Büntetés a téli álom, vagy jótékony börtön?

Az Index szerkesztősége gyakran kap zenei anyagokat feltörekvő együttesektől, előadóktól. PickUp néven elindított sorozatunkban időről időre beszámolunk három új névről, csapatról, küldjenek akár lemezt, kislemezt vagy single-t. 

Fontos: az Indexet az előadók keresik meg, érdekükben nem jár közben kiadó, sem menedzsment, legfeljebb kapcsolattartó. A hármas listát a Kultúra rovat – stílusbéli és tartalmi korlátok nélkül – kizárólag saját belátása szerint állítja össze. A mostani PickUp három előadója:

• Obey The Sun,
• Szaffi,
• Red Swamp.

A nap gyermekei tudják, mitől döglik a légy

Megjelent az Obey The Sun első kislemeze, a L.I.R.A. című kiadvány. A négydalos EP bejárja a grunge, a nu metal, a stoner és southern rock világát, miközben a hallgatónak olyan zenekarok ugorhatnak be, mint a Bullet For My Valentine, a Black Label Society, a Five Finger Death Punch vagy olykor épp a 90-es grunge-korszakának és a 2000-es évek stoner vonalának kevésbé tömegfogyasztott bandái.

Ez persze a csapat előnyére válik, mivel nem a huszadik, korszakot idéző zenekarról beszélünk, hanem egy jóval változatosabb zenei forrásból táplálkozó bandáról. Bár hangzásuk kimondottan a kilencvenes és kétezres évek csapatait idézi, ezen belül nem ragadnak le szubzsánereknél.

Némi nehézséget jelenthet ezeket a többnyire kiforrott stílusokat új irányba továbbgörgetni, beletenni személyességet, zenei egyediséget. Ez érződik az Obey The Sunnál is. A csapat remekül idézi fel a korábbi zenei elemeket, ezeket ízlésesen forgatja, de egyelőre még nem látni azt a karakteres, sajátos hangvételt, amivel zeneileg felülemelkednek az összes inspirációs forráson, és egy csakis rájuk jellemző, formabontó végeredményt érnek el.

ami a jelenleg is magas színvonalú, induló kiadvány után izgalmas ígéret. Az EP címe a lemezen szereplő négy dal címének kezdőbetűiből tevődik össze. A Land Of The Dead, az I Don’t Care, a Rebirth és az Abyss Of Despair egyaránt eltérő zenei világot teremt, így érdemes nem egy szám alapján tájékozódni a csapat munkásságáról, hanem belehallgatni minden alkotásba, hátha a hallgatóhoz közelebbi stílusmix üti meg a fület.

Téli álom vagy ébren szenvedés?

Húha, nos, ez valami más. A zúzós rock után egyfajta révülés volt elmélyülni a Szaffi munkásságában, főleg, hogy új, Téli álom című lemezük mind a kilenc trackkel egy igazán részletgazdag, zeneileg kiforrott és aprólékos mű. Könnyen befogadható indie és alter világ, ami ha kell, rockosabb irányba csap, vagy még inkább a kísérleti zene felé tolódik, esetleg megmártózik a jazz világában.

Az alkotók ennek ellenére kimondottan közönségbarátra formálták a végeredményt, akár tudatos volt a döntés, akár nem. Az egyetlen, ami megosztó lehet, mert igazán ízes a karakterisztikájában, az a népzenei vonulat (mind szöveg, mind ének terén). Persze ez sem a legszélsőségesebb formában materializálódik, de azért ha akarnánk, sem tudnánk nem beszélni róla.

és talán épp azért, mert szimplán ízesíti zenéjüket a népi hagyaték. A Honvágy című dalban is tekeredve hozza be az alapérzést az ének, majd a zenei atmoszféra teljesen felülírja, kibővíti, végtelen új szűrőn keresztül tálalja.

A népzene átitatta fél underground pop világában vannak negatív prekoncepciók, de megnyugtatásképpen ezek nem igazak a Szaffi lemezére. Talán épp a címadó Téli álom a legjobb példa, ahol a folkos elemek haloványan érzékelhetők csupán, és tökéletesen asszimilálódnak a modern popba, nem fojtják meg és uralják le a többi zenei elemet.

Szövegben is jó példa a dal, de ott akár a Kedvesem című számot is elő lehetne venni, ahol népdalfordulatok sejlenek fel a sorok között, mégis sajátos marad a szöveg, ízlésesen formált, prozódiájában is szinte hibátlan. A verses sorok, allegorikus képek primer és szekunder szinten is jól érthetőek, talán csak a legmélyebb szint az, amit az énekesnőn kívül más nem tudhat, de ez így a szép.

A csapathoz nemrég csatlakozott Nedvig Balambér, a Gorg & Benzol „című” zenekar gitárosa, akinek jelenléte valószínűleg újabb színeket hoz a csapatba majd a következő kiadványokon. A Téli álomra büszke lehet a zenekar, mert a magas minőség és a sajátos ötlet, ráadásul a jól felépített lemezkoncepció egyaránt érvényesül. Ha pontozós lemezkritikában lennénk, akkor ez az album igencsak közel kerülne a 10/10-hez.

Mocsár is van a nap alatt

Az igazi tomboldát a végére hagytuk, ugyanis új dallal érkezett a Red Swamp, aminek Born to Bleed című alkotásáról korábban már írtunk a PickUpban. A csapat a rájuk jellemző magas minőséggel, erőteljes riffeléssel és térben gazdag refrénnel dolgozik új, I am The Sun című számában. A szöveg a napot és a zenekart azonosítja egymással, mivel a csapatnak a közös alkotás a fény a mindennapokban.

Hozzánk eljuttatott közleményében a banda énekese, Greg Kovács így fogalmaz:

Mindenképpen a zenekar = nap párhuzamban gondolkodtam mondanivaló szempontjából, ahol a nap mint konstans tényező tükrözi a zenekar szellemét. A lassan 10 éves fennállásunk óta egyvalamiért küzdök, amit eddig sikerült fenntartani: hogy mindig legyen rá mód, hogy valamilyen formában ez a banda nagyon fasza dolgokat csináljon, és kibaszott jó dalokat írjon.

A szám zeneileg a Red Swamp eddig megismert stílusát hozza, ezúttal inkább a kórusokra, énekdallamokra építve. A csapat érezhetően nem célozta meg a stílusújítást, de a közelmúlt eseményeit tekintve a jövőben bármi megeshet.

Ugyanis sok minden történt a csapattal, többek közt dobost váltottak, az új taggal, Czomba Zénóval pedig már elkezdték a munkát a friss, jövőre ígért dalokon. Épp koncertkörúton vannak az országban, a fővárosba pedig november 29-én térnek vissza, ahol új dalukat is bemutatják.