Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Palesztina területére már az első világháború előtt érkeztek zsidók, de a független Izrael államot csak 1948-ban kiáltották ki. Az országot már születése másnapján megtámadták, történetében azóta is a szomszédos országokkal folytatott háborúk és békekötések váltogatják egymást. A lőporfüstös évtizedekben mégis sikerült Ázsia egyik legmagasabb életszínvonalú országát megteremteni. Pillanatképek Izrael történetéből.
Zsidó férfi vár a vonatra a Tel Joszef vasútállomásnál 1933-ban. A zsidók több hullámban érkeztek a brit fennhatóság alatt álló Palesztina területére. Dávid Ben-Gúrión későbbi miniszterelnök 1948. május 14-én kiáltotta ki a független Izrael államot, amit aztán az Egyesült Államok és a Szovjetunió május 15-én és 17-én elismert. (Fotó:
Gpo / Europress / Getty)
1946. április 3. Az auschwitzi és buchenwaldi koncentrációs táborokból holokauszttúlélőket szállító hajó érkezése Haifába. 1947 novemberében az ENSZ Közgyűlése olyan határozatról döntött, amely egy arab és egy izraeli államot hozott volna létre, míg Jeruzsálem ENSZ-felügyelet alatt maradt volna. Ez a terv ugyanakkor ebben a formában soha nem valósult meg. (Fotó:
Keystone / Europress / Getty)
1948. június 8.: egy izraeli katona először húzza a magasba Izrael zászlaját. (Fotó:
AFP)
Izrael kikiáltásának másnapján Libanon, Szíria, Jordánia, Egyiptom és Irak hadseregei átlépték a határt, és kitört az első arab-izraeli háború. A háború végül az 1949-ben megkötött egyezményekkel ért véget. Jordániához került Ciszjordánia és Kelet-Jeruzsálem, míg a Gázai övezetet Egyiptom vonta ellenőrzése alá. Izrael és Ciszjordánia között felállították a zöld vonalként ismert ideiglenes határvonalat. Az első arab-izraeli háború alatt több százezer palesztin menekült el a területről. (Fotó:
AFP)
1949. február 17-én letette esküjét Cháim Weizmann, Izrael első elnöke. Izrael 1949. május 11-én az ENSZ tagállama lett. (Fotó:
Archives / AFP)
Őrtorony árnyéka vetül az újonnan érkezetteknek felállított ideiglenes tábor fölé, 1949. december 1-jén, Beit Lidnél. Az első években tömegesen érkeztek zsidók más országokból Izraelbe, a lakosság száma pedig olyan hirtelen megugrott, hogy több százezer embert csak ideiglenes táborokban tudtak elhelyezni. (Fotó:
Gpo / Europress / Getty)
1961. április 11-én Jeruzsálemben bíróság elé állították Adolf Eichmannt, a holokauszt egyik legfőbb kitervelőjét és irányítóját. A vádat Gideon Hausner, Izrael állam főügyésze képviselte. Eichmann beismerte bűnösségét, de megbánást nem tanúsított. 1961. december 15-én kötél általi halálra ítélték, az ítéletet 1962. május 31-én végrehajtották. (Fotó:
Gjon Mili / Europress / Getty)
Izrael az 1967-es hatnapos háborúban a Gázai övezetet is megszerezte a Sínai-félszigettel együtt. Ez utóbbiról az Egyiptommal kötött béke után kivonult, az övezetet viszont megszállva tartotta. A háború június 5-én kezdődött, amikor Izrael teljes légi arzenálját bevetve megelőző csapást mért Egyiptom légierejére. Izrael a háború eredményeként jelentős területeket csatolt magához, és az állam 1948-as alapítása óta először egyesítették Jeruzsálemet. A háborúban 779 izraeli katona és az arab országok összesen 21 ezer katonája halt meg. (Fotó:
Keystone / Europress / Getty)
1975. december 8-án társai a magasba emelik Hanan Porat jobboldali politikust, miközben azt ünneplik, hogy a kormány zöld utat adott az első zsidó telepeknek Szamariában. A ciszjordániai telepépítések és bővítések azóta is az izraeli-palesztin békefolyamat legnagyobb akadályát jelentik. Ciszjordániában a lakosság ötöde zsidó, négyötöde arab. (Fotó:
Handout / Europress / Getty)
A magukat Fekete Szeptembernek nevező palesztin csoport tagjai izraeli sportolókat ejtettek túszul az 1972-es müncheni olimpián. Az izraeli csapat két tagját azonnal megölték az olimpiai faluban, kilenc másikat pedig túszul ejtettek, és palesztin foglyok szabadon engedését követelték. A sikertelen tárgyalások végén a német biztonsági erők látszólag szabad elvonulást biztosítottak, de a fürstenfeldbrucki reptéren megkísérelt sikertelen szabadító akcióban a kilenc izraeli sportoló, öt terrorista és egy német rendőr is meghalt. (Fotó:
Keystone / Europress / Getty)
A Palesztinai Felszabadítási Szervezetet (PFSZ) vezető Jasszer Arafat. 1970-től a PFSZ székhelye Libanonban volt, innen szerveztek gerillaakciókat izraeli célpontok ellen, melyekre Izrael libanoni célpontok támadásával válaszolt. Izrael az első libanoni háborúban behatolt Libanonba, ahonnan1986-ban vonult ki. (Fotó:
AFP)
Palesztin tüntetők kövekkel dobálják 1988. január 29-én Nabluszban az izraeli katonákat. Az 1987-ben kirobbant első intifáda (az izraeli megszállás elleni palesztin felkelés) alatt az izraeliek ellen tiltakoztak a palesztinok a megszállt területeken. A Hamász az első intifáda alatt jött létre. A palesztin csoportokat is egymás ellen fordító erőszakban több ezren haltak meg, míg 1993-ban aláírták az oslói békeegyezményeket. (Fotó:
Esaias Baitel / AFP)
Szovjet zsidók érkeznek a Ben-Gúrión repülőtérre 1990. december 7-én. 1989-1992 között három év alatt közel tíz százalékkal nőtt Izrael népessége az Etiópiából, Jemenből és főként a Szovjetunióból érkező zsidóknak köszönhetően. (Fotó:
Jo Strich / AFP)
A jeruzsálemi siratófal. Izrael lakosságának 75 százaléka zsidó, 16 százaléka muszlim vallású, míg 2 százalék keresztény. (Fotó:
Gordon Gahan / Europress / Getty)
Bill Clinton amerikai elnök közvetítésével kezet fog a hónapokkal később meggyilkolt Jichak Rabin izraeli miniszterelnök és Jasszer Arafat, a PFSZ elnöke 1995. szeptember 28-án a Fehér Házban. A háttérben Hoszni Mubarak egyiptomi elnök és Husszein jordán király figyel. Az 1993-ban aláírt oslói jegyzőkönyvben döntöttek többek között a Palesztin Hatóság felállításáról. (Fotó:
Luke Frazza / AFP)
A közeledés ellenére nem sikerült tartós megoldást elérni a következő évtizedekben sem a palesztin-izraeli kérdésben, a telepbővítések pedig folytatódtak. Palesztin fiatalok köveket dobálnak izraeli katonai buldózerek ellen Beit Lahiánál a Gázai övezet északi részén 2004. április 22-én. (Fotó:
Mohammed Abed / AFP)
A 2006 óta kómában fekvő Ariel Sárón ötéves miniszterelnöksége alatt Izrael kivonult a Gázai övezetből, viszont falat húztak Ciszjordánia köré. (Fotó:
Pedro Ugarte / AFP)
Palesztin fiú dob egy követ egy izraeli tankra a ciszjordániai Hebron városában kirobbant utcai összecsapásokban. (Fotó:
Hazem Bader / AFP)
Izraeli nők figyelik a távolból Tel Avivot 2004. május 28-án. Az UNESCO a Bauhaus építészete miatt a világörökség részének nyilvánította a várost, ahol a nagykövetségek többsége is működik. (Fotó:
Uriel Sinai / Europress / Getty)
2006. júliusában a Hezbollah libanoni szervezet rakétatámadásokat indított a határmenti izraeli állások ellen, amire Izrael bombázásokkal válaszolt. Az öthetes második libanoni háborúban Bejrútot is támadták az izraeliek. Végül az ENSZ közvetítésével sikerült tűzszünetet életbe léptetni. (Fotó:
Ramzi Haidar / AFP)
Iszmail Haníja, a Hamász vezetője mondott
beszédet a tömegnek Gázában. Az 1993-as oslói palesztin-izraeli megállapodás értelmében Gáza palesztin fennhatóság alá került, de az izraeli csapatok 2005-ig megszállva tartották az övezetet. Kivonulásuk után, a 2006-os választásokon az övezetben a Hamász került hatalomra – ezzel gyakorlatilag két részre szakadt a Palesztin Nemzeti Hatóság, mert Ciszjordánia a Palesztin Felszabadítási Szervezet, a Fatah uralma alatt maradt. (Fotó:
Mahmud Hams / AFP)
Becsapódó rakéta elől menekülnek palesztin férfiak Gázában. A Hamász rakétagyárakat és kiképzőközpontokat is működtetett a területen, és rendszeresen barkácsrakétákkal lőtte Izrael területét, időről időre kiváltva az izraeli válaszcsapást. 2008-ban a légitámadások mellett a Gázai háborúban jelentős szárazföldi erő is behatolt a területre. Összesen tizenhárom izraeli, és 1417 palesztin, köztük sok civil vesztette életét. (Fotó:
Mahmud Hams / AFP)
A Hamász 2011 októberében öt év után engedte szabadon a 2006. június 25-én elrabolt Gilád Salit izraeli katonát. Az izraeli-palesztin fogolycsere keretében Salit tizedesért cserébe Izrael 1027 palesztin foglyot engedett el. (Fotó:
Mahmud Hams / AFP)
Izrael novemberben „A védelem tartóoszlopai” néven folytatott nyolc napig légi csapásokra támaszkodó hadműveletet, miután újra megsokasodtak a kilőtt rakéták a Hamász által uralt Gázai övezetből. Az akció kezdetén egy légicsapás végzett Ahmed al-Dzsabarival, a Gázai övezetet irányító Hamász katonai szárnyának parancsnokával. A konfliktus végül tűzszünettel zárult, melyet mindkét fél győzelemként értékelt. (Fotó:
Ilia Yefimovich / Europress / Getty)
Szörfösök a Tel Aviv-i tengerpartnál. Ma Izraelben a legmagasabb az életszínvonal a Közel-Keleten, az egy főre eső GDP-t tekintve a 26. helyen áll a világon. (Fotó:
Bloomberg / Europress / Getty)
Második ciklusa első külföldi útján március 20-án Izraelbe érkezett Barack Obama. Elnökként először járt a zsidó államban, miután első ciklusa alatt feltűnően hűvös volt a viszonya Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnökkel. A háttérben a Vaskupola rakétavédelmi rendszer egyik lövege. (Fotó:
Uriel Sinai / Europress / Getty)
Izraeli gyerekek a 65. évfordulós ünnepségeken Tel Avivban. (Fotó:
Nir Elias / Reuters)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon