Mindeközben ma
új poszt érkezett, kattintson a megtekintéshez!
  • Polgár Tünde neve sokak számára egyet jelent a kifinomult megjelenéssel és a tudatos életvitellel. Az üzletasszony azonban most egy egészen személyes oldalát mutatta meg, és őszintén beszélt arról az időszakról, amikor nem tudta elfogadni saját testét, és legszívesebben elrejtőzött volna a világ elől.

    Saját YouTube-csatornáján mesélte el, hogy már fiatalon, alig huszonévesen komoly döntést hozott: mellkisebbítő műtétnek vetette alá magát. Úgy véli, ez nem pusztán esztétikai kérdés volt, hanem mély lelki folyamat eredménye. A tükörbe nézve ugyanis sokáig nem azt látta, amit szeretett volna, sőt, kifejezetten rossz érzéseket keltett benne a saját látványa.

    Az élete során több olyan fordulópont is volt, amikor újra kellett értelmeznie a nőiességét. Az anyaság például teljesen új szerepet hozott az életébe, amely mellett ismét meg kellett találnia önmagát nőként is. Később a klimax időszaka is hasonló kérdéseket vetett fel benne: vajon mennyire fontos a nőiesség megélése, és hogyan lehet azt megőrizni a változások közepette. Polgár határozottan állítja, hogy a nőiesség igenis fontos, és minden életszakaszban újra kell építeni. Saját tapasztalata alapján a mellkisebbítő műtét ebben kulcsszerepet játszott. Nemcsak fizikailag hozott megkönnyebbülést, hanem segített abban is, hogy közelebb kerüljön önmaga elfogadásához.

    Az első és legfontosabb dolog, amit nem is tudom, hogy hány évesen engedtem el, az az, hogy elkezdjem magam méregetni másokhoz. Talán ez a szülés után történt, hiszen a testem az mindent akart, csak jól viselkedni nem. Az amúgy sem kicsi melleim akkorák voltak (...) L-es blúzokat vettem és folyamatosan beszűkítettem (...) A nőiességem érdekében, hogy nőnek érezzem magam, kicsinyítettem huszonévesen a melleimet. Amikor a tükörbe néztem én egy borzadályt láttam, zavart a mellem, utáltam magam. Ezért is nagyon fontos, hogy megtanuljuk magunkat belülről értékelni, a belsőnkre jobban figyelni!

    idézte a Ripost az üzletasszonyt.

  • Az HBO készülő Harry Potter-sorozata egyre több részletben kezd testet ölteni, mivel a kulcsszereplők már megvannak, a varázsvilág rajongói pedig egyre csak találgatják, kik bújnak majd a legismertebb karakterek bőrébe. Egyetlen ikonikus figura azonban továbbra is rejtély: maga a Sötét Nagyúr, Voldemort.

    Bár hivatalos bejelentés még nem született, a napokban egy váratlan, mégis izgalmas név került szóba. Andy Serkis, akit a legtöbben A Gyűrűk Ura Gollamjaként ismernek, félig vicces, félig komoly formában reagált arra a felvetésre, hogy tökéletes választás lenne Voldemort szerepére. A GS által szemlézett Happy Sad Confused podcastben Josh Horowitz kérdésére Serkis csak annyit mondott: várja a hívást, majd hozzátette, hogy akár az orráról is lemondana a szerep kedvéért.

    Bár ez nem tekinthető hivatalos castinghírnek, mégsem teljesen alaptalan rajongói fantáziálásról van szó. Serkis pályafutása ugyanis szinte egyet jelent azzal a képességgel, hog digitálisan megformált karakterekbe lehel életet. Nemcsak technikai értelemben mestere a mozgásrögzítésnek, hanem valódi érzelmeket és komplex személyiséget ad olyan figuráknak, amelyek más előadásban könnyen egydimenziós gonoszokká válhatnának.

    Elég csak Gollamra gondolni, vagy A majmok bolygója-filmek Caesarjára, de ide sorolható a Star Wars: Az ébredő Erő Snokeja is. Ezek a szerepek mind azt bizonyítják, hogy Serkis képes a torz külső mögött is mély, hiteles karaktert építeni – pontosan azt, amire Voldemort megformálásához szükség lenne. A hosszabb formátumuk ráadásul lehetőséget ad arra, hogy részletesebben kibontsák Tom Riddle történetét. Azt az utat, amely a tehetséges, karizmatikus diáktól a teljesen embertelenné váló sötét mágusig vezet.

  • Egy londoni kertben igazán szívmelengető jeleneteknek lehetett tanúja egy szerencsés fotós. Apró rókakölykök vették birtokba a gyepet, és a tavaszi napsütésben önfeledten játszadoztak. A kis csapat hol egymással birkózott nagy lendülettel, hol a bokrok között ugrabugrált, mintha csak egy jól koreografált előadást adnának elő.

    A kölykök minden mozdulatát éberen figyelte az anyjuk, aki láthatóan gyakorlott nyugalommal tartotta szemmel a rakoncátlan társaságot. A játékos dulakodás időnként egészen hangossá fajult, de a kis rókák lelkesedése mit sem csökkent, energiájuk szinte kifogyhatatlannak tűnt.

    Ezeket a meghitt pillanatokat Andrew Fusek Peters természetfotós örökítette meg, aki egy barátja kertjében kapta lencsevégre a jelenetet. A képek nemcsak a külvárosi vadon különleges hangulatát adják vissza, hanem azt is megmutatják, milyen közel kerülhet egymáshoz természet és ember. A játék után pedig jött a jutalom, a kölykök megkapták jól megérdemelt falatjaikat is, így a nagy hancúrozást békés lakmározás zárta. Igazi tavaszi életkép.