Munka ünnepe, yeah

Kádár János Baráti Kör - Törökszentmiklós

Májusegy világéletében balos ünnep volt, bár hogy miből ered az egész hacacáré, arra aligha kíváncsi az ilyenkor a parkokba tóduló lakosság. Nosza, ha már bal, legyen ultra: a napfényes reggelt kezdjük a Hősök terén. Piros zászlókat himbál a tavaszi szellő a ritkuló tömeg fölött. Thürmer Gyula beszéde nemcsak zászlóival, de arcával is vöröslő nyugdíjassereget hagyott maga után. A kollégák már megtalálták a viccoldal-anyagot: a "Kádár János Baráti Kör - Törökszentmiklós" feliratú zászló előtt sorban állnak a fotósok, a vén zászlótartó pedig - mikrofonnak nézve az imperialista elektronikát - dagadó erekkel mesél egy szebb világról. A idősek szellemi hajlékán keresztülmenetel egy döbbenetes oszlop: fiatal anarchokommunisták a hozzájuk csapódott öreg partizánokkal együtt kárálják a Bunkócska varjúdombi feldolgozását. Csattog a szélben a Che Guevara-lobogó, egy másikon pedig feltűnik a lázadó budai gimnazisták fekete-vörös csillaga. A festék itt-ott megfolyt anyu régi lepedőjén, de ez narodnyikoknál nem probléma.

Segítünk egymásnak becsukni a szájunkat, és fel! tovább a ligetbe! Ott már kormánykész erők mulatnak szabadságban, egyenlőségben és főleg testvériségben: az MSZP majálisa nem csupán nagyszabású rendezvénynek, de komoly politikai dzsemborinak tűnik, amíg csak hallunk róla. A buli főutcáját a Pepsi Szigetről telepítették át; Jimmy-kazettáktól bugyin és bográcson keresztül bibliáig mindent lehet kapni. Nem hiányzik persze a lufi, a vattacukor, a lufi, a nyakláncok és csecsebecsék. Meg a sör és a lufi. Világfalusi búcsú ez, szabadtéri cirkusz látványosságok nélkül. Vannak azért érdekességek, szó se róla. Szerencsésen elkerüljük a "Jaj Cica" fantázianevű operettblokkot, nem ússzuk meg viszont az "ugrabugráló lányok playbackkel" című kötelező számot.

Ugribugri szocibugi	Dáridózzon Kovács Lászlóval!

- Folyamatosan találkozhatnak Kovács Lászlóval - izzítja a narrátor a hangulatot. Fáradt géptengelyen döglött ökör forgolódik: a kárpáti gyros nehéz szaga alatt csak a gyerekek kergetőznek elszántan. A többiek lehetőleg ülve hallgatják a Kovács beszédéből erre szállingó foszlányokat. Elég is ez, szó se róla: "népszámlálónak álcázott kormányőrök kutakodnak életünkben... aki nyer a választásokon, az lop-rabol... most mi nyerünk... egyharmadát megette az infláció..." - éles hangot üt meg, és izomból ráadásul. Elnök úr ezúttal nem egyenesen a tévének nyilatkozik, hanem azokhoz próbál szólni, akikről úgy tudja, proletárok. Nem is okoskodik annyit: padlógázzal hajtja a szekeret. Néha elkapja az ordibálékonyság, ezeknél a mondatoknál fel is néz egy-két vendég. Aztán söröznek tovább, és nosztalgiáznak a régi május elsejékről.

Ez az alaphangja a majálisnak szinte mindenütt. - Azok a nagy felvonulások... - sóhajtozik a munkásság, miután kipengette a korsó vizes sört és a perecet. Május elseje nem élő ünnep. Proletárfesztiválra már nincs igény: szebben cseng a polgári név. (Ipszilonosodott munkásosztály.) A munka ünneplése viszont alig érthető koncepció. Ha pedig már lufi és sör, gyereklegeltetés meg operett a program, akkor a szavazatokért körbehordott kalapba csak kiflivég és üvegszilánk jut. A bulira igyekvő népek csak amúgy mellékesen kíváncsiak a politikára; és ha a szónok nyugdíj előtt álló iskolaigazgatóktól leste el a retorikát, végképp elúszik a kampányhajó. Balos dolog a majális alapból, mint említettem, s ez látszik anélkül is, hogy Barbon borotvahabbal körberajzolnák nekünk.

Repülj, te lángoló!

De baj azért nincsen. Az emberek többé-kevésbé jól érzik magukat, luftbalmok rugaszkodnak az ég felé. (Ne felejtsük: minden elszabadult lufi alatt valahol sír egy kisgyerek.) BIT-teamek kampányolnak az alélt tömegben, apró zászlócskák, promóanyagok kerülnek a pihenő munkáskézbe. Ők gondoskodnak a groteszk elemekről is, például a járógépén Fiatal Baloldal feliratú léggömböt viselő anyókáról. Aztán belehasít a remegő levegőbe a Hair betétdala. A színpadról ered, egészen törvénytelen hangszínekkel és technikával gyalázza egy újabb ugribugri-csapat. Ideje új irányt venni.

Az Orczy-kertbe, a roma ünnepélyre már kigombolt aggyal érkezünk. Szép nap ez a mai, semmi több. A Romajális nem is igyekszik ennél többet nyújtani. Zenében persze simán lenyomják a szocibugit, kínálatban kevésbé. Itt ugyanis nincsen bazár: lehet inni meg enni, de edénykészlet és strasszköves nyaklánc nem kapható. Nem kapunk ezenkívül aktuálpolitikai szörcsögést a fülünkbe. Nem is hiányzik. Sokan vannak itt is, az ingyencirkusz mindig bejön - de legalább senki sem ácsingózik meg sem született szavazatokért. Egyszerű szabadtéri mulatság cigány- vagy cigányközeli zenével. És lufi nélkül: valamilyen oknál fogva a Romajálison nem divat a léggömb.

Fűben ülni jó

Mitől a munka ünnepe ez a nap? Attól biztosan nem, hogy nem kell dolgozni. Attól sem, hogy valaha így nevezték a tribünlakó elvtársak. Egyáltalán semmitől sem az - kergetőző gyerekek között üldögélni a fűben szimplán jó szórakozás. A majális szép és kellemes elfoglaltság. Ünnep attól lehet, hogy az összegyűltek jól érzik magukat, ennél meg nem is kell több. Mindezt tökéletesen összefoglalta az a kisgyerek, aki görkorcsolyán száguldozva, önfeledt boldogságban így kurjongatott: - Yee, munkaünnepe, yee!

Aki idegenkedik a lilás fogalmak ünneplésétől, a koronatantól meg az efféle absztrakt attrakciók ajnározásától, az ne akarjon megünnepelni valami annyira megfoghatatlan és bonyolult fogalmat, mint a munka - kisajátítani meg végképp ne. Legyen majális akár havonta, de vattacukorral nem érdemes a nép élére állni, mert nevetséges és ragad.