Kemény harcot vívnak a mentális betegségekkel a magyar művészek

Sok minden változott az elmúlt tíz évben, ami a művészek alkotásain is meglátszik. Egyre többen ragadnak tollat, ecsetet vagy hangszert, hogy mentális nehézségeiket, küzdelmüket művészet formájában elevenítsék meg – így tett nemrég a Nest of Plagues zenekar is. A csapat legújabb lemezén, a Hellsolation című albumon elmesélik, milyen a kényszerbetegséggel és a magánnyal viaskodni a mindennapokban, és ki az, akire a leginkább támaszkodhatunk ilyenkor.

Korábban is volt számos alkotó, aki őszintén mesélt mentális harcairól, de mostanában egyre gyakoribb itthon és külföldön is az a fajta kitárulkozás, ahogy a sokáig tabunak számító nehézségekről beszélnek dalaikban a zenészek. Csupán idén ősszel is már jó pár hazai előadó adott ki a mentális gondokról, kiégésről, a magány fojtogató érzéséről, elszigetelődésről szóló szerzeményeket. Ilyen többek közt az Analog Balaton új, Repedés című albuma és az underground metál nemzetközileg is elismert zenekara, a Nest of Plagues Hellsolation című lemeze.

Utóbbi csapattal korábban interjúztunk is 2022-ben megjelent lemezük apropóján, ahol elmondták, hogy a To Kill A God című album szintén a mentális gondokkal foglalkozott, elsősorban a társadalom és az egyén közti ellentétre fókuszálva. A zenekar énekese, dalszövegírója, Ivanics Dániel akkor arról beszélt, hogy szeretné, ha a személyes történetei, amelyeket megoszt a hallgatókkal, idővel feloldanák az efféle társadalmi ellentéteket, és segítenének másoknak is. Akkor az előadó azt szerette volna leginkább, hogy az emberek

ne csak hallgassák, hanem értsék is a szövegeket, és valakinek segítsen is a zenénk.

A mostani album, bár tartalmában hasonló témát feszeget (más megközelítésben), zeneileg eltér a banda korábbi kiadványaitól. Az eddig magát metalcore és deathcore zenekarként aposztrofáló banda erőteljesen belenyúlt az alternatív zenei megközelítésekbe, a groove és modern metal hangzások világába, az album pedig egy jóval diverzebb, kísérletezőbb kompozíció, mint amit korábban megszokhattunk tőlük.

Ami maradt és ami új

Küllemben, tálalásban, videós tartalmakban némileg oldottabb és szórakoztatóbb stílust vett fel a csapat, de nem ez az egyetlen újdonság. A mostani album egy olasz lemezkiadó, a WormHole Death gondozásában jelent meg nemzetközi szinten – Európán kívül Japánban és az Egyesült Államokban.

A csapat az új látvánnyal és hangzással teljesen friss terepre lépett. Mindössze három dolog köti őket az eddigi formához:

• Az izmos, üvöltött, de néhol dallamos énektémák,
• a pestisdoktor figurája
• és az évek óta fix, négytagú formáció.

A lemez első néhány dala még a korábbi hangzásvilágot idézi, bár a Blackened Sky intrója és a Mundane néhány része előrevetíti az újhullámot. Az All Hail The Rat God című daltól pedig megindul a folyamatos stílusvariálás, és egyik váratlan dolog követi a másikat. Klasszikus heavy metal elemek mai groove metálba ágyazva nyitják ki a banda zenei világát, amibe számról számra épülnek be az alternatív elemek. Kapunk néhány dögös gitárszólót, akár az előbb említett All Hail The Rat God számban, vagy az albumindító Blackened Skyban, de pörgős dob build-upot is hallhatunk a Circle című dal második felében.

Itt-ott beugranak a hallgatónak az olyan zenekarok, mint a Bloodywood, vagy a mostani Gojira egy-egy zenei eleme, de csak elszórtan, mert a megújult Nest of Plagues hangzása összefogja az egész lemezt. Az albumon az elektronikus, kísérletező ötletek vagy a Supreme és Hellsolation című dalokban is hallható, lazább elemek jól megférnek egymás mellett, de a Suffer Together és a Hell Is A Place On Earth már kezdő hangjaival képes meglepni a hallgatót.

Megfordult összhang

Elsőre kicsit karakteridegennek tűnik ez a sokfajta zenei megközelítés a szövegek valamelyest homogén világához képest, ám a dalok végére minden összeáll, és egyazon gondolatiság különböző nézőpontjait látjuk. Nem csupán Ivanics Dániel személyes történetei, hanem a környezetének elbeszélései, mások tapasztalatai is megelevenednek a sorokban.

Öt éve diagnosztizáltak OCD-vel, azaz kényszerbetegséggel. Az előző albumunkon, a To Kill A Godon főleg azt dolgoztuk fel, hogyan próbáltam meg együtt élni ezzel a mindennapokat megkeserítő betegséggel. A Hellsolation is ezt az irányt folytatja, de más oldalról közelíti meg ezeket a modern társadalomban egyre gyakoribb problémákat. A szövegek ezúttal is főleg a saját személyes történetemet mesélik el, de helyet kapnak köztük olyan, a környezetünkben lévő emberek történetei is, akik hasonlóképpen küzdenek a magánnyal és más mentális nehézségekkel

– fogalmazott hozzánk eljuttatott levelében a zenekar énekese. Hozzátette:

A tanulság az egészben az, hogy bármit is teszel, végső soron csak magadra számíthatsz – és ez semmiképpen sem negatív üzenet, ugyanis minden egyes ember elmondhatja magáról, hogy van egy biztos pont az életében, aki történetesen saját maga. Tehetsz azért, hogy jobban érezd magad, megtaláld a saját támogató közeged és szembenézz a félelmeiddel.

Ez a gondolatiság érződik is a sorokban. A dalok nem kilátástalanságot és egyetlen ember perspektíváját közvetítik, hanem egy olyan társadalmi kör érzéseit, amely hasonló nehézségekkel küzd. A lemez végkicsengése nem fekete vagy fehér, inkább egy valóságos kép két oldalról megvilágítva. Megvannak a központi, metaforikus szimbólumok, amelyek visszatérő elemként felbukkannak: királyok és uralkodók, betegség és fertőzés, pokol, háború, katonák. Néhol kicsit önismétlők a képek, de végeredményben működik a lemez tematizálása.

A 11 dalos, 44 perces album számainak zöme a 3-4 perces tartományban mozog, mégis olyan sok váltást hallani, mintha jóval hosszabb szerzeményekről beszélnénk. Aki élvezi ezt a zenei világot, annak valószínűleg izgalmas, hullámzó zenei élmény lesz a lemez, ami egyben hallgatva is tökéletesen megállja a helyét: berobban, váltogatja az ötleteket, majd szépen leereszti az album végét, így dinamikailag is jó ívet hoz.

Összegezve: a Nest of Plagues kérdésen felül szintet lépett, kreatív ötletek terén pedig hatalmasat fejlődött. Zenei tudásukról eddig is adtak már tanúbizonyságot nem egyszer, de most megmutatták, ha eleresztik a korlátokat, akkor bizony elég érdekes dolgok kerekedhetnek belőle. Amennyiben ezt az utat folytatják,

A csapat a lemezbemutató buliját 2024. október 25-én tartja az Akvárium Klubban, ezután pedig európai turnéra indulnak. Korábban is bejárták már a kontinenst Lisszabontól Manchesterig, most pedig ellátogatnak többek közt Németország, Lengyelország, Hollandia és Csehország klubjaiba.

8,5/10