Molnár Csaba és a ceruzatartó a bíróság előtt

Szerdán megkezdődött a Fővárosi Bíróságon a vezető beosztású személy által elkövetett vesztegetéssel vádolt Molnár Csaba büntetőpere. A brókerbotrány korábbi főnyomozója és két pénzváltó (D. Zoltán és T. Bassam) ellen vesztegetés a vád, a rendőr alezredest emellett hivatali visszaéléssel és államtitoksértéssel is vádolják. Molnár Csaba szabadlábon védekezhet, vádlott társai viszont - más ügyekből kifolyólag - előzetes letartóztatásban, illetve háziőrizetben vannak.

Molnár az ORFK Bűnügyi Főigazgatóság Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóság pénzmosás elleni osztályának vezetője 1998 óta, az osztály gyakorlatilag az ő irányítása alatt épült ki. Az ellene szóló vád szerint Molnár hivatali hatáskörében eljárva, pénzváltóknak tartott előadások során ismerkedett meg az ugyancsak pénzváltással foglalkozó D. Zoltánnal és T. Bassammal. A Nemzetbiztonsági Hivatal információi szerint a harmadrendű vádlott pénzváltóiban a Magyar Köztársaság pénzügyi biztonságát veszélyeztető tevékenység is folyt, ezért 2003. augusztusától lehallgatták T. Bassam telefonbeszélgetéseit.

Ajándékot adtak át neki

A nyomozás adatai szerint egyikük, a főnöke utasítására egyre intenzívebbé tette a kapcsolatot Molnárral, és amikor arról értesültek, hogy az őket ügynökként foglalkoztató Volksbank szerződést kíván bontani velük, a közbenjárását kérték. 2003. augusztus 20-án egy benzinkúthoz hívták a főnyomozót, majd ajándékot adtak át neki, hogy így próbálják rávenni: igyekezzék más döntésre bírni a bankot. Molnár Csaba az ajándékot elfogadta, a csomagban egy körülbelül háromezer forint értékű arany karkötő, egy ötezer forint értékűre becsült fa ceruzatartó és néhány sütemény volt.

A találkozót követő napon Molnár fel is hívta a pénzintézetet, soron kívüli találkozót kérve annak vezetőitől. Augusztus 23-án a Magyar Nemzetben egy cikk jelent meg, amiben többek között az állt, hogy a Kulcsár-ügyben a Magyarorszagi Volksbank Rt. is érintett. A bank vezetői ezután a pénzváltó üzletág megszüntetéséről döntöttek.

A vád szerint 2003. december 2-án a Nemzetbiztonsagi Hivatal főigazgató-helyettese tájékoztatta az országos rendőr-főkapitányt, hogy birtokukba kerültek Molnar Csabát érintő adatok. Ugyanaznap a Magyar Nemzetben "Elfogult a nyomozó" címmel, "Az alezredes túl közel került az arab alvilági körökhöz" alcimmel cikk jelent meg arról, hogy az alezredes meg nem engedett kapcsolatba került arab pénzváltókkal, és hogy erről Salgó Laszló már tud.

Államtitoksértés

Molnár a vád szerint tájékoztatta pénzváltó ismerősét egy, az osztályához érkezett, pénzmosásról szóló bejelentésről is. A harmadrendű vádlott testvére ugyanis szintén pénzváltót üzemeltetett, de ő a K&H-nak volt ügynöke, és ellene az ő bankja tett bejelentést pénzmosás gyanúja miatt. Molnár a jelentésekből megtudta, hogy 2003 nyarán összesen 260 millió forint értékű angol fontot váltottak a cégnél. Molnár az ügyészség szerint figyelmeztette a másod- és harmadrendű vádlottat, hogy ezúttal túlzásba estek. A vádirat szerint így a nyomozó államtitoksértést is elkövetett, bár épp ő maga volt az, aki a beérkezett jelentést titkosította.

Közös ebéd, vagy vacsora

Molnár Csaba megértette a vádat, de nem tartotta magát bűnösnek, ellenben részletes vallomást tett a bíróság előtt. Elmondta hogy az általa vezett osztály életében akkor következett be markáns változás, amikor a Kulcsár-ügy miatt özönleni kezdtek a pénzmosás gyanúja miatti bejelentések a pénzintézetekből, a bankok ugyanis gyakorlatilag minden nagy összegű pénzmozgásról jelentést tettek, nehogy mulasztásos bűncselekményt kövessenek el. Molnár naponta ezer eset államtitokká minősítését végezte szinte mechanikusan, anélkül, hogy részleteiben megismerhette volna mindegyik ügyet - ez lehetetlen is lett volna.

A rengeteg ügy közül csak a relevánsakkal foglakoztak, és évente csupán nyolc-tíz ügyben indult tényleges nyomozás. Az alezredes szerint azzal segítette volna az ügyben érintett pénzváltókat, ha nem jár utána az ellenük érkezett bejelentéseknek, hanem hagyja azokat feldolgozatlanul elsüllyedni - érvelt Molnár, aki elmondása szerint azért alakított ki már-már baráti kapcsolatot a két pénzváltóval, hogy tőlük kaphasson információkat a pénzváltók világából, cserébe a törvényes működést segítő tanácsokkal látta el őket. Ebbe a bizalomra épülő kapcsolatépítésbe beletartozik a közös ebéd, vagy vacsora, és az esetleges kölcsönös ajándékozás is, derült ki Molnár szavaiból. "Nem azért készültem a rendőri pályára, hogy egy pár ezer forintos ajándékért sutba dobjak mindent" - fejezte be vallomását az alezredes.

A másod- és harmadrendű vádlottak a nyomozás alatt tett vallomásaikat fenntartva nem kívántak vallomást tenni, és kérdésekre sem válaszoltak. A tárgyaláson meghallgatott négy tanút is a bíróság. A Volksbank jogásza védői kérdésre elmondta, hogy Molnár Csaba nem befolyásolta sosem a bank vezetőségének döntéseit, míg a bank igazgatóságának elnöke kifejtette, hogy a pénzváltói üzletágat azért szüntették meg, mert féltették a bank jó hírnevét a Kulcsár-ügy kirobbanása után.

Ceruzatartó belefér

A bíróság utolsóként Németh Lászlót hallgatta meg, aki Molnár közvetlen felettese volt. A jelenleg nyugalmazás előtt álló ezredes elmondta, hogy a pénzmosás elleni osztály mára kezelhetetlen mennyiségű bejelentést kap, idén körülbelül 16 ezerre számítanak. A magas rangú rendőr szerint Molnár önállóan folytatta le a nyílt és titkos információszerzéséeket, és jelentéstételi kötelessége csak akkor volt, ha eljárás indult egy-egy ügyben, vagy konkrét feladatot adott informátorának. Az államtitoksértéssel kapcsolatban Németh László rámutatott, januárban megváltozott a jogszabály és már nem kell az elbírált bejelentéseket államtitokként kezelni, ez visszamenőleg is ható változás.

Zamecsnik Péter, Molnár védője az ajándék elfogadással kapcsolatban elővette az ominózus ceruzatartót és megkérdezte, hogy milyen értékben elfogadhatatlan egy ajándék, és mikor kell jelentést is írni egy-egy szuvenírről vagy doboz süteményről. Németh lászló szerint kisebb ajándékok elfogadása megszokott dolog, kivéve ha potenciális gyanúsított, vagy tanú lenne az ajándékozó. "Talán belefér" az elfogadható kategóriába, vélte a pénzváltók csomagjáról a tanú.