A félpályán már át tudjuk hozni a labdát

"Ezek azok a dolgok, amik ha nem is vigasztalnak, de bebizonyítják, sokszor nem az eredmények számítanak. Sokáig úgy gondoltam, fontos, hogy aranyérmes legyek, és lehet, hogy ez így nagyvonalúnak látszik, mert van már belőle tizennyolc, de a kilenc bajnoki és a kilenc kupagyőzelem után sem lettem okosabb" - értékelte Rátgéber László a MIZO Pécs 2010 női kosárlabdacsapatának edzője azt a fogadtatást, melyben csapatának volt része a bajnoki döntő ötödik, mindent eldöntő összecsapása után.

Vereség, majd koncert

A pécsi kosarasok a bajnoki döntőben hiába vezettek már 2-0 arányban a Sopron ellen, végül ellenfelük megfordította az állást és összesítésben 3-2 arányban nyerte az egyik fék három győzelemig tartó döntőt. Rátgéber együttesét - mely az elmúlt évtizedben hét alkalommal is a legjobbnak bizonyult a bajnokságban - ennek ellenére olyan ünneplésben részesítették a szurkolók, mint ha megnyerték volna az idei szezont is. Még saját készítésű aranyakat is adtak a Pécsre éjszaka visszaérkező játékosoknak.

"Legalább akkora ünneplés volt, mint tegnap, amikor a Kiscsillag zenekarral léptem fel" - mondta viccesen a Lovassi Andrással együtt zenélő szakember. "A kosárlabda túl objektív sportág. A döntőben akkora túlerő volt az ellenfél javára, annyival több lehetőségük volt, hogy már a két nyert meccs is nagy dolognak számít."

Kevés pihenő volt

"Egyedül akkor lett volna valós esélyünk, ha a döntő egy-egy meccse között több nap pihenő van. Ez a kétnaponta játszott finálé egy harakiri volt. Játszottunk a szezon során száz meccset, amiknek semmi értelmük nem volt, most meg a legfontosabbakat kétnaponta kellet letudni. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy manapság a tévé igencsak nagy úr."

A döntő ötödik meccsén a mezőny legjobbja a soproniak centere, Ivana Matovics volt, aki a negyedik találkozón ököllel vágta hasba a pécsiek játékosát Amra Dapót. Az esetről a pécsiek edzőjének is megvan a véleménye.

Matovics és Vak Pali

"Nekem semmi bajom Matoviccsal, aki egy remek sportoló. De ez a tette nem egy hölgyhöz, nem egy sportolóhoz való mozdulat volt. Én nem tudtam kiállítani, csak a játékvezető tudta volna. Akinek kellett volna látni az esetet, az nem látta, aki meg látta, annak megvan a véleménye róla. Nem véletlenül kiabálta a pécsi tábor a meccs ellenőrének, Buttás Pálnak a Vak Pali, Vak Pali mindent lát rigmust."

"2007-ben itt tart a kosársport, és sajnálom, hogy nem lett semmilyen következménye, mert ez a mozdulat sok sportolót fog rossz irányba ösztönözni. Az már csak az én személyes gondom, hogy ő lett az ötödik, mindent eldöntő meccs legjobbja. Igazából a saját csapatának kellett volna haragudnia rá, hiszen tettével komoly bajba sodorhatta volna őket, hiszen minden normális országban eltiltották volna ezért. De még egyszer mondom, Matoviccsal, mint emberrel semmi bajom nincs."

Ha boldog vagy, bárhol élhetsz

"El lehet menni, fel lehet szállni bármire. De ha tudsz élni és tudsz boldog lenni, akkor a világon akárhol tudsz élni, legyen az Svédország vagy Dél-Afrika" - válaszolta a jövőjét firtató kérdésre. "Nincs nagyobb bajom a sportággal és Pécs egy olyan sziget, amelyik női kosárlabdában példa értékű. A boldogság pedig egy olyan állapot, amit nem szabad feláldozni, és én most boldog vagyok."

Pécs talán legnépszerűbb polgárának a klub anyagi helyzetéről és jövőjéről is sajátos véleménye van. "A pénz az alapvető probléma a jövő csapatának kialakításában. Én maradok, Iványi Dalma is, ez pedig kezdésnek nem rossz, a labdát már át tudjuk hozni a félpályán. Elsősorban góldobó játékosokat kell hozni. Kevés a jó magyar játékos, 3-4 légióst kell szerezni, elsősorban az ötös posztra centernek kell egy gólzsák."

A városban bízva

Rátgéber ugyanakkor bízik benne, hogy a város nem hagyja cserben a csapatot, és segít neki, hiszen korábban Pécs utazó nagykövetének nevezték el az együttest. Ezek után furcsa lenne, hogy miután Pécs 2010-ben Európa kulturális fővárosa lesz, az évszámot a nevében tudó csapat esetleg addigra ellehetetlenül.

Az erősítéssel kapcsolatban kitért két egykori légiósára - az amerikai Vickie Johnsonra és a jamaikai Simone Edwardsra -, akik a döntő előtt hagyták el a csapatot, mondván, komoly tartozása van a klubnak velük szemben. "Normális emberek voltak, a karrierjük végén. Edwards távozása benne volt a levegőben, hiszen már többször is mondta korábban, hogy elmegy."

Jobb hogy így mentek el

"Ő olyan ember, akit nem érdekel, hogy bajnoki döntőt játszhat az adott csapatával. Jobb hogy így mentek el, mint ha a pályán hagyják cserben a csapatot."

"A következő szezonra nincs célkitűzés, hiszen kezdenek eltűnni a sportszempontok, egyre inkább a gazdasági szempontok jönnek elő. Ez fájdalmas, mert nem értük el azt a szintet, hogy egy ilyen vállalkozás nyereséges legyen. Ez sajnos egész Európára igaz, még a férfi csapatok sem tudnak nyereséget produkálni" - adott rövid gazdasági elemzést a szakember.

Cél a túlélés

"Minden téren átalakulások vannak, és sajnos sok a rossz példa a magyar sportban. A következő szezonban a cél az, hogy fennmaradjunk. Olyan csapatunk legyen, amely megtölti a sportcsarnokot, és olyan harcos legyen, ahogy a szurkolók a hazaérkezésünkkor megfogalmazták" - mondta az egyetlen olyan edző, akiről még életében egyetemet neveztek el a pécsi szurkolók.