Szaros kézzel a rémfolyosón

- Miért van az, hogy a kórházakban soha nincs vécépapír?

- Uram, azt minden beteg tudja, hogy a vécépapírt magával kell hozni a kórházba. Ez évtizedek óta így van.

- És aki nem visz magával, azzal mi van?

- Az kap a nővérektől.

- Az pénzkérdés, hogy alapból nincs vécépapír?

- Az is, hiszen a műtétekre sincs elég pénz. Egyszer kiraktunk két tekercs papírt egy vécébe. Tíz perc alatt eltűnt mind a kettő. Azt sem tudja elképzelni, hogy tesznek tönkre mindent. Leszerelik a csapokat, a kapaszkodókat, mindent elvisznek, amit mozdítható.

- Kik?

- Egy kórházba sokan járnak ki-be, ezt nem lehet ellenőrizni.

Mikor felhívtam telefonon, egy kórházi ember így magyarázta el, miért olyan igénytelenek a magyar kórházak. Lehetne most értekezni a finanszírozásról, a reformról, az egészségügyről, de maradjunk az egyszerű helyzetképnél.

Sokan azt mondják, egy vécé tisztasága pénzkérdés. Arról kevesebb szó esik, hogy azt valakinek rendben is kell(ene) tartani, a dolgát végző embernek pedig vigyáznia rá.

De mi van azzal, aki nem tud papírt vinni magával a kórházba, mert nem ismeri ezt a szabályt? Aki dőre módon azt hiszi, meg tudja mosni a kezét a higiénia fellegvárában, a kórházban, és nem kell szaros kézzel megfognia a kilincset és visszatérnie a kórterembe a többi beteg közé.

Négy kórházat jártam végig. A fényképek félig titokban készültek, nem akartam ugyanis, hogy kórházigazgatók kalauzoljanak végig a pályázati pénzekből felújított osztályokon. A cél nem az volt, hogy a legszörnyűbb dolgokat mutassam meg. Véletlenszerűen bolyongtam, ahogy egy ember véletlenszerűen lesz beteg, és véletlenszerűen nem a pályázati pénzekből felújított osztályra kerül.

Szabolcs utca

Az első állomás a Szabolcs utcai Országos Gyógyintézeti Központ, amely hamarosan megszűnik. Ez gondolom, nem vigasztalja azokat, akik még épp itt próbálnak gyógyulni. Az épület kívülről a toldozott-foldozott egészségügy állapotának igazi szimbóluma: a homlokzaton és a belső részeken az omladékonnyá vált klinkertéglás részeket újakkal pótolták, így az épület sötét és piszkosvörös színben tarkállik. A lényeg, hogy csúnya, elhanyagolt és vigasztalan, de nagyon.

Új és régi harca az épületen belül is folytatódik: egy hosszú folyosó egyik felét már felújították, a másik olyan, mint a reménytelen nyolcvanas években. Kalandtúránk első állomásán kukkantsunk be a régi mosdóba. Íme.

Talán naivitás is lenne itt vécépapírt, kézmosót vagy törülközőt keresni, de hiányzik a csap karja is, így a víz magasból zubog a mosdókagyló szélére és összefröcsköli az ember ruháját. Sebaj, átsétálok a folyosó fehérre festett felére, ahol ízléses műanyagajtók és feliratok vannak. A mosdó azonban itt még kevésbé alkalmas emberi használatra: itt is hiányzik a csap karja, a víz pedig felfelé, egyenesen az ember arcába spriccel. Ez tehát akkor most egy fogmosó? De miért itt tárolják a tisztítószereket, a vödröt és a slagot?

Az épület alagsora. Szűk, sötét, nyomasztó helyiség, nehéz elhinni, de itt egy szakrendelő működik. Fejem felett gyanús csövek húznak el, a padlókő itt-ott hiányzik. Innen a föld alól javaslom Antal Nimródnak, hogy következő horrorfilmjéhez ne sokáig keressen helyszínt, egyenesen jöjjön ide forgatni.

János kórház

Nem, a most következő képen nem a szanálás előtt álló Csepel művek udvara látható, ez körútunk második helyszíne, a János kórház kellős közepe. A kép alapján egyedül arra következtethetünk, hogy a feleslegessé vált betegektől itt szabadulnak meg a bokrok között, másrészt pedig szeretik a Fradit.

Persze a János kórház is törekszik arra, hogy a gyógyuláshoz megfelelő környezetet biztosítson: padok, pergola és szökőkút áll a lerobbant pathológia szomszédságában. A szökőkútban nincs víz, csak falevelek és szemét. Kellemes pihenést kívánunk minden gyógyulni vágyónak és kedves hozzátartozóiknak - mindezt a kórház hőközpontjának kéménye alatt.

Néhány lépcsőn egy nyomasztó alagsori helyiségbe lépek, ahol emberek várnak vizsgálatra. A szuterén vécéjében váratlan meglepetés ér: fertőtlenítő kézmosót és papírtörlőt találok. 1 pont a János kórháznak.

Egy másik osztályon a legjobbat hozták ki a régiből: képzeljék maguk elé egy múlt század eleji katonai reáliskola budiját faajtókkal, amelyeket szép fehérre mázoltak. A környezet itt a korábbiakhoz képest igazán idillikus, persze se papír, se semmi, csak a fajansz és a tiszta csempe. A vécé mosdójában viszont érdekes technikai megoldást alkalmaztak: kábelt tekertek a csapra. Gondolom a víz- és a villanyvezeték összekapcsolásával a kórház saját halálozási mutatóit szeretné rontani.

Uzsoki

A János kórház után reménykeltő az Uzsoki kórház 2002-ben átadott új műtéti blokkja. Modern, kis fantázia is van benne, a sötétített ablaktáblák visszatükrözik az eget és a felhőket.

A romlás jelei azonban már itt is mutatkoznak. Az épülethez közeledve látható, hogy a díszkövet gaz verte fel, egy táblán pedig már lekopott a felirat, elvégre négy éve adták át az épületet. Ez most pénz vagy igényesség kérdése Ön szerint?

Belépek az európai értelemben vett kórház impozáns aulájába: fotókiállítás, italautomaták, egy nem működő vizitdíjautomata és LCD képernyők. Itt tényleg jó lenni, fő, hogy az ember nem érzi magát egy magyarországi értelemben vett kórházban.

Irány a legközelebbi vécé. Drága olvasó, ha itt törne Önre a szükség, legyen nagyon körültekintő. Végre lát egy tisztának látszó toalettet, ahol látszólag minden rendben. Látszólag. Ha viszont könnyelműen itt könnyítene magán, nagyon megjárná. Valamikor ugyanis volt itt vécépapírtartó, de ma csak a csempére szerelt csonkja maradt meg. Ha dolgavégeztével megpróbálkozna azzal, hogy letolt nadrággal, békaügetésben átugrál a szomszédos fülkébe, ott sem járna sikerrel: papír ott sincs, csak néhány eldobott cigarettacsikk, hamu és kosz a földön.

Két szinttel feljebb a folyosón egy bácsika áll vécépapírral a kezében."Jó napot, hol találok itt egy vécét", kérdezem. "Itt a kórtermekben vannak a vécék, de a folyosón van a látogatóknak is", mondja. Benyitok az egyik látogatói vécébe, ahol leszakadt vécéülőkét...

...lámpa helyett pedig falból kilógó vezetéket látok

Ugye ismerős az az érzés, amikor vaksötétben kell végezni a dolgunkat egy kétes tisztaságú klozetban? Csak megjegyezzük, hogy továbbra is az Uzsoki új klinikai tömbjében vagyunk. Nos, egy új lámpát beszerezni biztos pénzbe kerül, de visszacsavarozni egy ülőkét. Ön mit gondol?

Nézzük még meg, mi van a modern műtéti blokk mögött. Hát ez.

Ez a kép nem egy gázkamra lejáratát ábrázolja, itt végzik a mellkasröntgent.

Úgy látszik, minden magyar kórháznak elengedhetetlen része a lepukkant alagsori folyosó rozsdás csövekkel. Az Uzsoki régi épületében ez így néz ki, ahova közvetlenül az Elhunytak ügyintézése tábla alatt lehet bejutni. Az elhunytaknak végül is már mindegy.

Állami Egészségügyi Központ

Túránk utolsó állomása a hazai kórházak zászlóshajója, az Állami Egészségügyi Központra átkeresztelt Honvéd kórház új tömbje. A hatalmas belterű, világos aula tényleg úgy néz ki, mint egy kórház az amerikai filmeken.

A vécé. Hihetetlen. Végül is nem olyan bonyolult dolog ez: ülőke, papír, vécékefe.

A csapoknál pedig folyékony kézmosó és papírtörlő. Jó itt lenni. Vajon hogy fog kinézni mindez egy év múlva?

Olyan szép lenne, ha minden tökéletes lenne. De nem. Biztos nem futotta szemétkosárra, ezért ez a házilagos, kelet-európai megoldás.

Alagsor itt is van, de ez mégis egy új épület. A különbség a fenti rémfolyosókhoz képest, hogy ez szélesebb, műgyanta borítja és lepukkantság helyett indusztriális hidegséget áraszt. Embertelen persze ez is, főleg azért mert a folyosón robotok járnak (nézze meg videón őket).

Ez lenne tehát a jövő? Az Egészségügyi Központ belső udvarán egy lehetséges példát látunk arra, hogyan lehet felújítani a régi kórházi épületeket, a tízágyas kórtermeket, a koszos folyosókat és a szürke lépcsőházakat. Így.