Tegnap volt egy poszt zenetörténeti sorozatunkban a feleséggyilkos olasz Tromboncinóról, aki aztán kegyelmet kapott a mantovai hercegtől, olyan szép frottolákat írt.

Na és ebben a cikkben szóba kerültek a reneszánsz zenekiadók, akik épp olyan elkeseredett harcot vívtak egymással, épp úgy meglovagoltak egy-egy sikeres stílust és épp úgy átverték a vásárlót mint ahogy azt a maiak teszik. Természetesen akkor még nem cédéket dobtak a piacra, csak kottákat, amiket az alig néhány évtizeddel korábban feltalált nyomdagéppel sokszorosítottak.

Fazekas Gergely ajánlotta ma figyelmembe ezt a tavaly készült videót, amely megmutatja, hogyan is zajlott a kottanyomtatás akkoriban.

Persze a könyvet kiadó betűszedők munkája sem volt egyszerű, de ahol a kottafejeket és más jeleket az öt vonalra kellett pontosan nyomtatni, úgy hogy alatta a szöveg is stimmeljen, ott aztán szükség volt a figyelemre! Eleinte háromszoros nyomtatással készítették a kottákat: előbb a vonalak, aztán a fejek, végül a szárak kerültek a papírra.

A kottanyomtatás kicsit matek volt, kicsit művészet, vagyis pont olyan mint a zene. Na és épp olyan élvezetes követni a születésüket, mint a zenéét!

Még több zenetörténeti érdekességért kövessék zenetörténeti sorozatunkat!