A háború első hónapja: pusztítás, romok, menekültek

Amikor február 24-én az első orosz alakulatok átlépték a határt és benyomultak Ukrajnába, Vlagyimir Putyin elnök még olyasmiket próbált sejtetni, hogy rövid ideig tart majd ez az általa különleges katonai műveletnek nevezett akció, amely tulajdonképpen egyfajta békemisszió is. Vagyis elsősorban azokért indították, akik a két szakadár népköztársaság területén élnek és már jó ideje szeretnének csatlakozni Oroszországhoz, ám ezt nem tehették, mert a nácikhoz hasonlított ukrán rezsim ezt nem tette számukra lehetővé. Aztán kiderült, hogy az elmúlt hetekben nem özönlöttek az oroszok zászlai alá az oroszajkú önkéntesek sem Luhanszkban, sem pedig Donyeckben.

Nem várták zászlót lobogtatva, könnyeket törölgetve az utak mentén az ukránok a felszabadító orosz csapatokat. Ellenkezőleg, mintha az előzetes orosz hírszerzési felmérések csődöt mondtak volna, hiszen a támadást már a kezdet kezdetén a vártnál nagyobb ellencsapások követték. Hamar kiderült, hogy nincsenek lerohanható települések, még falvak sem nagyon Ukrajnában, mert ott most mindenki a hazájáért küzd és kész fegyvert fogni, ha kell, állva meghalni. Ez komolyan meglepte az oroszokat.

Taktikát is csak az első két hét után látszottak váltani, amikor kiderült, hogy egyetlen egy nagyvárost sem tudtak addig még elfoglalni, bár Harkivot, majd nagyon lassan Kijevet is kezdték körbezárni, de ezt a lépést még nem fejezték be a mai napig a déli Herszonnál, vagy éppen a fekete-tengeri kikötővárosnál, Odesszánál. Amit elfoglaltak, az a félmilliós Mariupol az Azovi-tenger partján, illetve a romok, amelyeket egy hónapnyi bombázás után az elmenekült helybéliek hátrahagytak, bár a várost még nem adták fel a legkeményebb ukrán egységek, az Azovi ezred tagjai.

Ami viszont biztosan sikerült az oroszoknak, az a II. világháború óta az első tényleges háború Európában, amelynek eredményeként már közel 5 millió ukrán menekült el és keresett biztos menedéket a környező országokban, így Magyarországon is. Már most szinte felmérhetetlen a pusztítás Ukrajnában. A frontvonalak pedig megmerevedtek, az orosz offenzíva egyértelműen elakadt, és úgy látszik, a szembenállók hosszú időre beássák magukat a sáncok mögé. Ezt pedig nem lehet túl sokáig folytatni, hiszen a Moszkva elleni nemzetközi szankciók nyomán már látszik, hogy az orosz gazdaság egyre nagyobb bajban van, és ha ez eléri az átlagoroszok mindennapjait, akkor az komoly választás elé állítja majd a putyini rezsimet.