Magánheccek és egyenruhák

Lissák Tivadar, a lelkes és jó szemű fotós végigfényképezte az 1934 és ‘48 közötti éveket, családja pedig gondosan őrizte később is a 8000 negatívot, pedig azért néhány képet elnézve lehetett ebben némi kockázat, mondjuk az ötvenes években. Bár mérnökemberként nem a fényképezés volt a szakmája, hobbiját meglehet ősen komolyan vette, képei a hivatalos és az amatőr fotózás jellegzetességeinek keveredését mutatják. Mindvégig ugyanarra a nyersanyagra, azonos technikával fotózott - legyen szó az akkor zajló országos villamosítás propagandaképeiről, családi fotókról, kórusfelvételekről, vagy éppen közéleti eseményekről.

   

Lissák az 1938-as eucharisztikus világkongresszustól kezdve rendszeresen készített politikai témájú képeket, ráállt a plakátfotózásra, a ‘44-es nyilasplakátokat mi is az ő felvételeivel mutattuk be a közelmúltban. A korabeli magyar haditechnikáról is sok mindent megmutatnak a képei, ugyanis amikor tartalékos tisztként részt vett a Délvidék visszacsatolásában, szokatlan módon lehetőséget kapott a Királyi Honvédség laktanyáinak és járműtelepeinek a fotózására is.  

   

A tágabb történelem az alábbi képekben is többféleképpen benne van, elkeveredve magánheccekkel, katonai egyenruhás baráti ökörködésekkel, epizódokkal, melyeknek a pontos hátterét nem ismerve is átjön valami szavakba nem igazán önthető plusz; a pillanat egyedisége, a kinézés az ott és akkorból, az abszurd kisebb-nagyobb jelei - de inkább nézzék, és döntsék el maguk.