet a mindennapokat élhetővé tevő apró örömöket meglelni. 14 évet vártunk rá, hogy Manu Chao új lemezzel térjen vissza, és újabb különleges dalokkal lepje meg a hallgatóságát, a Viva Tu című albummal pedig most meg is tette.

Kicsit ellentmondásos a dolog, hisz dalainak van egy erős társadalomkritikus vonulata, de valahogy tőle úgy hangzik a kritika, mint amikor a gyerek megégeti a kezét a forró vízzel, mire a szülő leszidja, de közben mégis megöleli, próbálja szeretettel elnyomni az ijedség és a fájdalom okozta rossz érzéséket.

Manu Chao számaival rávilágít a világ hibáira és a periférián rekedt emberek történeteire, amelyek között akadnak elég kemények, akár a São Paulo Motoboy című dalban, amihez még dokumentumfilm is készült. Ettől függetlenül nem érezzük, hogy szégyenkezni kéne, hanem inkább azt, hogy tenni kell azért, hogy a dolgok jobbra forduljanak. 

Új lemeze, a Viva Tu ezt a különleges életigenlő hozzáállást viszi tovább. Az album az előadó elmúlt másfél évtizedének utazásait, az általa megismert történeteket ülteti át dalokba. Leginkább a hétköznapi emberek élete van a fókuszban, az ő örömeik, csalódásaik, nyomoruk vagy épp sikerük.

Countrytól a reggae-ig

Az album (Manu Chaótól megszokottan) számos stílust kever. A központi latin dallamok, ritmusok és a reggaetonlüktetés mellé ezúttal egy erősebb popzenei vonal is érkezett, továbbá némi countryhatás. Utóbbi nem meglepő, hiszen a lemez egyik dalában, a Heaven’s Bad Day című szerzeményben a 15-szörös Grammy-díjas Willie Nelsonnal énekel együtt. A dal egy könnyed, rövid, mindössze kétperces countryalkotás, ami azt az egyszerű üzenetet közvetíti, hogy bárkinek lehet rossz napja, nem kell hozzá megjárni a poklot, de a magány így is próbára teheti az embert.

Maga a lemez sem hosszú alkotás, csupán 13 dalt tartalmaz, amelyek együtt 38 percet tesznek ki. Három szám jelent meg előzetesen róla, plusz az album megjelenésének napján külön single-ként kijött még a Willie Nelsonnal közös countrydal is. A kedvcsinálók között volt a címadó Viva Tu, a korábban említett São Paulo Motoboy és a Tu Te Vas című szám, amiben Laetivel (Laetitia Kerfa), a francia születésű énekesnővel zenél közösen, és ami egy

A lemez egésze azt a hangzásvilágot viszi tovább, amivel a 2000-es években világhírnévre tett szert az énekes-dalszerző – az effektek, dallamok, hangulati ívek mind hasonlóak. A történetek mégis újak, az érzések is mások, kivehető az eltelt 14 év beivódása Manu Chao zenei gondolkodásába, miközben hűen őrzi a rá jellemző világot, a végeredmény pedig egyáltalán nem egy kopott vagy megfáradt lemez.

Koncert a szobában

Szintén érdekes, hogy végigvonul egyfajta koncepcionalitás az albumon. A dalok egymásba folynak, mintha egy szünet nélküli koncertet hallgatnánk, de nincs közvetlen, szükségszerű zenei vagy tartalmi kötődés az egymást követő számoknál. Kicsit olyan, mintha egy pillanatra meglöknék az embert a két szám közt, de még éppen nem annyira, hogy az teljesen kizökkentse a hangulatból, bár néha azért csökkenti a folytonosság élményét.

Összegezve, Manu Chao Viva Tu című lemeze meghozta azt az érzelmi hatást, világot, amit az előzetes dalok alapján vártunk, és talán még valamivel többet is. Szinte hibátlan lemez, ami méltó visszatérés 14 év után egy olyan különleges, páratlan alkotótól, mint a francia születésű, spanyol énekes-dalszerző. Az előadó tavaly fellépett Magyarországon is, így reméljük, hogy új lemezét is hamarosan elhozza hozzánk.

8,5/10