Vége a német precizitásnak, ha megérkeznek a hőbörgő újságírók
A Berlinale vetítéseinek van egy szigorú rendszere: minden filmet többször is levetítenek, de a fesztivál által fontosabbnak tartott filmekből (amiből van úgy hat tucat) az első vetítés egy sajtóvetítés - szóval az első nyilvános premierre már el is készülhetnek a kritikák.
Ez viszont azt jelenti, hogy legkésőbb fél órával a kezdés előtt ott kell lenni, mert jóval több újságíró van, mint ahány férőhely egy teremben, szóval muszáj biztosra menni. A kazah csodadoktorokról szóló, Super8-ra forgott kísérleti kamaradrámáknál általában nincs is gond, de a lenti kép akkor készült, amikor elszabadult a berlini újságírópokol a The Lost City of Z vetítése előtt.
Én is be akartam jutni, nagyjából fél órával a kezdés előtt értem oda, amikor már tízen tolongtak előttem a beengedőpultot nyomva, a következő tíz percben pedig még negyvenen gyűltek oda úgy, hogy a képen jobbra lefelé vezető lépcsőn is várakoztak, egy emelet lekígyózva, persze folyamatosan a Berlinale beengedőit szidva. Én hiába mondtam, hogy bent van a kollégám (Klág Dávid), akivel most beszéltem telefonon, és a J sorban még mindig foglalja nekem a helyet (tényleg), így sem engedtek be.
Aztán kitalálták, hogy akkor az ötvenből négyet beengednek, ami kínos kiabálással és nyomulással zajlott le, én kimaradtam ebből és szép lassan a maradék négytucat újságíró is eloldalgott velem együtt, mert közölték, hogy nincs hely. Ja és a végén Dávid mondta, hogy az egész film alatt üres maradt a mellette lévő szék.
Tanulság? Talán csak annyi, hogy pénteken lesz a fesztivál legjobban várt filmjének, a Logannek a vetítése, és fogalmunk sincs, hogyha egy órával a kezdés előtt érkezünk a két teremben induló dupla sajtóvetítésre, lesz-e egyikben is helyünk.
A The Lost City of Z-ről pedig nemsokára megjelenik a kritikánk.