70 éves a rémuralom propagandája
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
A nyilas uralom hónapjaiban az elszabadult különítményesek, a terror szagától megrészegült alakok, bámészkodók, befelé sírók és életüket kockáztató hősök között volt egy amatőr fotós is, aki gépével az utcákat járva örökítette meg a végnapjait élő Budapestet. Lissák Tivadar a nyilas plakátokat is lefényképezte, 70 év után ezek a felvételek emlékeztetnek a XX. századi magyar történelem talán legsötétebb hónapjaira a Fortepan jóvoltából.
Az 1909-ben született Lissák Tivadar végigfényképezte a két világháború közötti időszakot: családi események és portrék mellett dokumentálta a külvilág eseményeit is. Több ezer képből álló páratlan gyűjteménye hamarosan felkerül a Fortepanra. A civilben gépészmérnök Lissák 1944-ben falragaszokat, hivatalos rendeleteket, nyilaskeresztes plakátokat is megörökített. A fotóin látható, plakátokkal leragasztott portálok olyan kiürített üzletek lehettek, amelyeknek zsidó tulajdonosai ekkor már csillagos házakban vagy gettókban rettegtek a túlélésért. Lissák képeivel idézzük fel a hetven évvel ezelőtt történteket. (Fotó:
Lissák Tivadar / Fortepan )
1944. október 15-én a rádió előtt ülők délben még Horthy fegyverszüneti bejelentéséről értesülhettek, sötétedéskor viszont már Szálasi Ferenc hatalomátvételéről szóltak a hírek. A néhány óra alatt meghiúsult kiugrási kísérlet után ekkorra már a nyilasoké volt a Rádió épülete, Budapest stratégiailag fontos pontjait szintén a a németek által felfegyverzett hungarista pártszolgálatosok vették ellenőrzésük alá. Szálasi az SS főhadiszállásán napokkal korábban megírt beszédében bejelentette a hatalomátvételt és hadparancsában garantálta, hogy Magyarország minden erejével kitart a tengelyhatalmak mellett. A nyilas puccsal másnap kezdetét vette a XX. századi magyar történelem talán legsötétebb néhány hónapja, a nyilaskeresztes rémuralom. (Fotó:
Lissák Tivadar /Fortepan )
Miután az SS-őrizetben lévő, fia életével fenyegetett Horthy aláírta Szálasi kinevezését, formálisan megkezdődhetett a szélsőjobboldali vezető agyszüleménye, a „hungarista Magyar Birodalom” megvalósítása. A háborúban végsőkig való kitartáson és a totális mozgósításon kívül ez az egypártrendszer azonnali bevezetését, új államszervezet kiépítését és a zsidókérdés megoldásának programját jelentette, melyet novembertől Szálasi már mint „nemzetvezető” irányított. (Fotó:
Lissák Tivadar / Fortepan )
Az addig országosan ismeretlen, Horthy által lenézett Szálasit 1937-ben három évre ítélték, ez a per tette hívei körében mártírrá és egyre többen beszéltek róla jövendő vezérként. ’39-ben pártja már a szavazatok harmadát kapta, a korábban parvenünek számító nyilasokra ekkor már sok középosztályi szavazat is érkezett. A szociális ígéreteken kívül küldetéstudatos antiszemitizmusuk, harcos antikapitalizmusuk, parlamentarizmusellenességük is egyre többekre hathatott a háborús években, de hatalomra jutásukat mégsem maguknak, hanem a németeknek köszönhették. (Fotó:
Lissák Tivadar / Fortepan )
Hatalomra jutásuk után a nyilasok rögtön komoly propagandába kezdtek. Új lapokat jelentettek meg, ellenőrzésük alá vonták a még működő többi újságot, a filmhíradó és az utcákon is sugárzott rádióadás ugyanúgy a nyilas ideológiát osztotta, mint az utcákat járó hangszórós autók és a kiragasztott plakátok. Hamis hangulatjelentésekkel talán magukkal is el akarták hitetni, hogy a háborús szenvedéseket ekkor már testközelből ismerő magyarok nagy lelkesedéssel fogadják a hungarista szólamokat, azonosulnak vezérükkel és nagy számban csatlakoznak a fegyveres alakulatokhoz. (Fotó:
Lissák Tivadar / Fortepan )
A paranoid, egyúttal messiási szerepben tetszelgő Szálasi nagy ideológusnak és szociológusnak hitte magát. Meggyőződése volt, hogy az ő küldetése a különböző társadalmi csoportok harmóniájának, a nyilaskeresztes mítoszgyártás „Hungária Egyesült Földjeinek” megalkotása, a Kárpát-medencei „Ősföld” újrateremtése. Bizarr szóalkotásaival ’44 előtt a kabarészerzőknek ugyan kiváló céltáblát adott, uralomra jutva erre a fantáziavilágra építette cselekvési tervét. (Fotó:
Lissák Tivadar / Fortepan )
A nyilasok által elképzelt alternatív valóságban Magyarország a Harmadik Birodalom egyenrangú szövetségeseként minden nappal közelebb került a hőn áhított végső diadalhoz. Szálasi végig hitt a győzelemben. Nem kételkedett Hitler ígéreteiben, hogy majd egy nagy tavaszi ellentámadással visszafoglalják egész Magyarországot, ’45 karácsonyára pedig az addig elkészülő csodafegyver segítségével vége is lesz a háborúnak. Ahogy arról sem vett tudomást, hogy csak egy megszállt ország helytartója, a front közeledését sem fogadta el: bár az Alföld nagy részén már a Vörös Hadsereg volt az úr, a nyilasok az elveszített megyékre is részletes rendelkezéseket adtak ki. (Fotó:
Lissák Tivadar / Fortepan )
A végsőkig való harc parancsára nem csak a félhivatalossá tett "Kitartás! Éljen Szálasi!" köszöntés emlékeztetett: az egyre inkább demoralizálódó hadsereget brutális eszközökkel akarták egybetartani. A harci morál fenntartása érdekében rendszeres volt a katonaságon belüli kegyetlen megtorlás, az „árulók” és gyávák felkoncolása, de a harcot elutasító polgári lakossággal szemben is hasonló elvek szerint igyekeztek eljárni a teljes ország felett ítélkezési jogot kapó hadbíróságok. (Fotó:
Lissák Tivadar / Fortepan )
A zsidókat a nyilasok a propagandájukban azonosították a rettegett kommunistákkal, ezt a paranoid gondolatot Szálasi valószínűleg maga is elhitte. Komolyan bízott abban a teljesen irreális forgatókönyvben, hogy a budapesti zsidók esetleges kiadásáért cserébe a szovjetek magyar hadifoglyokkal fizetnének. A zsidókat ezért elsősorban túsznak tekintette, ez volt az egyik oka annak, hogy nem akarta őket kiadni a németeknek. A Veesenmayerrel való alkudozás után végül 25 ezer pesti zsidót engedett át a németeknek munkaszolgálatra „fél éves kölcsönre”. Azért sem szívesen tette ezt, mert a zsidókérdésről viszonylag pragmatikusan gondolkodott: a deportálás előtt itthoni munkaszolgálatra és az ország újjáépítésére akarta használni a magyar nemzettesttől egyébként idegennek tartott „zsidó fajt”. (Fotó:
Lissák Tivadar / Fortepan )
A nyilas rezsim alatt körülbelül 50 000 zsidót deportáltak és 30-40 000-et gyilkoltak meg. Ez jóval kevesebb áldozat, mint amennyivel a teljes vidéki zsidóság ’44 tavaszi-nyári deportálása járt, de a budapesti zsidóság a legtöbb borzalmat Szálasiék uralma alatt szenvedte el. Naponta több ezer munkaszolgálatost hajtottak nyugat felé erőltetett menetben, a halálmenetekben vonuló egyik század tagjaként halt meg Radnóti is. A deportálásokat végül azért állították le a németek akarata ellenére, mert sajnálták a hasznos munkaerő külföldre adását. (Fotó:
Lissák Tivadar / Fortepan )
A nyilasok által felállított két budapesti gettóban 100 000-nél több zsidó élte túl a holokausztot. Szálasi sokáig ezzel szerette volna elérni uralma nemzetközi elismerését, de a nemzetközi gettó diplomáciailag védett házai inkább csak papíron voltak védettek. Nyilas karhatalmisták rendszeresen törtek be az éhező családokkal zsúfolásig telt épületekbe, hogy kirabolják vagy Dunába lőjék az embereket. A fegyveres hungaristák által elkövetett gyilkosságokat és kegyetlenkedéseket csak ímmel-ámmal igyekezett leállítani a nyilas vezetés, így kisszámú ember is terrorizálni tudott egy egész várost, még rendőri különítményeket, honvédeket is lefegyvereztek. Egyéni hőstettek, isteni csodák voltak, előfordult, hogy német tisztek, SS katonák, nyilas karszalagot magukra vevő zsidók mentettek meg embereket, de összességében több (becslések szerint 4-10) ezer embert lőttek a Dunába. (Fotó:
Lissák Tivadar / Fortepan )
Paksa Rudolf történész hasonlata szerint a nyilas gyilkosságokat leginkább még a kiszolgáltatottak elleni brutalitásra rávilágító börtönkísérletek alapján lehet megpróbálni megérteni: az ostromgyűrűben lévő Budapesten nagyban, hús-vér szereplőkkel játszották el a kísérletet, aminek aztán a Vörös Hadsereg megjelenése vetett végett. (Fotó:
Lissák Tivadar / Fortepan )
1944 szentestéjére bezárolt a szovjet gyűrű Budapest körül, a nyilasok pedig asszisztáltak a magyar főváros elpusztításához. Budapestet a németek Szálasi beleegyezésével „erődnek” nyilvánították: Hitler az okozott pusztítással tudatosan nem törődve elrendelte a főváros háztól-házig való védelmét. A kegyetlen harcok idején azonban a nyilas vezetés már nem volt a városban, a minisztériumokat az osztrák határ mellé, Sopronba, Kőszegre, Szombathelyre költöztették, Szálasi december 11-én hagyta el a nyilas ideológiában bűnösnek tartott Budapestet. (Fotó:
Lissák Tivadar / Fortepan )
A totális mozgósítás értelmében még az utolsó hetekben is minden erőforrást, gazdasági eszközt, emberéletet a háborúnak rendeltek alá. Teljesen ki akarták üríteni a szovjet megszállás elől a területeket, így került rengeteg berendezés és gyártókapacitás Németországba. A hivatalnokokon túl a teljes lakosságot is magukkal akarták vinni, de ez az ellenálláson kívül a nem elegendő szállítókapacitás miatt is meghiúsult volna. (Fotó:
Lissák Tivadar / Fortepan )
Szálasi március végén hagyta el az országot menyasszonyával. A Salzburg melletti Mattseeben kormánya névlegesen továbbműködött, Szálasi teljesen abszurd terveket szövögetett egy angol szövetségkötésről és a Hungarista Birodalom jövőjéről. Az amerikaiak május 5-én fogták el, kihallgatásain nem mutatott semmiféle megbánást. (Fotó:
Lissák Tivadar / Fortepan )
Lissák Tivadar több évtizedet felölelő fotóhagyatéka a közeljövőben felkerül a Fortepanra, fényképei az ott megtalálható összes archív anyaghoz hasonlóan szabadon böngészhetők, nézegethetők, felhasználhatók lesznek. A nyilas mozgalommal és rémuralommal kapcsolatban főként Karsai László, Paksa Rudolf és Paksy Zoltán tanulmányait és köteteit használtuk fel. (Fotó:
Lissák Tivadar / Fortepan )
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon