Kutyaszánnal Isten felé

„Szeretem a kutyákat, témáimban gyakran ember és természet kapcsolatát keresem. Szívesen járok és visszajárok Erdélybe egy-egy sorozatért. Talán, mert nekem is itt vannak a gyökereim, ezért tudok a helyszínen felszabadultan alkotni” – mondja Végh László, aki a héten kiérdemelte a fiatal, 35 év alatti fotográfusoknak kiírt Hemző Károly-díjat.

„Jelen sorozatban a papi hivatás és egy nem mindennapi hobbi összefonódását mutatom be. Az egész egy Facebook-poszttal indult még 2017-ben, amikor kollégámmal Lukács Csabával, akivel annak idején a Magyar Nemzetnél dolgoztunk, megláttuk Kiss Attila bejegyzését a Facebookon egy győztes világbajnokság kapcsán, majd a nyomába eredtem. Olyannyira, hogy egy darabig figyelemmel kísértem az életét papként, kutyabarátként, hobbistaként, versenyzőként – ezekből a kockákból állt össze a képanyag” – meséli a fotográfus, aki ma a Magyar Hang munkatársa.

A sztori önmagában, képek nélkül is roppant érdekes. Kiss Attilát 2004-ben szentelték pappá. Ez idő tájt vette első kutyáját, Wolfit. Később elkerült Csíkszentgyörgyre segédlelkésznek. A közelben lakott egy huskytenyésztő, egyszer betért hozzá, beszélgettek, és Attila a végén két ajándékba kapott kutyával távozott, azzal a feltétellel, hogy kipróbálja őket úgy is, hogy befogja szán elé az állatokat, hiszen a husky szánhúzásra született.

Több mint tizenöt év telt el azóta. Attila autodidakta módon tanult meg mindent, ma már világ- és Európa-bajnok. Jelenleg a Borgói-hegység (Románia) lábánál található Óradna falu katolikus plébánosa, aki azóta sem hagyott fel professzionális szintre emelt hobbijával.