Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Daróczi Csaba 1969-ben született Debrecenben. Püspökladányban nőtt fel, 1988–'92-ig Szegeden tanult földrajz–testnevelés szakon. A főiskola utolsó évében ment el egy természetfotó-kiállításra, ahol egy óra alatt eldöntötte, hogy természetfotós lesz.
1994-ben Soltvadkertre került – ahol a mai napig is él. Itt szeretett bele a Kiskunságba, ahol négy élőhelytípus is található: a szikes puszták, a szikes tavak, a homokpuszták / homoki erdők és a mocsaras, turjános vidékek. Ez az, ami hihetetlen változatosságot ad a tájnak. Minden élőhelyen más fajok élnek, más tájjal találkozik az arra járó. Daróczi Csaba a természetfotózás Mekkáját találta meg így a közvetlen környékén, ahol még mindig van mit felfedeznie, közel harminc év után is.
A szikes puszta azért jelentett kihívást, mert egy odatévedő, ott csak pár órát eltöltő idegen semmi érdekeset nem találna benne, de annak, aki nagyon sok időt tölt ott, és nagyon jól megfigyeli, megnyílik a táj lelke. A szikes puszta fotózása azért is áll közel hozzá, mert minimalista, letisztult képeket tud készíteni, kevés formából, színből állnak össze az itt készült természetfotók.
A puszta hangulata, a csönd és végtelen nyugalom nem csak a fotóst, a képek nézőit is megérinti.
Daróczi Csaba természetfotói az elmúlt években sokaknak jelenthettek inspirációt. Munkáit legutóbb a naturArt – Magyar Természetfotósok Szövetsége Az év természetfotósa kitüntető címmel jutalmazta. Az ott díjazott képekből az Index is bemutatott egy válogatást a Nagyképen.
Augusztusban az őzek üzekedési időszakában gyakran láthatunk a „szerelemtől megvakult” állatokat kergetőzni a pusztán. (Fotó:
Daróczi Csaba)
Eső után a csapadék elfolyásának irányát nagyon jól mutatják a víz elpárolgása után kicsapódott sziksó foltok. (Fotó:
Daróczi Csaba)
Forró nyári napokon, szinte napról-napra látható hogy fogy a víz a szikesekről. A madarak ilyenkor nagy tömegben koncentrálódnak a vízfoltokra. (Fotó:
Daróczi Csaba)
Egy júniusi zápor után vadludak repülnek a szivárvány alatt. (Fotó:
Daróczi Csaba)
Júliusban a meleg nyári napokon, gyakran látni a tápanyagban gazdag vizekben a zöldalgák elszaporodását. (Fotó:
Daróczi Csaba)
Rianás a szikes tó jégpáncélján. A sekély tó vize ha a jégre kerül ezen keresztül, fantasztikus színeket és formákat hozhat létre. (Fotó:
Daróczi Csaba)
Szimbiózis. A juhok elválaszthatatlan kísérői a seregélyek. Hatalmas felhőben követik őket, hiszen a felriasztott rovarok kimeríthetetlen élelembázist jelentenek számukra. (Fotó:
Daróczi Csaba)
Ahogy megindul a szikes iszap kiszáradása, egyből elkezdődik a jellegzetes repedezése. (Fotó:
Daróczi Csaba)
Augusztus végére már alig marad egy kevés víz a tavakban. A beszáradás formái viszont lenyűgözőek. (Fotó:
Daróczi Csaba)
A szongáriai cselőpók (Lycosa singoriensis) a szikes pusztákon föld alatti lyukakban él. Ez a pókfaj hazánk legnagyobbika. Lábait kiterjesztve akár a 10 cm-es átmérőt is elérheti. (Fotó:
Daróczi Csaba)
Az áprilisi madárvonulás alkalmával a hideg reggeleken még kicsit melegszenek a gólyatöcsök (Himantopus himantopus) a felkelő nap sugaraiban, majd elindulnak táplálkozni. (Fotó:
Daróczi Csaba)
Szeptemberben amikor szinte az összes víz eltűnik a pusztáról, az iszapban elképesztő formákat hoznak létre a különböző baktériumok. Viszont ezek csak akkor képződnek, ha tartósan száraz és meleg idő van. Egy eső hatására eltűnik ez a csoda. (Fotó:
Daróczi Csaba)
Vihar közeleg a kiszáradt tómederben. (Fotó:
Daróczi Csaba)
Bivalyok hűsölnek egy pocsolyában egy meleg nyári napon a pusztán. (Fotó:
Daróczi Csaba)
A magyar sóballa (Suaeda pannonica) jellegzetes növénye a pusztának. Egy hirtelen jött felhőszakadás csodás „akvarellt” késztett belőle. (Fotó:
Daróczi Csaba)
A ludak egész évben jelen vannak a tavakon, és a pusztán. Télen nagy csapatokban gyűlnek össze, nyáron viszont többnyire csak a családok mozognak együtt. (Fotó:
Daróczi Csaba)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon