Cáparuha

Az illetékeseknek el kellene olvasniuk a kommenteket, amiket az Index olvasói a Cseh László harmadik ezüstéréméről szóló cikkhez írtak. Meg lennének lepve, hogy a nagyközönség náluk mennyivel érettebben fogja föl azt a kérdést, amiről ezen az olimpián az úgynevezett sportnál sokkal több szó esik, a doppingolást. Úgy néz ki, hogy a tagadás és a düh fázisa után lassan eljön az elfogadásé. Bár látszik, hogy van még tábora a "szemét Phelps egy kokszkazán, aki csak csalással győzheti le a mi ministránsfiúnkat" álláspontnak, de ez már nem domináns.

Szegény Gyurta Dániel egy olimpiával azelőtt szerzett meglepetésezüstöt, mint kellett volna. Úgy értem, hogy akkor, amikor még igazából aranyban mérték a magyar sportsikert. Híres lett persze, de mennyivel jobban jár, ha a eggyel később robbant, amikor már egy döntőbe jutás is bravúrnak számít. A magyar nézőközönség mára megkapta a pofont és megértette, hogy talán soha többé nem leszünk úgynevezett úszónemzet, nem lesz olyan, hogy milliók ülnek le azzal az érzéssel a tévé elé, hogy úgyis nyerünk egy kazal aranyat.

Az olimpia eddigi leglelkesítőbb úszójelentét új kedvencem, Dara Eszter szolgáltatta a 4X200-as női gyorsváltó előfutamában. Harmadik váltótagként beugrott a vízbe a mezőny közepén, aztán úgy kezdett úszni, mintha cápák üldöznék, nem pedig ausztrál, brit és amerikai nagymenők. Mire az ember kettőt pislantott, már a magyarok vezettek. Három pislantás, és egy egész testhosszal. Négy, és másféllel. Majd kipukkad, mondta volna egy savanyú drukker, de én nem voltam savanyú, hanem lelkesen rezegtem. Meg is lett az eredménye: Darát ugyan utolérték, de a negyedik Jakabos annyira belelkesedett a bátor kolléganőn, hogy a váltó országos csúccsal bejutott a döntőbe.

Ami nem megy az unalmas Phelps-nek, az sikerült az olimpia eddigi két magyar sikerúszójának. Cseh és Gyurta képesek voltak gyorsan felfogható, a közönség számára azonosulási lehetőséget kínáló figuraként megjelenni. Ahogy mondjuk Havas Henrik a nagyképű pöcs, Liptai Claudia meg a buta, de aranyos csöcsbajnok szerepét adják a nyilvánosság előtt (teljesen függetlenül attól, hogy a magánéletben milyen emberek), úgy Cseh az összeszorított szájjal küzdő komoly fiú, Gyurta pedig a bohém, de tehetséges világfi jelmezében jelenik meg előttünk.

Tőlem lehet nagy álla, főleg, hogy Cseh Lászlónak is szép nagy álla van. Hanem azért utálom, mert aki mindent megnyer, annak szakmai és morális kötelessége szórakoztató figurának lenni. Phelps akarta mániákusan az összehasonlítást, még önmegalázó pinabajszot is növetszett az olimpia előtt, hát tessék: Mark Spitzben senkit se zavart, hogy unalmassá teszi a dolog versenyrészét, és elviszi az összes aranyérmet, mert Spitz dögösen kinéző, szexbajszos zsidó playboy volt, aki a kaliforniai medencepartik és a mondén New York-i kokaindiszkók világát egyszerre tudta hozni.

Bár a korábbi posztban Cseh Lászlót egérkéztem, a sportsajtó favoritja erre a szerepre - mármint hogy egy kevéssé ismert kiscsaj majd jól megleckézteti a híres és szekrényvállú úszónőket - Kovács Emese volt. A szaksajtó és az edzők egyöntetű véleménye volt az olimpia előtt, hogy feltétlenül döntős lehet, ott viszont bármi megtörténhet, mert a mezőny ebben a számban iszonyú tömör, vagyis egy jól elkapott futam és egy jó benyúlás bármit is érhet.

Naná, hogy megérte fölkelni 03:55-kor. Az ember a hajnali óra miatt eleve hősnek érezte magát, aztán meg méginkább. végre lehetett ordibálni, először illedelmesen, a család miatt, aztán egyre illetlenebbül, ahogy Cseh László a szemünk láttára átalakult egyfajta hímnemű Egerszegi Krisztinává. Ritka dolog, hogy pár évtizeden belül egy országból ketten is elegérkésedjenek, de most mégis megtörtént.

Minden idők legügyesebb reklámkampánya a cáparuhagyártóké. A Föld átlagos lakója az elmúlt hónapban 4,7 alkalommal hallott a cáparuháról, Európa és Észak-Amerika lakossága azon belül átlag 26,1-szer. A legutóbbi említés a magyar vegyesúszóé, akiről kiderült, hogy a kívülről annyira lazának tűnő előfutama alatt majdnem megtréfálta a high-tech ruhadarab, ezt írja ugyanis a Magyar Olimpiai Bizottság szájtja:

Doppinggyanú ide vagy oda, hangulatosan indultak az olimpiai úszóversenyek, hiszen a legelso, vasmacskák számára rendezett előfutam győztese a horvát Roki lett férfi 400 vegyesen. Cseh László olyan blazírtan magabiztos volt, hogy erős kezdés után majdnem elaludt a medencében, ami jó jel, mármint, hogy ezzel együtt is második helyen jutott döntőbe. A második helyből önmagában persze nem szabad arra következtetni, hogy feltétlenül esélye lenne az ezüstre a legyőzhetetlen Phelps mögött. Lochte, a másik amcsi ugyanis viccelődve nyerte az előfutamát, úgy, hogy a hajrában csintalanul fröcskölt és Maksa Zoltán-verseket olvasott fel a lihegő ellenfeleknek.