Gyerekként egy kifejezetten introvertált munkát képzelt el magának.

Fotó: Papajcsik Péter / Index

Talán kevesen tudják Szulák Andreáról, hogy gyerekként egyáltalán nem vágyott rivaldafényre, sőt! Mivel szeretett kézműveskedni, úgy tervezte, ezzel is fog foglalkozni majd.

„Az én tervem az volt, hogy lesz egy intim kis fazekasműhelyem, és ott klasszikus zenét hallgatva gyártom az edényeket. Hogy elleszek olyan csendesen, introvertáltan. Nem volt az terv, hogy ennyire közszemlére fogok kerülni valaha is” – kezdte a Palikék Világa by Manna YouTube csatornán a tévés, aki énektehetségét sosem rejtette véka alá, így nem tudta elkerülni a sorsát sem. Ennek ellenére mostanra érzi saját határait.

Eddig hosszú évtizedeken keresztül nem nagyon voltak korlátaim. De ahogy megy az idő, és ahogy változik a saját felelősségem is, magam felé, meg azok felé a dolgok felé, amikkel rendelkezem, vagy amik számon kérhetőek rajtam, vagy akár a gyerekem felé, más az énpozícionálásom. Mondok egy példát: Pécsett játszottam a Chicago című musicalben, isteni szerep, fantasztikus rendezés, nagyon jól éreztem magam a pécsi kollégákkal. És az utolsó előadáson álltam a jelenetemre, vártam szépen beöltözve, és azt mondtam: 'Na, Andika, ennek most itt lesz vége.' Több új szerepet, amiben magas sarkú cipőben, piros parókában fogsz játszani, már nem fogsz vállalni

– idézte a story.hu a színésznőt, aki a műsorvezetéssel is leszámolt egy életre, mint mondja, többet nem vállalna el ilyen felkérést.

„Megváltozott a világ szerintem, és nem vagyok száz százalékig biztos benne, hogy az én gondolataim, felvetéseim az sok emberrel hasonló lenne. Egy bizonyos szemszögből látom a világot, és az nekem elég. Mivel most nagy a zaj, ilyenkor én mindig a szél ellen megyek. Amikor nagy a zaj, akkor én kussolok. Ha csend van, harsogok. Ez van.”