Natascha: paktumot kötöttem a későbbi énemmel

Érett, intelligens és magát választékosan kifejező fiatal nőként ismerhették meg a tévénézők Natascha Kampuscht, aki szerdán este interjút adott az osztrák közszolgálati csatornának (ORF2). A megfázással küszködő tizennyolc éves lány kék blúzban, fejkendőben ült a kamerák elé. Az interjú alatt gyakran behúnyta szemét, hiszen még nem szokott hozzá az erős fényhez. Bár határozott és erős személyiségnek tűnik, a horrorisztikus élmények felidézésekor - érthetó módon - remegett a hangja és látszott rajta az érzelmi megindultság.

Az osztrák lányt 1998-ban tízévesen rabolta el a 44 éves Wolfgang Prikopil, aki ezután nyolc éven át tartotta fogva őt Bécs melletti házában, az idő jelentős részében egy hat négyzetméteres föld alatti cellában. Natascha tizennyolc évesen, augusztus 23-án szökött meg a rabságból, fogvatartója pedig még aznap egy vonat elé vetette magát.

A fiatal lánnyal szerda délután az osztrák Kronen Zeitung és a News című magazin is interjút jelentetett meg. Megjelentek az első fotók is az immár felnőtt Natascháról, eddig ugyanis csak az 1998-as elrablásakor közzétett képek voltak láthatók, amelyeken tízéves volt. Az Index az interjúk alapján rekonstruálta, mi történt a lánnyal, hogyan élte át fogsága nyolc évét.

Sötét cella

Nataschát 1998-ban iskolába menet rabolta el Bécsben Wolfgang Prikopil. A kislány a férfi strasshofi háza alatt lévő sötét föld alatti cellába került, ahol még nem volt beszerelve a világítás sem. Kétségbeesésében és tehetetlenségében egy ásványvizes palackkal vagy az öklével verte a falat. A kis kamrában állandóan zúgott egy ventilátor, amely nagyon idegesítette.

Fél évig el sem hagyhatta a föld alatti cellát. Az első napokban Prikopil azzal nyugtatta, hogy ha a szülei kifizetik érte a váltságdíjat, hazamehet (Mint kiderült, a férfi soha nem kereste meg ezzel a szülőket). Fél év után már felmehetett a házba, hogy a fenti fürdőszobában fürödjön.

A férfi bizalmatlansága csak két év elteltével oldódott valamelyest, akkor a lány már hallgathatott rádiót és kapott újságokat is. Prikopil azonban ellenőrizte, nem ír-e titkos üzeneteket a lapokra.

A News-nak adott interjújából kiderül, hogy a lány később elhagyhatta a garázs alatti rejtett cellát. "Minden nap fent voltam a lakásban és csináltunk valamit, persze egészen hétköznapi apróságokat. Rögtön ezután azonban újra leküldött a cellába, hogy aludjak vagy legyek ott, főleg, ha neki napközben el kellett mennie."

Amikor Wolfganghoz látogató vagy az édesanyja jött a hétvégére, a lány hosszú ideig volt bezárva a pincébe. Natascha ugyanakkor azt mondta: választhatott, hogy egyedül akar lenni vagy fogvatartója társaságában, ezek az alternatívák azonban nem voltak igazán „mámorítóak”.

Erről a lány nem akart részletekbe bocsátkozni, s a News-nak leszögezte: „ne nagyon beszéljünk Prikopil úrról, ő ugyanis már nem tudja megvédeni magát. Elsősorban az édesanyja miatt nem tartanám nagyon szép dolognak, ha egy halottat gyaláznánk.”

Csirke a ketrecben

„Újra és újra azt kérdeztem magamtól, sokmillió ember közül miért pont velem kellett megtörténnie ennek. Mindig arra gondoltam: biztos nem azért jöttem a világra, hogy hagyjam magam bezárva tartani és teljesen tönkretenni az életem. Mindig úgy éreztem magam, mint egy csirke a ketrecben. Biztos látták a tévében a cellám, tudják hát milyen kicsi volt, kétségbeejtő” – mondta a News-nak adott interjúban.

A lány hat négyzetméteres cellájának világítását kívülről a férfi tudta csak le és felkapcsolni, s a lány élelmezéséről is ő gondoskodott, ez azonban nem volt mindig kielégítő. "Gyakran éheztem a fogság alatt, s átéltem mit okoz az éhség: keringési nehézségeket és konzentrációs problémákat. Az ember ilyenkor csak a legprimitívebb dolgokra képes gondolni, minden zaj fájdalmas"- mondta a tévéinterjúban a lány.

Ellentmondásos viszonyra utal, hogy húsvétkor, karácsonykor és a születésnapjain fogva tartója - egyfajta kárpótláskét - megajándékozta őt ("rávettem, hogy velem ünnepeljen", fogalmazott Natascha). Priklopil időnként elvitte vásárolni is, de megszabta, hogy csak előtte haladhat, és pánikba esett, ha Natascha akár csak 3 centiméterrel is eltávolodott mellőle. A lány később próbált szemkontaktus útján ismeretleneknek jelzést adni sorsáról, de hiába, jelzéseit nem értették. Fogva tartója azzal fenyegette, hogy ha bárki tud a dolgról, őt és segítőjét is megöli.

"Erősebb voltam mint ő"

A lány elrablóját paranoiásnak, nagyon labilis személyiségnek írta le. Mint mondta, már a legelején világos volt számára, hogy "valami hibádzik" nála. "Én erősebb voltam mint ő. Én egy egészséges szociális környezetből jöttem, egy nem feltétlenül boldog, de szeretetteljes családból. A szüleim (akik elváltak - a szerk.) mindig biztosítottak arról, hogy szeretnek. Neki ez nem adatott meg".

A News-nak adott interjúban Natascha arról beszélt, hogy életét a fogság alatt a szökés gondolata határozta meg. Már 12 éves kora óta foglalkoztatta a gondolat, s egyszer meg is próbált kiugrani Priklopil kocsijából, de a férfi lefogta, és megakadályozta, hogy elmeneküljön.

A szökés lehetősége két héttel ezelőtt teljesen spontán merült fel - derül ki a Kronen Zeitung interjújából. Natascha augusztus 23-án meglátta, hogy Priklopil telefonál és elfordul, erre a lány a kertkapun át pánikszerűen elmenekült a szomszédos kertek felé, átugorva a sövényeken.

A lány a környéken körben futott, hátha észreveszi valaki. Becsöngetett egy házba, de a csengő nem működött. Aztán találkozott egy asszonnyal, tőle azonban hiába kért segítséget, a meglepett szomszéd csak azt hajtogatta, nem érti miről van szó, és nem engedte be a házába. A helyzet veszélyes volt, a lány attól félt, hogy elrablója lelövi őt és azt is, aki menedéket ad neki.

Natascha tovább menekült, és egy másik ház nyitott konyhaablakában meglátott egy másik asszonyt, aki aztán kérésére értesítette a rendőrséget. A kiérkező rendőrökkel sem volt könnyű, ők ugyanis nem hallottak a nyolc évvel korábban elrabolt Natascha Kampuschról. Végül felvették az adatait, s a lánynak külön kellett kérni, hogy védjék addig is, amíg a rendőrautóig elmennek. A lány kért egy takarót, hogy arcát elfedhesse.

Vissza az életbe

A News az interjút a bécsi városi kórházban készítette. Nataschát nyolc éven át nem látta orvos, ezért most alapos kivizsgáláson vesz részt. Kardiológusok szerint szívpanaszokkal küszködik.

„Eltekintve attól, hogy azonnal megfáztam és náthás lettem, most egész jól vagyok” – mondta Kampusch. Az elmúlt nyolc évben sohasem volt beteg? - kérdezte a náthás Nataschát a News riportere, mire a lány azzal válaszolt: "dehogynem, de akkor nem kellett interjút adnom".

A lány szerint nagyon gyorsan a társas lét közepén találta magát, most más emberekkel lakik és él együtt, sőt barátságokat is kötött, de ez nem jelent neki különösebb nehézséget.

A lány jövőbeni terveiről úgy nyilatkozott, hogy több dolog felé is nyitott. Érdeklődik a pszichológia és az újságírás iránt is, s korábban színésznő akart lenni, mert vonzotta a művészet. Elképzelhető, hogy könyvet ír-e rabságáról, s azt is tervezi, hogy alapítványt hoz létre, amelyből segélyprogramokat támogatna a hozzá hasonló sorsú embereket.

Arra a kérdésre, hogy magányosnak érezte-e magát fogsága alatt, Natascha így válaszolt: "Nem voltam magányos. A szívemben volt a családom, és a szép emlékek mindig velem voltak. Egy nap megesküdtem, hogy ha idősebb és erősebb leszek, kiszabadítom magam. Úgy is mondhatnám, hogy egyezséget kötöttem későbbi énemmel, hogy egyszer eljön az idő és az a kis tizenkét éves kislány kiszabadul.".