Ballada a Skizofrén Szurkolóról
Nehéz dolog az Arsenalt követni: a csapat egyik pillanatban a Grande Armée, a következőben már az észak-angliai sáros falvak mellett bukdácsoló roncs-Armada, Arséne Wenger az egyik meccsen egy igazi Napóleon, a következőn a szánalmas Weygand marsall, Giroud az egyik percben tündöklő Akhilleuszként hasít át a védelmen, a következő fél órában rút Therszitészként kerüli a harcot. A csapat minden elemében és minden percében tapasztalható rezgések több fukusimát is fel tudnának fűteni, nem csoda, ha az egyszeri Arsenal-szurkoló is úgy meghasadt, mint a tórium. Ezen tények ismeretében már könnyű rájönni, hogy a Stoke elleni vereség után egymással ordítozó szurkolók a látszat ellenére valójában nem különböző személyek, hanem egyetlen szurkoló lelkének viaskodó énjei: