Darabonként vennének SZDSZ-s képviselőket

Ismét egyeztet este az SZDSZ és az MSZP, ismét főként az egészségügyi biztosítás körül pörög a koalíció. A kormánypártok tanácskozásában az a szép, hogy egyelőre mindkettő bátran alkalmazhatja a rugalmas elszakadást (a hadászati kifejezés civil fordítása: visszavonulás) taktikáját. Ugyanis mielőtt bármelyik fél politikusai megkötnék magukat, saját pártjukat kell kezelni. Igaz, a két szituáció merőben eltér egymástól: az SZDSZ a pártszakadás rémével és a vezérkar legitimitási problémáival küszködik, az MSZP nagyjai viszont csak azon kénytelenek töprengni, miképp tartsák helyes mederben a szombati pártértekezleten netán elszabaduló indulatokat.

Abban a jelek szerint mindkét koalíciós párt politikusai egyetértenek, de az MSZP-sek biztosan, hogy nem kell elkapkodni az egészségbiztosítási struktúra átszabását. (Erre a egy népszavazási fenyegetés szoríthatja rá a koalíciót, a referendum száműzné a magántőkét a pénztárakból, sikeres népszavazás esetén a tervezett 22 egység kisebbségi tulajdonrészét nem vásárolhatnák meg privát befektetők.) Hogy meddig tolható ki a döntés, arról eltérnek a vélemények.

Az SZDSZ-szel konfrontálódni vágyó "folyosói terminátorokat", akik mielőbbi lépéseket sürgettek, meghaladta az idő. A higgadtabbak szerint április végére kell tisztába tenni az ügyet, egyesek szerint még erre is nyugodtan rá lehet húzni egy hónapot.

A ráérés egyik oka, hogy az MSZP türelemmel ki akarja várni, mire jut az SZDSZ. Úgy tudjuk, hogy szemben az előző elnökválasztással, amikor egyes szocialista politikusok nyíltan Kóka János mellett tették le a garast, most a nagy kormányzó testvér csak hallgatni fog. A kedd esti szocialista frakcióülés folyosóján az egyik bennfentes például azt magyarázta: Kóka János és Fodor Gábor egyaránt sokat hívja Gyurcsány Ferencet, de a miniszterelnök nem nyilvánít véleményt. Megjegyzendő, a képviselők kevésbé szemérmesek, és a háttérben inkább Fodort kívánják.

Arra a kérdésre azonban, hogy milyen az MSZP-s szempontból ideális szabad demokrata elnök, nagyjából egybecsengenek a válaszok. Olyasvalaki kell, mondogatják, aki az SZDSZ-en belül meghirdeti a reformverseny végét, és a kormányzást nem pusztán arculatépítésre használja. Emlékeztetőül: amikor Gyurcsány Ferenc bejelentette, hogy körülbelül 200 milliárd forint erejéig lehet adót csökkenteni, Kóka kapásból kontrázott, hogy az SZDSZ pont a duplájával kurtítaná meg az állami sarcokat, mint a miniszterelnök. Ebből az arculatépítésből, cinikuskodnak a szocialisták, nem jön ki más, csak álmegoldás: például széfek tömege a kórházakba, átgondolatlan szárnyvonal-megszüntetés és felelőtlen energiacsaták.

Nem kell több "reform vagy halál"

Éppen ezért sok MSZP-s szerint le kell végre állítani Kóka "reform vagy halál" típusú politizálását. (Persze ez a szocialistáknak is remek áthallás.) Mert az igazi kérdés az, hogy miként lehet végre normális reformpolitikát folytatni, illetve miként lehet ehhez biztosítani a parlamenti többséget. Eddig a 194 szavazat előállításához, állítják a szocialisták, az SZDSZ volt a legkézenfekvőbb partner. De ez, teszik hozzá, nem eleve elrendelés. Ha a szabad demokraták nem hajlandók engedni a magántőkés egészségügyből, és ne adj' isten, borul a koalíció, akkor sincs nagy baj.

Vezetői és megyei szinten is felmerült egyrészt, hogy darabra meg lehet venni majd egy pár SZDSZ-es képviselőt, másrészt el kell kezdeni tapogatózni az MDF-nél, hogy ki hajlandó kívülről támogatni a kormányt. (Az MSZP-frakció 188 képviselője mellé 6 külsőst kellene begyűjteni a parlamenti többséghez.)

Ez azonban rendkívül törékeny kormányzati támogatás lenne, így a szocialisták zöme egyelőre abban bízik, hogy az SZDSZ nem vadul be, és megvalósítható egy békésebb szabad demokrata politika (lásd: Fodor). Már csak azért is, érvelt az egyik balos prominens, mivel egyénenként biztos nem nyerhető meg az SZDSZ. Érvként Szili Katalin bukott államfő-választási procedúráját hozta fel, amikor az MSZP megpróbált a kulisszák mögött több SZDSZ-s honatyát rávenni, hogy támogassa Szilit, de az erőfeszítések csupán egyetlen tartózkodást hoztak, amúgy a kisebbik kormánypárt tömbben utasította el, hogy köztársasági elnökké emelje a házelnököt.

Hagynák a magántőkét

Persze koalíciómentés ide vagy oda, az SZDSZ sem feszítheti túl sokáig a húrt. A szocialisták keddi informális frakcióülésén ugyanis úgy tűnt: a képviselőcsoport mintegy 70 százaléka pokolba kívánja a Fidesz által belengetett népszavazást, azaz nem dúsítaná magántőkével az egészségbiztosítást. Több folyosói vélemény szerint a mostanihoz valami hasonló rendszert kellene meghagyni, privát pénz nélkül, aztán ha valami csoda révén megnyerik a 2010-es választásokat, akkor majd beviszik a rendszerbe a magántársaságokat.

Ám a szocialistáknak most nem hónapokig, illetve 2010-ig kell látniuk, hanem leginkább szombatig. Amikor is összeül a mintegy kétezer meghívottból toborzott pártértekezlet. Ez a plénum az eredeti tervek szerint csak Gyurcsány "Új politikájának" megerősítéséről vagy elutasításáról döntött volna, aztán a napirend a koalícióval és az egészségügyi törvénnyel színesedett. A probléma az, magyarázta egy szocialista prominens, hogy elképesztő illetlenség volna azt mondani, hogy a miniszterelnök támogatásában a testület legitim, a másik két kérdésben viszont nem számít a szava.

Hogy a nekikeseredett tagság ne rohanjon rá az SZDSZ-re, az egyrészt a szerdai koalíciós tárgyaláson, illetve a pénteki elnökségi eredményén múlik. Ha szombatra érdemi fény csillan az alagút végén, akkor le lehet csendesíteni a pártértekezletet. Amennyiben viszont nem sikerül valós eredményt produkálni, sóhajtott az Indexnek a szocialista vezérkar egyik tagja, akkor nem tudom mi lesz, és hogy hozzuk helyre a gyűlés következményeit.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!