Álmom: futballtornát átszervezni

Felsővezetőnek lenni nemzetközi futballszervezetben csodálatos, irigylésre méltó munka. Összevissza lehet röpködni minimum business classon, csak a legjobb hotelekben kell megszállni, a vendéglátó földig hajolva igyekszik folyamatosan a kedvünkbe járni, és még az sem baj, ha mindezek mellé az ember ostoba, korrupt és pöffeszkedő alak. A legeslegjobb pedig, hogy időnként futballtornák rendezésének menetét lehet átszervezni, fittyet hányva a szakma érdekeire, bármilyen szakértőnek a véleményére, sőt akár a józan ész legelemibb követelményeire is. Felső vezetőnek lenni nemzetközi futballszervezetben még a politikai államtitkárságnál is szebb munka.

Vegyük például az UEFA fedőnév alatt működő, elsősorban felforgatással foglalkozó szervezetet. Az elmúlt héten a fennhatóságuk alá tartozó három nagy tornából kettőt is átszerveztek. Különös ez az újító kedv, főleg alig néhány nappal azután, hogy Michel Platini alaposan kioktatta honfitársát, Arséne Wengert az ügyben, hogy aki videóbírót kíván a futballstadionokba, az Belzebub kurvája, valamint a sport tradícióinak gyilkosa. Pedig a videóbíró egészen biztosan jobbá és igazságosabbá tenné a meccseket, még ha néha négy-öt másodpercre le is állna a játék, míg az összevissza szervezgetés eredménye legalábbis kétesélyes.

Az Európa-bajnoksághoz csak kicsit nyúltak, Platini választási ígéretének megfelelően 24-re emeltette a résztvevő csapatok számát, ami azt jelenti, hogy a kontinens válogatottainak majdnem fele ott lesz a négyévenkénti megméretésen. Magyarként még nem kell izgulnunk, mivel ez csak annyit tesz, hogy a kvalifikációs csoportok harmadikjai is kijuthatnak az Eb-re, a negyedikek meg az ötödikek azért még nem.

A másik, ráadásul radikálisabb fazonigazítás az UEFA-kupát érte. Ennek a neve 2009-től Európa Liga lesz, még több csapattal és még több meccsel. A kupa lebonyolítási rendszere az utóbbi években a bohózat szintjére süllyedt, nagyon kíváncsi lennék például, milyen szer hatása alatt találta ki az UEFA valamelyik fizetett munkatársa, hogy ötcsapatos csoportok legyenek, amelyekben mindenki csak egyszer találkozik a másikkal, a vakszerencse által kiválasztott pályán. Ha a teve olyan ló, amit egy bizottság tervezett, az ilyen ötcsapatos csoport vajon micsoda?

Mind az UEFA-kupa, mind az Eb-k átszervezésének célja Platini és bandája szerint azért szükséges, mert nem igazság, hogy az európai foci már csak a nagy válogatottakról és főleg a nagy klubcsapatokról szól. A tény, hogy ezek a csapatok egészen véletlenül egyben a legjobbak is, úgy tűnik, mellékes. Mint ahogy az is, hogy itt profi sportról van szó, ahol az olimpiákon még úgy-ahogy – de leginkább sehogy sem – megálló közhely a részvétel fontosságáról enyhén szólva nevetséges.

Egyébként az UEFA-kupa Európa Ligává alakítása nem baj. A teniszidény sem csak a négy Grand Slam-tornából áll, vannak kisebb versenyek Taskenttől Buenos Airesig szerte a világban. Ezek tudják, hol a helyük a táplálékláncban, és nagyon jól elvannak az emberiséget igazán érdeklő nagy tornák árnyékában. Ne áltassuk magunkat, az UEFA-kupa eddig sem érdekelte a részt vevő csapatok szűk szurkolótáborán kívüli szélesebb futballbarát közönséget. A döntőt minden évben megnézi az ember, de a legelvakultabb sporttévénézőknek sincs energiájuk a bajnoki és BL-meccsek után még csütörtökönként is leülni a tévé elé.

Az Eb-bővítést már problémásabbnak tartom. Jellemző, hogy erre egy választási ígéret miatt került egyáltalán sor, tehát elég egyértelműen politikai döntés, amelyet sem szakmai, sem gazdasági szempontok nem indokolnak. Ugye azt senki sem gondolja, hogy sokkal több szponzorpénz dől az UEFA kasszájába, csak mert a nagycsapatok mellett Bulgária és Írország is kijut a következő tornára? Jobbak lettek a világbajnokságok, mióta 24-ről 32-re emelték a résztvevők számát? Van egyáltalán Európában 24 jó válogatott?

Van valami felháborítóan idegesítő ebben az álszent egyenlősdiben, ami sajnos a Bajnokok Ligáját is rágja, amióta a régi jó BEK ezzé a furcsasággá változott. A régi, egyenes kieséses rendszer sok szempontból a lehető legigazságosabb volt, egyúttal pedig sokkal több lehetőséget biztosított kiscsapatoknak „nagy menetelésekre“, mint ez a mostani. Ha a BEK-ben a Kolozsvár úgy nyert volna Rómában, mint most a BL-ben tette, az otthoni visszavágón már jó esélye lett volna arra, hogy foggal és körömmel kivívja a továbbjutást. Most viszont a világon semmire sem fog menni a részsikerrel, mert a további öt fordulóban legalább két csapat egészen biztosan meg fogja előzni.

Az a helyzet, hogy a Bajnokok Ligája jelenlegi formájában idegesítő öszvérmegoldás, amely úgy garantálja a nagycsapatok érdekeit, hogy közben úgy csinál, mintha a kicsiknek is lenne esélyük. Pedig nincs. Kelet-európai csapat utoljára a 2003-2004-es idényben jutott túl a csoportkörön, aztán a Lokomotiv Moszkva mindjárt a nyolcaddöntőben el is vérzett. Az UEFA Platini vezetésével, folytatva az eddigi hagyományokat, képtelen megérteni, hogy ahogy ostobaság pontosan nem definiált tradíciókra hivatkozva a videóbíró nyilvánvaló előnyei ellen harcolni, ugyanúgy rendkívül álságos egy profi sportágban mindenféle akadályokat gördíteni az egész rendszert mozgató pénz elé.

Nincs középút. Van az NBA-modell, és van a régi BEK-modell, minden, ami közte van – félmegoldás. Roppant érdekes egyébként, hogy az UEFA működése mennyire hasonlít a még nála is nagyobb, szintén henyélő alkalmazottakkal teli szervezetére, az Európai Unióéra. Az álságos köpködés a pénz mindenhatóságára tipikusan európai betegség, és úgy látszik, nincs nagy különbség az ideges francia kistermelő és az ideges francia futballvezető közt.

Ha már egyszer megszületik egy ilyen Európa Liga, ez végre kiváló alkalom lenne arra, hogy a Bajnokok Ligája cserébe tényleg a legjobbak megméretése legyen, ne a BATE Boriszové meg azé a kiejthetetlen nevű ciprusi csapaté. Ha ez nyolc angol, hat spanyol és hat olasz csapatot jelent, akkor verekedjenek csak meg ők egymással nyugodtan, ne legyenek mesterségesen ott tartva belorusz kiscsapatok úgy, ahogy az agyontámogatott francia parasztok a világpiacon. Az UEFA-tisztségviselőket a videóbírónál jobban már csak az Európai Szuperliga gondolatával lehet megrémíteni, pedig nincs attól miért félni. Ez ugyanis az egyetlen valóban értékes futballtradíciót tartaná életben: győzzön a legjobb. És a második, ne a harmincegyedik legjobb ellen.