Ez az én négygenerációs családom
Budapesti családi házukat és a házban élő négy generáció tagjait – saját családját – fényképezi az Index fotósa. Ajpek Orsi a facebookozó 89 éves nagypapáját, csecsemő unokaöccsét, rántott pontyot készítő nagymamáját és a kiskamasz unokaöcstől ingerült felnőtteket is megörökítette. Csupa olyan jelenetet, ami minden közös családi házban előfordul. A fotósorozat a Pannonhalmi Főapátság Egy közös ház című kiállítására készült, amin három fotós hét különböző közös térről és annak közösségeiről készített fotósorozatokat.
„Családi hagyomány, hogy a nap közös kávézással indul a kis ház konyhájában. Amíg nagypapa és apu elolvassa a híreket a radiátoron szundikáló Misi macska társaságában, a család nőtagjai gyakran még alszanak” – mondja Ajpek Orsi.
„Nagyszüleim még falun születtek, de fiatalon, nagyapám katonai szolgálata és a munka miatt Biharkeresztesről Marcaliba, majd 1956-ban Budapestre költöztek. Édesanyám már egy fővárosi bérházban nőtt fel velük. A dédszüleim nehezen viselték a távolságot, így némi rábeszélésre végül utánuk jöttek, és az akkor még falusias hangulatú Rákoshegyen találtak egy megfelelő házat, amit a család összes spórolt pénzét összerakva vásároltak meg 1962-ben” – mesél a fotográfus a házról, amiben a sorozatot készítette. Pár éve kezdte el fotózni a családtagjait, minden karácsonykor készített egy portrét a népes famíliáról, viszont ezeken az alkalmakon kívül nem fényképezte őket. Most a Pannonhalmi Főapátság kiállítása miatt kezdte saját családját a mindennapokban megörökíteni. Azt mondja, a saját család fotózása egyfelől könnyebb – a meglévő bizalom miatt –, másfelől nehezebb is, mert a legszemélyesebb történeteit és élettereit mutatja meg. (Fotó: Ajpek Orsi)
„Nagyszüleim még falun születtek, de fiatalon, nagyapám katonai szolgálata és a munka miatt Biharkeresztesről Marcaliba, majd 1956-ban Budapestre költöztek. Édesanyám már egy fővárosi bérházban nőtt fel velük. A dédszüleim nehezen viselték a távolságot, így némi rábeszélésre végül utánuk jöttek, és az akkor még falusias hangulatú Rákoshegyen találtak egy megfelelő házat, amit a család összes spórolt pénzét összerakva vásároltak meg 1962-ben” – mesél a fotográfus a házról, amiben a sorozatot készítette. Pár éve kezdte el fotózni a családtagjait, minden karácsonykor készített egy portrét a népes famíliáról, viszont ezeken az alkalmakon kívül nem fényképezte őket. Most a Pannonhalmi Főapátság kiállítása miatt kezdte saját családját a mindennapokban megörökíteni. Azt mondja, a saját család fotózása egyfelől könnyebb – a meglévő bizalom miatt –, másfelől nehezebb is, mert a legszemélyesebb történeteit és élettereit mutatja meg. (Fotó: Ajpek Orsi)
„A napi rutin része az is, hogy apu kávéval ébreszti anyut, feltéve, hogy Mia kutya vagy az emeletről előkerülő unokaöcsém nem előzi meg ebben. Amióta a szüleim nyugdíjasok, már nem kell hajnalban kelniük, mint a munkával töltött évek alatt. Anyu néha végre kialhatja magát.”
„A dédnagymama halála után a dédpapa egészsége romlani kezdett, segítségre szorult, így a közben férjes asszonnyá vált anyám apámmal és az újszülött nővéremmel együtt kiköltözött hozzá 1976-ban. Engem is oda vittek haza születésem után, majd egy válást és egy új házasságot követően a húgomat is. A kis ház mellé épülő kétszintes házat már a nevelőapámmal együtt építette fel édesanyám 1986-ban. A két házat a régi fürdőszobából kialakított garázs köti össze. A fiatalon ácsként dolgozó dédnagyapám még azt megérte, hogy az új épületre tető került – elégedett volt az elkészült munkával –, aztán meghalt. Mi pedig, a három gyerek, anyám és nevelőapám beköltöztünk az új házba, az így megüresedett régibe pedig két évvel később a nagyszüleim költöztek ki a belvárosból. Mi hárman lányok azóta felnőttünk, a nővérem és én már elköltöztünk, de a húgom férjével és két gyerekével a nagy ház emeletén lakik most is." (Fotó: Ajpek Orsi)
„A dédnagymama halála után a dédpapa egészsége romlani kezdett, segítségre szorult, így a közben férjes asszonnyá vált anyám apámmal és az újszülött nővéremmel együtt kiköltözött hozzá 1976-ban. Engem is oda vittek haza születésem után, majd egy válást és egy új házasságot követően a húgomat is. A kis ház mellé épülő kétszintes házat már a nevelőapámmal együtt építette fel édesanyám 1986-ban. A két házat a régi fürdőszobából kialakított garázs köti össze. A fiatalon ácsként dolgozó dédnagyapám még azt megérte, hogy az új épületre tető került – elégedett volt az elkészült munkával –, aztán meghalt. Mi pedig, a három gyerek, anyám és nevelőapám beköltöztünk az új házba, az így megüresedett régibe pedig két évvel később a nagyszüleim költöztek ki a belvárosból. Mi hárman lányok azóta felnőttünk, a nővérem és én már elköltöztünk, de a húgom férjével és két gyerekével a nagy ház emeletén lakik most is." (Fotó: Ajpek Orsi)
„A generációk együttélésének egyik előnye, hogy több idő jut egymásra, akár a közös játékra is. Apu tízéves Pisti unokaöcsémmel, Barbara húgom kisfiával kirakózik.” (Fotó:
Ajpek Orsi)
„Nagypapa decemberben ünnepelte a 89. születésnapját, de még most is teljesen naprakész a világ történéseivel kapcsolatban. Ha nem valamelyik hírportált böngészi, akkor barátokat keres a Facebookon.”
Virágvölgyi István kurátor szerint az Egy közös ház című kiállítás azt vizsgálja, hogy min múlik, hogy megszeretünk és magunkénak érzünk-e egy teret. „A fények mögött felsejlik egy falu vagy város, bennük kifőzdék, színházak, templomok, üzemek, diszkók, lakótelepek, iskolák, kollégiumok, kórházak, plázák, börtönök, pályaudvarok, hotelek, mozik, sportközpontok, és még hosszan lehetne sorolni, hiszen a legtöbb ház azért épül, hogy kisebb vagy nagyobb, átmeneti vagy tartós, kényszerű vagy magunk választotta közösségek töltsék meg a négy faluk közötti teret. Ezeket a helyeket pásztázzák fotósorozataink.”
A kiállításon Újvári Sándor fotóin egy vidéki városháza alagsorában működő súlyemelőklub és egy alföldi motorvonat, Kummer János fotóin a háromezer embernek otthont adó óbudai „faluház” és egy kisvárosi romkocsma, Ajpek Orsi fotóin pedig egy faluszéli református drogterápiás otthon és a négygenerációs kertvárosi családi ház lakóinak életébe pillanthatunk be. Az Index fotográfusa folytatni szeretné családja fényképezését, hosszabb távon dokumentálná a négy generáció történetét. (Fotó: Ajpek Orsi)
Virágvölgyi István kurátor szerint az Egy közös ház című kiállítás azt vizsgálja, hogy min múlik, hogy megszeretünk és magunkénak érzünk-e egy teret. „A fények mögött felsejlik egy falu vagy város, bennük kifőzdék, színházak, templomok, üzemek, diszkók, lakótelepek, iskolák, kollégiumok, kórházak, plázák, börtönök, pályaudvarok, hotelek, mozik, sportközpontok, és még hosszan lehetne sorolni, hiszen a legtöbb ház azért épül, hogy kisebb vagy nagyobb, átmeneti vagy tartós, kényszerű vagy magunk választotta közösségek töltsék meg a négy faluk közötti teret. Ezeket a helyeket pásztázzák fotósorozataink.”
A kiállításon Újvári Sándor fotóin egy vidéki városháza alagsorában működő súlyemelőklub és egy alföldi motorvonat, Kummer János fotóin a háromezer embernek otthont adó óbudai „faluház” és egy kisvárosi romkocsma, Ajpek Orsi fotóin pedig egy faluszéli református drogterápiás otthon és a négygenerációs kertvárosi családi ház lakóinak életébe pillanthatunk be. Az Index fotográfusa folytatni szeretné családja fényképezését, hosszabb távon dokumentálná a négy generáció történetét. (Fotó: Ajpek Orsi)
„A nagy házban az emelettel oszlik két részre az élettér: fent a húgomék, a földszinten anyuék laknak, a konyhát és a nappalit közösen használják. Itt épp a család legfiatalabb tagja, húgom öt hónapos fia, Donát veszi birtokba az emeleti folyosót.” (Fotó:
Ajpek Orsi)
„Morzsi mama – gyerekkoromban ragasztottuk a nevet nagyira – a hagyományos karácsonyi menüt készíti. Rántott ponty és hagymás krumplisaláta minden évben kerül az asztalra.”
A Pannonhalmi Főapátság tavalyi, a Szent Márton-év alkalmából rendezett Osztás 10x10 című fotókiállításán tíz darab tízképes fotósorozatban mutattak be olyan magyar embereket, akik sokszor erőn felül segítenek, szinte a logikának ellentmondó igyekezettel vállalnak felelősséget másokért, túllépve előítéleteiken, munkakörükön, társadalmi és kulturális beágyazottságukon. Az idei tárlat a pannonhalmi Közös ház éve programsorozat része. (Fotó: Ajpek Orsi)
A Pannonhalmi Főapátság tavalyi, a Szent Márton-év alkalmából rendezett Osztás 10x10 című fotókiállításán tíz darab tízképes fotósorozatban mutattak be olyan magyar embereket, akik sokszor erőn felül segítenek, szinte a logikának ellentmondó igyekezettel vállalnak felelősséget másokért, túllépve előítéleteiken, munkakörükön, társadalmi és kulturális beágyazottságukon. Az idei tárlat a pannonhalmi Közös ház éve programsorozat része. (Fotó: Ajpek Orsi)
„Nagypapa, Rita nővérem, anyu, apu és Ion, nővérem baszk férje koccintanak a karácsonyi vacsora előtt.” (Fotó:
Ajpek Orsi)
„Szenteste mindannyian összegyűlünk: nagyszüleim, szüleim, nővérem férjével és két kisgyerekükkel, húgom férjével és két fiukkal. Tizenhárman a nagy asztalt már kinőttük, így a gyerekeknek külön terítünk.” (Fotó:
Ajpek Orsi)
„A zajos ünnepek mellett a hétköznapok csendesen telnek, mindenki teszi a dolgát: iskolába, munkába jár, gyereket nevel, tölti nyugdíjas napjait. Elfoglaltabb hétköznapokon az is előfordul, hogy a dédszülők nem találkoznak a dédunokákkal.” (Fotó:
Ajpek Orsi)
„Nagyi sokszor éjszakáig rejtvényt fejt, ezért későn kel. Misi macska azonnal a nyomába szegődik. Az emberek mellett az állatok is fontos részei a családnak. Kutya, macska, hörcsög, csincsilla, papagáj, pinty, gerle, csóka élt már velünk, de volt olyan is, amikor egy komplett vadkacsacsalád rohangált az udvaron.” (Fotó:
Ajpek Orsi)
„Húgom a fiaival és a szüleimmel. Előfordul, hogy egy csecsemő és egy kiskamasz már a nagyszülőknek is sok.” (Fotó:
Ajpek Orsi)
„Az emeleti szoba, ami régen az enyém volt, most az unokaöcsém birodalma.” (Fotó:
Ajpek Orsi)
„Az esti fürdetésre húgom férje, István is hazaér a belvárosi piacról, ahol dolgozik. Az ő családjuk ilyenkor van együtt.” (Fotó:
Ajpek Orsi)
„Akármit is hozzon a nap, ha egy közös kávézással kezdődik és egy jó beszélgetéssel ér véget a nagyiéknál, az egy jó nap volt.”
Ajpek Orsi, Kummer János és Ujvári Sándor fotográfusok fényképei az Egy közös ház című kiállításon a Pannonhalmi Főapátságban március 22. és november 10. között, a főapátság nyitvatartási idejében, ingyenesen megtekinthetők. (Fotó: Ajpek Orsi)
Ajpek Orsi, Kummer János és Ujvári Sándor fotográfusok fényképei az Egy közös ház című kiállításon a Pannonhalmi Főapátságban március 22. és november 10. között, a főapátság nyitvatartási idejében, ingyenesen megtekinthetők. (Fotó: Ajpek Orsi)
Rovataink a Facebookon