Happy enddel zárult a Spotify-os kálváriám
Pénteken írtam mindeközben posztot arról, hogy hiába vártam egész évben az idei Spotify Wrappedet, valamiért egyszerűen nem tudtam megnézni, így kínzó kételyek között teltek a napjaim azt illetően, hogy sikerült-e túlszárnyalni a tavaly hallgatott perceimet.
Szombaton aztán felkeltem, és egy heroinfüggő rutinosságát megszégyenítő módon nyitottam meg újra a spotifywrapped.com oldalt, hátha valamilyen okból már működik, és itt jött a csavar, mert
feketeség helyett végre elkezdtek pörögni a hónapok, és bejött az összes oldal!
Így aztán megtudtam, hogy kb. a közelében sem voltam a tavalyi 121 875 percnek, sőt, még a 100 ezret sem értem el, pedig idén még a telefonomon is elkezdtem használni a Spotify-t. A dolog főleg azért érdekes, mert darabra amúgy már most több számot hallgattam 2018-ban, úgyhogy valószínűleg az offline könyvtáram lesz a ludas.
Mindenesetre idén is az egészen kiváló finn Heroin and Your Veins nevű szólóprojekt lett a legtöbbet hallgatott előadóm, amit a last.fm-es leírásánál semmi nem jellemez jobban:
Képzelj el egy surf bandát a pokolból, vagy egy rettenetesen másnapos lounge bandát.
Esetleg még annyit lehetne hozzátenni, hogy az ember azonnal úgy érzi magát tőle, mintha egy fekete-fehér noir disztópiában viszkizne egy szobában, ahol vágni lehet a cigifüstöt.
![MySpotifyWrapped2018](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/2245/22459/224592/22459222_fac1c7e70dcdde52b6fa20b8f4396661_wm.jpg)
Az sajnos nem derült ki, hogy mitől kezdett el hirtelen működni az oldal, pedig kérdeztem a tech supportot, de ennél egyébként is sokkal nagyobb enigma az, hogy hogy a fenébe hozta ki top műfajnak az indie-t, mikor tavaly szinte teljesen ugyanezekkel az előadókkal még a dark jazz volt a befutó.
Ja, és hatalmas köszönet minden olvasónak, aki írt nekem az ügyben!!!