Ha a Trainspotting alapján a 80-as évek Edinburgh-jában meglehetősen szarnak tűnt az élet, akkor erre a jakutszkiak széttehetik a kezüket azzal, hogy „Renton, kérlek”. A kelet-szibériai Jakutföld 270 ezres fővárosában manapság nagy vonalakban főképp hideg van, alkoholizmus és munkanélküliség. Egész Jakutföldet a sztálini iparosítás és nyersanyag-kitermelés futtatta fel valamelyest, aztán amikor ez magától összeomlott, visszaesett vele a régió is. Ez lényegében még most is tart.
Az első csontokat északkeletre felhajózva találták, errefelé vitték Amost is a titkos lelőhelyre. Az utolsó lakott településtől legalább ötórányi távolságra kell elképzelni a vidéket. (Fotó:
Amos Chapple / Radio Free Europe)
Ezt az iparosítást az egész világ ismerheti, mivel kényszermunkával oldották meg, a leghírhedtebb Gulag-táborok ezen környéken voltak. A régió legfőbb autóútját, a Jakutszk és az északi Gulag-rendszer központjának számító Magadan közti utat, a „csontok útját” is eszméletlen mennyiségű fogoly élete árán hozhatták össze, de a legkeményebb durvulás valószínűleg a bányákban ment. Aranyat, gyémántot és szenet is bányásztak a környéken, és Salamov kolimai történeteiből azt is tudhatjuk, hogy mindezt nehezen tehették volna brutálisabban.
Akkoriban viszont még nem sejtették, hogy van ott a földben valami, ami értékesebb, mint az arany, és nem is kell hozzá 300 méter mélyre fúrni. Főképp a mamutcsontokról van szó, amikre Kínában az elefántcsonthoz hasonlóan szinte végtelen a kereslet. A nagyjából 10 ezer évvel ezelőttig Szibériában élő gyapjas mamutok csontjai pár éve kezdtek el kiolvadni a fagyott talajból, Jakutszktól északkeletre. Mire egyből megjelentek azok a kereskedők is, akik a helyiektől ezeket a csontokat viszonylag jó áron felvásárolják. A nagyjából 140 ezer forintnyi helyi átlagbérhez képest egy átlagosabb mamutagyart akár tízmillió forintnyi pénzért vesznek át.
Bár tilos kilopni az ősi leleteket, az egykori munkatáborok lakatlanabb vidékén egyre több modern mamutvadász, vagyis mamutbányász jelenik meg. Amos Chapple, a Radio Free Europe fotóriportere is csak úgy mehetett velük, hogy nem árulhatta el, pontosan merre jár, és kikkel. Nekünk persze ez kevésbé fontos ahhoz képest, hogy általa megnézhetjük, honnan jön a mamutagyar.
Amíg kezdetben hosszú, hegyes karókkal szurkálták a sarat csontok után kutatva, ma már szivattyúk segítségével, erős vízsugárral takarítják arrébb a földet. Ez az agyarazó egy régi szovjet, Buran típusú motorosszán kissé átbuherált motorját cipeli a szivattyúzáshoz. Télen majd visszateszi a szánjába. (Fotó:
Amos Chapple / Radio Free Europe)
Itt helyi tűzoltószivattyúk sora köpi a füstöt és felfelé a vizet. A dolog úgy működik, hogy a mamutvadászok a szivattyúk által fellökött vízsugárral lyukakat vágnak az ígéretes hegyoldalba, amivel a földet eltakarítják, az így előbukkanó csontokat viszont nem sértik meg. (Fotó:
Amos Chapple / Radio Free Europe)
Nem egyszer hosszú, 50 méternél is mélyebb barlangokat fúrnak ki, további csontok után kutatva. Itt úgy néz ki, hogy még a fagyott talajba is sikerült méretes termeket fúrni. (Fotó:
Amos Chapple / Radio Free Europe)
Ahol sok az állati maradvány, ott mocsár lehetett, amit megéri teljesen átkutatni. Itt már ki is látszik valami nagyobb ősrégi csont. Nem egyszer egész domboldalakat luggatnak szét a nagy találat reményében. (Fotó:
Amos Chapple / Radio Free Europe)
Nyáron is elég kemény a világ errefelé. Bár 20 fok környékére is felmehet a hőmérséklet, de a víz mellett a szúnyogok csak a hidegebb hajnalokban nem lepnek el mindent, akkor is csak egy-két óráig lehet nyugta az embernek. A mamutvadászok egész nyárra kiköltöznek csontokat bányászni, ahol emiatt a napjuk nagy részét szinte annyira beöltözve kell tölteniük, mintha méhészek lennének. Kályhával fűtött ponyvasátrakban laknak, főleg marhakonzerveket esznek tésztákkal, ritkán egy-egy rénszarvast is elkapnak. Voltak, akik arról is beszéltek, hogy olykor, ha rászorulnak, kénytelenek kutyahúst fogyasztani. „Olyan az íze, mint a szalonnáé” – mesélték ketten. (Fotó:
Amos Chapple / Radio Free Europe)
Egy ilyen, nagyjából 60 kiló körüli agyart a fotó készítése előtt épp 34 ezer dollárért (9,6 millió forintért) adott el egy mai mamutvadász a titkos felvásárlónak. Kínában – ahol megőrülnek a státuszszimbólumokért – ezekből látványos luxusjószágokat, dísztárgyakat készítenek, és a sokszorosáért sózzák tovább a helyi gazdagoknak. Egy giccsesen kifaragott mamutagyarpár Hongkongban egymillió dollárért is simán elmehet. A háttérben látszik a dagonyázó csontvadász letett okostelefonja is, ami a kevés szórakozási lehetőség egyike. Térerő nincs Szibéria lakatlan, északkeleti szegletében, ezért a munkások korábban letöltött pornót vagy vicces videókat szoktak nézni a szabadidejükben. Bármivel hazaüzennek, amire írni lehet, maradék vécépapíron vagy épp egy blokk hátulján is érkezhetnek a rövid levelek az otthon maradt családtagoknak. Egymással szóban vagy sima adó-vevővel beszélnek. (Fotó:
Amos Chapple / Radio Free Europe)
A legkeményebb szórakozásnak viszont itt is az elképzelhető legordenárébb berúgás számít. Legalábbis a jelek alapján a mamutvadászok viszonylag rendszeresen úgy beállnak, mintha nem lenne holnap. Vagy aznap. Vagy tök mindegy, milyen nap. Amos leírása szerint, ha visszamennek még ellátmányért a városba, már a visszaúton elszabadul a pokol. Pont ezen a helyen tavaly ketten is belefulladtak a vízbe. Itt nemrég nagy sebességgel fúródott bele egy csónak a partba, eláztatva a szállított áruk jó részét. Az itt épp hajnali háromkor (a nap soha nem megy le errefelé nyáron) megérkező mentőcsapatuk szerencsére megtalálta a két ájultan részeg mamutvadászt, akiket nagy felhőben dongtak körül a szúnyogok. Az egyikük a felmentőcsapattól rögtön egy öngyújtót próbált szerezni. Ettől persze még a mulatság nem állt le, és a hangulat az extrém részegséggel arányosan fordult egyre abszurdabbá. Amikor egy másik részeg mamutvadász egy vasrúddal próbált már hadonászni a fotós felé, Amos megpróbált kihátrálni a táborból. Az agresszor aztán nem követte, mert váratlanul összeomlott, ledőlt egy padra és felkiáltott: „Hol a kutyám?” (Fotó:
Amos Chapple / Radio Free Europe)
Szétliggatott, tulajdonképpen félig már a folyóba bontott domboldal. Néha vannak környezetvédelmi ellenőrzések, de alacsonyak a bírságok: ha valakit elkapnak, az első három alkalommal csak nagyjából 12 ezer forintos bírságot kaphat. Egyébként figyelmeztetik is egymást a csontvadászok, hogy mindenki bújjon el, ha arra megy az ellenőrök csónakja. (Fotó:
Amos Chapple / Radio Free Europe)
Értelemszerűen nem csak mamutcsontokat találni errefelé a kiolvadó földben, itt például egy gyapjas orrszarvú koponyájával támasztják ki a teáskancsót tartó botot. A gyapjas orrszarvú tülke is értékes: Vietnamban valamiért azt hiszik, hogy a csontőrleménye gyógyítja a rákot – egy két és fél kilós gyapjas orrszarvútülök nemrég 14 ezer dollárért (4 millió forintért) ment el. Mire mondjuk Vietnamba ér, már grammonként drágább lesz, mint az arany. Ahol pedig koponyát találtak, ott nem messze tülöknek is kell lennie általában. (Fotó:
Amos Chapple / Radio Free Europe)
Két boldog mamutvadász, az egyikük mutatja is, hogy ömlik a lé. Nem árulták el, hogy pontosan mennyit kerestek, de ők ketten fejenként jó eséllyel több mint százezer dollárt (durván 28 millió forintot) húztak be nyolc nap alatt. A legtöbb mamutvadász azonban úgy jár, mint általában az aranyásók, és a teljes túrájuk összességében negatívra jön ki a nyár végére. (Fotó:
Amos Chapple / Radio Free Europe)
A helyben mesés pénzek miatt évről évre egyre többen próbálnak ősi csontokra, agyarakra, a „legális elefántcsontra” bukkanni a nyolc németországnyi területen fekvő Jakutföldön. Ezen az ismeretlen folyószakaszon 120 folyamkilométernyi részen három jelentősebb illegális ásatás is ment. És mivel a sikeres mamutvadászok elbüszkélkednek a pénzükkel, a sikertelenek pedig kevésbé reklámozzák a kudarcaikat, a mamutvadászat várhatóan inkább erősödni fog. (Fotó:
Amos Chapple / Radio Free Europe)
A Radio Free Europe teljes anyaga itt tekinthető meg.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon