Szaró Lenin szobra ötven éve már nagyban készült
Kedvelt időtöltésem, legalábbis az egyik, hogy kattintgatok a Fortepan gigantikus fotóadatbázisában, mondjuk a reggel első (néhány) kávé elfogyasztása idején. Valamiért most ahhoz támadt kedvem, hogy az ötven évvel ezelőtt, 1969-es fotók között keresgéljek, ki tudja, milyen remek képek készülhettek Kádár Magyarországán a Holdra szállás, Woodstock és Az ötös számú vágóhíd megjelenésének évében.
És nyomban rábukkantam néhány werkfotóra egyik kedvenc köztéri szobrom készítéséről. Ez a szobor Hódmezővásárhelyen állt, ahol gyerekkoromban jó néhányszor jártam - hogy odaértünk, a város határában lévő fehérjefeldolgozó szaga mindennél pontosabban elárulta -, és a 21. század egyetlen Magyarországon felállított Lenin-szobrát ihlette meg. Aki ebből még nem jött rá: a szaró Lenin szoborról van szó.
És aki esetleg még nem hallott volna róla: 1970-ben Hódmezővásárhelyen Kállai Gyula korábbi magyar miniszterelnök, akkor éppen az elnöki tanács tagja és az országgyűlés elnöke - szóval többek között a korabeli Kövér László - felavatta Szabó Iván egy később ikonikussá vált Lenin-szobrát. Ez a szobor nagyon gyorsan nemcsak város-, hanem nagyrészt a hódmezővásárhelyi laktanyának köszönhetően országszerte a "szaró Lenin" szobraként híresült el, nem véletlenül. Mint avatott kollégám, Zubreczi Dávid írta egy idén augusztusi cikkében: "az ökölbe szorított kézről, az összeszorított szájról, meg az enyhén előre dőlő felsőtestről a legtöbbeknek nem egy ókori istenkirály jutott az eszébe, hanem egy székrekedés". Nos, a Fortepan archívumában fellelhető 1969-es werkfotó ebben a zárt, beltéri környezetben még inkább a szaró Lenin motívumot erősíti, mint a később közterületi megjelenés. Nézzék csak: