Egy életfogytiglant érő baráti vallomás

Az évtizedes barát és több esetben rablótárs vallomása

A sötétben tapogatozó nyomozók figyelmét Kiglics Attila hívta fel Kaiser Edére és Hajdú Lászlóra, korábban rablásokat is követett el velük. Kiglics elmondása szerint Kaisernek 2000-ben volt egy móri barátnője, ekkor szúrta ki, hogy a helyi bank "könnyen megcsinálható", mert eldugott helyen van, és legalább 50-60 gurigát lehet szerezni. Az ötletet 2001 végén ismét felvetette a csepeli posta kirablásának alternatívájaként, majd közvetlenül a postahivatal decemberi kirablása után is. Kiglics azt is hallotta, hogy Kaiser és Hajdú együtt mászkálnak, és miután Hajdú a légió miatt nagy lövész, talán ők ketten lehettek a móri mészárosok.

Bűnös: Kaiser tervezte a móri bank kirablását, ezt Kiglics vallomása után ő maga is elismerte. Kaiser 2001 decemberében is végzett megfigyeléseket a móri bankfiók környékén, és ennek alapján valószínűsítette az 50-60 millió forint megszerzését.

Ártatlan: Kasiernek 2000 kora őszén valóban volt egy móri barátnője, többször is járt nála. Valóban felfigyelt a bankra, beszélt is róla egyszer Kiglicsnek. Volt egy légiót megjárt barátja is, így valóban jó alany a történet kerekké formálásához. Kiglics is csak ennyit mondott az első kihallgatásán. Minden mást, így például azt, hogy Kaiser a későbbieknek többször is szóba hozta a móri rablás ötletét, Kiglics későbbi kihallgatásain került be a vallomásába.

"Nagyon kíváncsi lennék rá, hogy miért, bár van rá elképzelésem" - érvelt Kaiser védője a bíróságon. Szerinte Kiglics javítani akarta a pozícióját a rendőrségen az újabb részletekkel, nyilvánvalóan nem önzetlenül. Az ügyvéd megjegyezte azt is, hogy Kiglics irányított légzéssel igyekezett befolyásolni a poligráfot, ami feltűnt a vizsgálatot végző szakembereknek is. Kaiser egyébként tagadta, hogy ő egyetlen említésen kívül beszélt volna a móri bankról Kiglicsnek.

Egyébként mindenféle alapot nélkülöz az ügyészségnek az a megállapítása, hogy Kaiser alaposan előkészítette a rablást. Erre semmiféle bizonyíték nincs, egyetlen ismert mobilszáma sem kapcsolódott a móri átjátszókra a rablás előtti évben. Az is legfeljebb feltételezés, hogy az összes többi bűncselekményét is alaposan előkészítette.

Az pedig, hogy a nyomozás alatt Hajdúról hamar kiderült, hogy alibije van május 9-ére, azaz nem járhatott Móron, önmagában megingatja az egész alapkoncepciót. Hiszen a gyanúsítás magva az volt, hogy Kiglics feltételezése szerint Kaiser társa Hajdú volt, mégpedig a kegyetlen vérengzéshez passzoló idegenlégiós múltja miatt.

Bíró: A bíró minden tekintetben elfogadta Kiglics vallomását, hiszen azt nem csupán a rendelkezésre álló adatok erősítették meg, hanem ő volt az, aki sikeresen részt vett egy hazugságvizsgáló teszten is. Kiglics alig mondott olyan tényt vagy körülményt, amit Kaiser megcáfolt vagy vitatott volna, ez is a szavahihetőségét erősítette.

Így Kiglics vallomása alapján bizonyított, hogy Kaiser 15 hónapon át tervezte a móri bank kirablását, 2001. december 5-én is tett rá utalást, majd öt hónnap később valóban kirabolták a bankot. Ez is közvetett bizonyíték Kaiser ellen, hiszen a móri bank távolról sem olyan frekventált, hogy egyszerre több bankrablásra szakosodott társaság is szemet vessen rá. Persze elméleti lehetőség van rá, de akkor Kaiser miért nem kérdezett rá Kiglicsnél, amikor találkoztak Mór után, hogy ő benne volt-e. Ráadásul több szemtanú is felismerte Kaisert, azaz "ez már nem elméleti lehetőség. Ez a két tényező együttesen egyértelműen és kétséget kizáróan bizonyítottja Kaiser jelenlétét a móri bűncselekmények elkövetésekor".

Szemtanúk, vastag szemüveggel

A nyomozók összesen hét embert találtak, akik kapcsolatba kerültek a móri bankrablókkal. Öten álltak szemtől szemben azzal a férfival (a vád szerint Kaiserrel), aki a bank bejáratában a számítógép meghibásodására hivatkozva elküldte az ügyfeleket, miközben társa hangtompítós fegyverrel kivégezte a nyolc áldozatot.

Az első személyleírások nagyon eltérőek voltak, Kaiser felismerése a nyomozás előrehaladtával erősödött. Volt két olyan tanú, aki a bíró megjegyezése szerint is feltünően erős szemüveget viselt. Egyikük a vádlottakig sem látott el, de azt állította, egészsége a mészárlás miatt romlott meg, korábban jól látta, hogy ki állt az ajtóban.

Bűnös: Négy szemtanú is kiválasztotta Kaiser Edét, mint aki nagy valószínűséggel a bank ajtajában állt. A személyleírások ellentmondásosságára az a magyarázat, hogy a szemtanúk összezavarása érdekében az ajtóban álló Kaiser hol baseballsapkát, hol parókát vett fel.

Ártatlan: 2002 júliusában még egyik tanú sem állította határozottan és kategórikusan, hogy Kasierben ismeri fel a bank ajtajában álló személyt. Sőt olyan sokféleképpen emlékeztek a beöltözött biztonsági őrre, ami még azt is felveti, hogy nem egy embert láttak. A vádirat minderre a parókával meg a sapkával próbál magyarázatot adni, de mi van a bajusszal, borostával, illetve a simára borotvált arccal, vagy a kifejezetten fehér, illetve szoláriumozott bronzbarna bőrrel?

Kétségtelen tény, hogy nem lehet könnyű pontos személyleírást adni arról, akit csak egy pillanatra, viszonylag rossz körülmények között látunk, és a találkozásnak nincs is olyan jelentősége, ami felkeltené a figyelmünket. Ennek ellenére a tanúk egy dologban egyetértettek: az ajtóban álló férif magas volt, a leírásuk alapján a 178 centis Kaisernél magasabb.

A tanúk később, a nyomozás előrehaladtával egyre inkább valószínűsítették, hogy Kaiser állt a bank ajtajában. Csakhogy a felismertetés előtt mutattak nekik egy fényképtablót, amelyen rajta volt Kaiser is. Az pedig rendkívül durva és átlátszó, hogy a rendőrség másfél évvel később egy tanúkihallgatás keretében a választ is magában foglaló rávezető és sugalmazó kérdések tömkelegével jóval határozottabb nyilatkozatokat próbál kicsikarni az egyébként bizonytalan tanúkból, akik ekkor már nyilvánvalóan másként viszonyulnak az ügyhöz, hiszen tudják, hogy a másfél évvel korábban az általuk bizonytalanul kiválasztott személy a gyanúsítottj.

Ezen szabálytalanságok, hibák és hiányosságok ellenére sem választotta ki egyszer sem, egyetlen szemtanú sem kategorikus, egyértelmű meggyőződés alapján Kaisert. Egyébként sem jellemző az emberi emlékezetre, hogy az idő előre haladtával nem felejt, hanem tovább jegecesedik.

Túlzott jelentőséget nem szabad tulajdonítani a szemtanúk vallomásinak és a felismertetésnek. Kétségtelen tény, hogy Kaiser hasonlíthat a móri elkövetők egyikére, aki viszont kb. 10 centivel magasabb lehetett. Ennél többet a felismerő tanúk nyilatkozataiból sem lehet leszűrni.

Bíró: Emberileg érthetően bizonytalanságokkal vegyes, de következetes felismerő tanúk voltak. A tárgyaláson elmondták, hogy bár a felismerésükben szinte teljes egészében bizonyosak voltak, de rendkívül nyomasztotta őket annak súlya, illetve annak várható következménye. Összességében megállapítható, hogy valóban voltak - emberileg érthető - bizonytalanságok e tanúknál, hiszen volt, aki a lányát és a vejét veszítette el aznap. (Ő az elsőként meggyanúsított Horváth Szilrádot választotta ki aznap fényképről.)

Ennek ellenére a tanúk kivétel nélkül, egymástól függetlenül Kaiser Edét válaszották ki részben fényképről, részben felismertetési eljárásban, vagy parókában vagy baseballsapkában, de volt aki a karjáról és a hangjáról ismerte fel. Egyébként Kaiser autójában lefoglaltak egy sötétkék baseballsapkát és egy sötét színű (női) parókát is, "ami közvetlenül ugyan nem bizonyít semmit, de ebből is arra lehet következtetni, hogy Kaiser Edétől nem állt távol a paróka használata, illetve megjelenésének időszakonkénti elváltoztatása".

A hiányzó nyomok

A móri gyilkosok több mint fél órát töltöttek a bankban, egyikük az ajtóban állt, szemtanúk szerint többször is kinyitotta. De sem a bejárai ajtó kilincsén, sem máshol nem találtak a Kaiseréval vagy Hajdúéval egyező ujj-, tenyér-, láb- vagy DNS-nyomot.

Bűnös: Kaiseréknak volt idejük a nyomok eltüntetésére, letörölhették a kilincset is, ráadásul a nyolc áldozatot mentő orvosok tönkretették a nyomokat.

Ártatlan: Puszta spekuláció, hogy eltüntették a nyomokat, hiszen maradtak nyomok, csak éppen nem az övék. A bankban a rablás után megfordult személyek ujjlenyomatait, DNS-mintáit, cipőnyomát rögzítették, és összevetették a helyszínen talált nyomokkal. A bejárati ajtó belső felén és a pénzesrekeszről rögzítettek azonsoításra alkalmas ujjlenyomatokat.

Miután a mentősök és a rendőrök egy betört ablakon jutottak be a kulcsra zárt bankba, az ajtón talált ujjlenyomot nagy valószínűséggel az egyik rablóé. Ezt két dolog is erősti. Egyérszt a rögzített nyomokat körbeküldték a szomszédos országok rendőrségeire, hogy vessék össze a nyilvántartásukkal. Másrészt az ujjlenyomatokat összehasonlították az ügyben szereplő valamennyi áldozatéval, banki dolgozóéval, rendőrével, mentősével és több tucat szóba jöhető ember ujjlenyomatával, ennek ellenére nem találták meg a gazdáját.

A vértócsában talált 45-ös edzőcipőnyom sem egyezett a helyszínen megfordult rendőrökével, mentősökével, de a 42-es lábú Kaiserékéval sem. Az pedig komolytalan, hogy Kaiser megtévesztésből három számmal nagyobb cipőt viselt, ez hátráltatta volna a menekülésben.

Bíró: A rendőrök és a sérültek mentésében részt vevő mentősök, ápolók, orvosok mindent összefogdostak, összetapostak, a sürgés-forgásban elmozdíthattak mindent, majd lényegében a még esetleg megmaradt elemi anyagmaradványokat egy kereszthuzattal akaratlanul, de megsemmisítették. Ez az egyébként szükségszerű eljárás alapvetően befolyásolta a bizonyítás további menetét. A lábbeli azonosítása azért nem történhetett meg, mert a cipők nem kerültek elő. A nyomok nem egyezése nem bizonyítja, hogy Kaiserék nem voltak a bankban.

Kaiser, a gazdag ember

Kaiser 2002 tavaszán súlyos pénzzavarba került, de május 9-e után rendezte 5,5 milliós autólízing-hátralékát, vett másfél millióért egy Breitling órát és egy nyakláncot is.

Bűnös: Mór után pénzhez jutott, és költekezni kezdett.

Ártatlan: Azért volt pénze, mert május 12-én kirabolt egy osztrák pénzváltót Nickelsdorfban, ezzel 40 millió foritnyi valutát szerzett. Ezt Kaiser beismerte. Vvédője szerint ebben nem a bűnbánás vezette, hanem annak reménye, hogy ezzel világossá válik, honnan lett pénze.

Különben is életszerűtlen, hogy három nappal Mór után kifosszon egy pénzváltót is Ausztriában. Kaiser ugyanis - mint azt a bíróság is elfogadta Kiglics vallomásaiból - alaposan előkészítette a rablásait. Nem merte volna megkockáztatni a határátlépést három nappal Mór után, ha bűnös. Amúgy a pénzváltó feltérképezésére kilencszer járt Ausztriában Mór előtt is, miként az a rendőrség által készített táblázatból is kiderül, azaz volt rá pénze.

Bíró: Kaiser éppen azért rabolt Móron, hogy legyen pénze az osztrák pénzváltó feltérképezéséhez és kirablásához. Ráadásul korábban is előfordult, hogy nagyon közel egymás után vagy akár aznap raboltak.

Az egyre durvuló bűncselekmények

A nyomozás során a rendőrség 21 vagyon elleni bűncselekményt bizonyított Kaiserékre, többek közt hat súlyos bűncselekményt. Budaörsön egy biztonsági őrre Kaiser rá is lőtt, az őr életveszélyes sérüléseket szenvedett, az orvosok mentették meg az életét.

Bűnös: A játékautomaták feltörésétől Kaiser eljutott a fegyveres rablásig, sőt Budaörsön mellkason lőtt egy pénzszállítót. Hangtompítós fegyverük volt, mint a móri gyilkosoknak. Ráadásul Kaiser feladata több korábbi esetben az volt, hogy a rablás idején elterelje az arra járók figyelmét. Hasonlóan a móri banfiók ajtajában álló férfihoz, aki a számítógép hibájára hivatkozva küldte el az bank üzletfeleit.   

Ártatlan: Mór semmiképpen sem illeszthető be azon bűncselekmények sorába, amelyeket korábban Kaiserék, részben Kigliccsel együtt elkövettek. Ezekben ugyanis jórészt pénzvátlókat törtek fel. Az egyik esetben például elszaladtak, amikor a pénzváltóban dolgozó nő - akinek a fejéhez fegyvert szorítottak - kiabálni kezdett.

Nem igaz az egyre durvuló bűncselekmények elmélete sem. Kaiserék Budaörsön trükkös lopásra készültek Hajdúval, ehhez még egy Trabantot is vettek. A fegyvere véletlenül sült el, amikor fenyegetni kezdte az ellenálló pénzszállítót, de közben megbotlott. Az ezt követő csepeli postarabláshoz vallomásuk szerint már nem is vittek töltényt, csak üres fegyvereket, hogy ne forduljon elő még egy hasonló baleset.

Messze nem azonos súlyú bűncselekményekről van szó: Móron lemészároltak nyolc embert, három nappal később Ausztriában Kaiser egy csavarhúzóval felfeszítette egy pénzváltó bódé ablakát, bemászott, és elvitte a pénzt.

Bíró: A budaörsi pénzszállító mellbe lövése is azt bizonyítja, hogy ha kilátástalan volt a pénzszerzés, akkor Kaiser használta a fegyverét. A pisztoly egyébként véletlenül csak akkor sülhet el, ha azt kibiztosítják, és csőre töltik. A hangtompító felszerelése is azt mutatja, hogy a fegyvert használni akarták fényes nappal úgy, hogy ne okozzon feltűnést.

 

Kaiser bizonytalan alibije

Kaisernek volt csepeli barátnője és annak családja biztosított volna alibit, azt állítva, hogy május 9-én dél és egy között náluk evett krumplistésztát. Kaiser egyik nőismerőse pedig azt vallotta, hogy egy körül belvárosi üzletében vasaltatta ki a nadrágját.

Bűnös: Gy. Anita, Kaiser akkori barátnője és családja július végén teljesen ellentmondásos vallomást tett arról, hogy mi történt két és fél hónappal korábban, a móri rablás napján. A lány előbb úgy emlékezett, hogy egész héten kimaradt az iskolából, és Kaiserrel töltötte az idejét. A szülei a nyaralójukban voltak. Így emlékeztek a szülők is.

Később kiderült, hogy a lány csak egy napig hiányzott az iskolából, a szülők pedig a műhelyükben dolgoztak, de változatlanul határozottan azt állították, hogy dél és egy között Kaiser a Gy. család csepeli lakásán volt, és krumplistésztát evett a nappaliban. Arra viszont megint csak nem emlékeztek, hogy mi történt ezután.

Kaiser mobiltelefonja valóban a csepeli adótoronyra jelentkezett fel a móri rablás idején, de azt éppen az alibije utólagos igazolására hagyhatta ott. Az is kiderült, hogy korábban is számos telefont használt.  Ugyancsak ellentmondásos vallomást tett Kaiser nőismerőse, aki azt állította, hogy egy óra körül az Astoriánál lévő üzletében vasaltatta ki a nadrágját.

Ártatlan: A Gy. család vallomásaiban valóban vannak ellentmondások, de azok az ügy szempontjából irreleváns mellékkörülményekre vonatkoznak. Objektív bizonyíték ugyanakkor, hogy az iskola adatai szerint Gy. Anita május 9-én valóban hiányzott az iskolából, Kaiser telefonja pedig a csepeli adótoronyról forgalmazott. Kaiser egyébként bizonyíthatóan minden korábbi rablásnál magánál tartotta a mobilját.

Az utólagos alibigyártás verzióját gyengíti, hogy a Gy. család nem magától jelentkezett, hogy vallomást tegyen, a rendőrség kereste meg őket. A július közepén előzetesebe került Kaiser sem állt elő elsőre azzal, hogy ő Gy. Anitával töltötte a napját. Előbb azt mondta, hogy autót bérelt - kiderült, hogy az két nappal később volt -, és csak a volt barátnőjének a vallomása után jutott eszébe, hogy valóban krumplistésztázott a csepeli lakásban.

Kaiser arra sem emlékezett, hogy a rablás idején hívta őt egy ismerőse. Ez csak a rendőrség által lekért híváslistából derült ki. A rendőrök egyébként nem sürgették ennek a szálnak a felderítését. A hívót csak jóval később hallgatták meg, aki akkor már nem emlékezett arra, hogy beszélt Kaiserrel május 9-én, éppen délben.

Bíró: A cella- és toronyinformációkból nem lehetett vagy lehet mindig olyan egyértelmű következtetéseket levonni, amelyek adott esetben hitelt érdemlően bizonyítanák, hogy a telefon használója éppen hol tartózkodik.  Vagy a móri szemtanúk, vagy Gy.-ék vallomása igaz, nem lehetett Kaiser egyszerre két helyen.

A móri szemtanúkkal szemben Gy. Anita és családja is szoros kapcsolatban állt Kaiser Edével, márpedig ez az érzelmi kötődés nem hagyható figyelmen kívül az egymást kizáró vallomások értékelésekor. A csepeli család nem volt hajlandó poligráfos vizsgálatra, és vallomásukban több helyen valótlanságok voltak. Ráadásul hiába próbáltak egyeztetni azzal a tanúval, aki azt állította, hogy Kaiser nála vasaltatta a nadrgáját egy óra körül, ebben is ellentmondásba kerültek. Ezért a bíró az alibit igazoló vallomásokat nem fogta el hitelt érdemlő bizonyítéknak. A csepeli család ellen hamis tanúzásért eljárás indult.