További Külföld cikkek
- Karácsonyfának öltöztettek egy BMW-t, a rendőrség kiszedte a forgalomból
- Ismeretlen törzset találtak az Amazonas mélyén, felvételek készültek róluk
- Elképesztő ígéretekkel fordult rá az ünnepekre Donald Trump
- Meghalt egy nő, miután felgyújtották a New York-i metróban
- 20 év börtönt kaphat egy orosz nő, aki a reptéren akarta hagyni az újszülött gyermekét
Egyre inkább kudarcként értékeli az izraeli közvélemény a múlt hét végén megkötött, hétfőn életbe lépett libanoni tűzszünetet. A leggyakrabban ismételt kifogás, hogy az izraeli kabinet úgy mondott igent a tűzszünetre, hogy nem rendeződött a háborút kirobbantó incidens, azaz a Hezbollah nem eresztette szabadon a két elrabolt izraeli katonát.
Zuhan a kormány népszerűsége
A Maariv és a Jediót Ahranót című lapok is közvélemény-kutatásokat közöltek, amik nem túl kecsegtetőek a kormány két meghatározó politikusára, Ehud Olmert kormányfőre és Amir Perec hadügyminiszterre nézve. A Maariv felmérése szerint az izraeliek csupán 40 százaléka elégedett Olmert munkájával, pedig a libanoni hadművelet július 12-i kezdetekor még 77 százalék helyeselte a kormányfő intézkedéseit. Amir Perecet csupán a megkérdezettek 28 százaléka támogatta.
A Jediót Ahranót felmérése szerint a lakosság 84 százaléka elégedetlen a kormánnyal. Mindkét lap felmérése szerint az izraeliek több mint kétharmada független vizsgálóbizottságot állítana fel a libanoni háború kivizsgálására. Ilyenre eddig kétszer volt példa Izrael történelmében. Az 1973-as jom kipur-i, váratlan arab rajtaütéssel kezdődő háború után azt vizsgálták, miért érte felkészületlenül a támadás a hadsereget. 1982-ben pedig a bejrúti Szabra és Satíla palesztin menekülttáborban elkövetett mészárlás után állapították meg, hogy az izraeli vezetőknek "közvetlen felelősségük" volt a velük szövetséges keresztény milíciák vérengzésében. Ez az akkor védelmi miniszter, Ariel Saron posztjába került.
Biztos nem győzelem
Az izraeliek csalódottsága jogosnak tűnik. Az egy hónapig tartó harcokban nem sikerült kiszabadítani a túszul ejtett katonákat és nemhogy megsemmisíteni, de látványosan meggyengíteni sem sikerült a Hezbollahot. Ráadásul a magát győztesként ünneplő terrorszervezet vezetője máris kizártnak nevezte, hogy lefegyverezzék a Hezbollahot - amit amúgy az ENSZ BT egy 2005-ös határozata ír elő.
A hétvégén elfogadott tűzszüneti terv nem szabja feladatául a Dél-Libanon ellenőrzését Izraeltől átvevő libanoni hadseregnek és az ENSZ alakulatainak a Hezbollah lefegyverzését. Elemzők szerint a terrorcsoport valószínűleg ismét a jelenleg izraeli megszállás alatt lévő libanoni területeken rejtheti el fegyvereit és a jövőben folytathatja támadásait. A szervezet dél-libanoni vezére, Nabíl Kauk szerdán már azzal hencegett, hogy ők fogják segíteni a libanoni hadsereg térségbe telepítését, de nem hagyják el az amúgy a 2000-es izraeli kivonulás óta az ellenőrzésük alatt álló területet.
Azaz a tűzszünet nem oldja meg a konfliktust kirobbantó problémát. Ráadásul az ENSZ békefenntartóinak térségbe küldése hónapokig is eltarthat, amire az izraeli vezérkar botrányba keveredett, ezért nem túlzottan népszerű vezérkari főnöke, Dan Haluc szerdán már arról beszélt, hogy korábbi nyilatkozataival szemben a hadsereg mégsem adja át 7-10 napon belül a terület ellenőrzését a libanoni hadseregnek, hanem még hónapokig megszállva tarthatja Dél-Libanont.
Ezek alapján a tűzszünettel csak elkenték a problémát. Ráadásul ezzel civil életeket is veszélyeztetnek, hiszen a térségből korábban elmenekültek már hétfőn elkezdtek visszatérni otthonaikba, azaz egy újabb támadás esetén ismét a harcoló felek kereszttüzébe kerülhetnek.
Szemléletváltást hozhat
De pozitív olvasata is kell legyen a tűzszünetnek, végülis Izrael mégiscsak igent mondott az ENSZ Biztonsági Tanácsának tervezetére. Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő szerint a tűzszünet döntetlent jelent, a Hezbollah kis előnyével. De a nemzetközi közösség aktívabb szerepvállalása mindenképpen pozitív fejlemény. A BT határozata alapján az eddigi háromezerről 15 000 fősre növelik a térségben állomásozó ENSZ-csapatok létszámát. Ez mind a Hezbollahot, mind a Hamaszt, mind Izraelt korlátozhatja szokásos agresszív fellépésében.
Tálas szerint Izraelnek nem sok választása volt, Irán atomprogramja miatt mindenképpen számolnia kellett a térségbeli erőviszonyok megváltozásával. Az ENSZ masszívabb közel-keleti jelenléte szintén megváltoztatja az erőviszonyokat, de Izrael szempontjából kedvezőbb feltételekkel. Hiszen a békefenntartók javát Németország és a libanoni kérdésben feltűnően ügyesen politizáló Franciaország adhatja, ez pedig mindenképpen megköti az anyagilag javarészt az Európai Uniótól függő Hamász kezét.
Tálas szerint nem elképzelhetetlen, hogy az összes harcoló felet korlátozó nemzetközi erők jelenléte tartósan megváltoztathatja Izrael biztonságpolitikai felfogását. Az új helyzet véget vethet az egyoldagyőlú lépések Tálas szerint káros politikájának. Izrael Saron miniszterelnöksége alatt dolgozotta ki taktikáját, melynek leglátványosabb példája a gázai kivonulás volt. Akkor Izrael a palesztinokkal nem egyeztetve, saját hatáskörében döntött a megszállt területek feladásáról, ahol így a kivonulás után káosz alakult ki.
A nagy nyertes az EU
Tálas azért tartja rossznak ezt a hozzáállást, mert nem kompromisszumokon alapuló partneri viszonyt teremtettek, hanem függőséget. Ráadásul az egyoldalú lépések egyoldalúan fel is mondhatóak, azaz sem tartós, sem hosszútávú megoldást nem jelentettek. Az új helyzetben Izrael rákényszerülhet, hogy tárgyalásokat kezdjen mind a Hezbollahhal, mind a Hamásszal (ami egyébként egyértelműen vesztese a harcoknak).
Tálas szerint a konfliktus ilyetén lezárásának legalább két nagy nyertese van. Az egyik az Európai Unió, ami így megerősítheti térségbeli jelenlétét, mi több, tényezővé vállik a Közel-Keleten. A másik a libanoni kormány, amire eddig csak kötelezettségeket rót ki a nemzetközi közösség, kellő támogatást nem adott. Most a kormányhadsereg felfegyverzése lehetőséget ad egy olyan politikai alkufolyamatra, melynek során a jelenleginél jelentősebb politikai szerepet kapó Hezbollah idővel leteheti a fegyvert. Ez persze Tálas szerint is az optimista forgatókönyv.
A másik lehetőség, hogy a kiinduló helyzetet visszaállító tűzszünetet követően folytatódik az Izraelben hatodik éve tartó alacsony intenzitású háború.