Mocsai: Szép eredmény a negyedik hely
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Peking 2008 cikkek
Női kézilabda-válogatottunk, ha néhány mérkőzésén kifejezetten gyengén játszott is, a végeredményt tekintve dicséretet érdemel, hiszen erőn felül teljesítve, igazán fontos mérkőzéseit megnyerve bejutott az elődöntőbe, és végül a negyedik helyen végzett. Mocsai Lajos mesteredzőt, a korábbi női szövetségi kapitányt kértük meg, hogy segítsen nekünk az olimpia értékelésében.
Szép eredmény a negyedik hely
„A magyar női kézilabda-válogatottól azt gondolom, szép eredmény a negyedik hely, hiszen olyan szerkezeti problémákkal kellett megküzdeniük, melyek vetélytársaik játékszerkezetét nem befolyásolták. Gondolok itt elsősorban a balkezes lövőjátékos hiányára, melyet egyébként egészen jól megoldottak az oda rendelt játékosok, Ferling például három poszton is játszott, és egyiken sem okozott csalódást. A legjobb hatba jutni egy világversenyen mindig azt jelenti, hogy a csapat a közvetlen elit tagja, az pedig nagyon megbecsülendő eredmény a magyar csapattól, hogy kétszer is éremért játszhatott.”Hajdu János csapata a nyitómérkőzésen fontos, mégis könnyed győzelmet aratott Svédország ellen, ezután következett a brazilok elleni meccs, ahol az első félidő remek játéka utána a második játékrészre annyira leült a csapat, hogy a végén Tomorinak az utolsó másodpercben eleresztett lövésére volt szükségünk ahhoz, hogy egyáltalán pontot szerezzünk a lendületbe jött dél-amerikaiak ellen.
A harmadik fordulóban Németország volt az ellenfél, ez a mérkőzés pedig elképesztően fontos volt, hiszen a brazilokkal szemben elhullajtott pont, és a két favorit elleni meccsek szerencsétlen kimenetele esetén akár a csoportból való továbbjutást is elbukhattuk volna. A magyar csapat azonban Pálinger fantasztikus védéseivel, valamint Görbicz és Vérten remek játékával megnyerte az utolsó pillanatig szoros, izgalmas mérkőzést.
A fontos mérkőzéseket megnyertük
„Csapatunk sikerének legfontosabb eleme, hogy a fontos mérkőzéseket meg tudtuk nyerni, Németország ellen ráadásul ez nem is párosult jó játékkal, inkább hullámzónak mondanám a magyar csapat teljesítményét, szerencsére azonban Pálinger Katalin nagyon elkapta a fonalat, és végül a roppant fontos nyitómeccsen aratott sikerünk után újabb, számunkra a torna végkimeneteléről is döntő mérkőzést sikerült megnyernünk.”Németország legyőzésével biztossá vált, hogy a csoportból továbbjutunk (miközben a németek óriási meglepetést okozva kiestek), utolsó két csoportmeccsünk azonban nem hozott sok örömet a csapatot lelkesen támogató szurkolóknak. Oroszország ellen szoros első félidőt tudtunk ugyan produkálni, de az orosz lövőkkel látványosan nem tudtunk mit kezdeni, Pálinger pedig túlságosan kevés támogatást kapott a faltól ahhoz, hogy hatékonyan tudja segíteni a védekezésünket.
Az oroszok elleni, végül kilencgólos vereségnél is rosszabbul jártunk Dél-Korea ellen, ezen a mérkőzésen ugyanis egyetlen percre sem volt esélye a magyar válogatottnak, hogy akár szorossá tegye utolsó csoportmeccsét. 11 góllal kaptunk ki, vereségünkkel a csoport harmadik helyén végeztünk, és a koreaiaktól elszenvedett fájó vereség terhével készülhettünk a torna egyik esélyesének számító Románia elleni mérkőzésre.
Balkezes lövő nélkül nem megy
„Az oroszok és a koreaiak elleni súlyos vereség alkalmával jöttek elő leglátványosabban a magyar csapat szerkezeti hiányosságai. Sajnos, balkezes átlövő nélkül a támadójátékunk az oroszok ellen az ellenfél magas fala, Dél-Korea ellen pedig támadásaink lábbal történő lekövetése és a magyar csapat ellen többször sikerrel alkalmazott védekezési szisztéma miatt nem volt kielégítő. A magyar válogatott harmadik helye a csoportban az erőviszonyoknak megfelelő eredmény volt.”A Románia elleni negyeddöntőben aztán fantasztikus feltámadást produkált a magyar csapat. A románok ellen elért győzelem értékét növeli, hogy Görbicz nem fogott ki jó napot, és az első félidőben Pálinger sem hozta, amit tud. Szerencsére azonban Ferling és Kovacsicz klasszisjátéka mellé felnőtt a csapat többi tagja is, így csodálatos győzelemnek örülhettünk, mely egyúttal azt is jelentette, hogy csapatunk éremért játszott a folytatásban.
A magyar motiváltság és a román hibák is kellettek
„A románok elleni mérkőzésen hihetetlenül motivált magyar csapat lépett pályára, nagyon meg akarták mutatni a lányok, ráadásul remek játékvezetés mellett zajlott a mérkőzés, ami azért nem volt mindig jellemző. Románia több hibát is elkövetett, először is nem vette kellően komolyan a mieinket, azt gondolták, könnyedén legyőznek minket, ahogy telt az idő, a román szakmai stáb is egyre idegesebb lett és ahelyett, hogy segítette volna csapatát, csak akadályozta, hogy a felpörgött magyarok ellen hozzák, amit tudnak. Ne felejtsük el, női sportolókról beszélünk, akiket néhány rosszul időzített kritikus megjegyzéssel igen könnyű kizökkenteni a ritmusukból. Ez azonban mit sem von le csapatunk teljesítményének értékéből, hiszen remek játékkal győztük le ellenfelünket.”
Az érem végül nem jött össze, bár a magyar csapat mindkét helyosztóján erőn felül teljesített. Az Oroszország elleni elődöntőben a támadásainkkal voltak komoly gondok, de az ekkorra ezer sebből vérző csapat (Vérten bokaszalagja elszakadt, balszélső nélkül maradtunk és Görbicznek sem volt már testrésze, ami ne sajgott volna) így is jelentősen megnehezítette az esélyesebb oroszok dolgát. A döntőbe azonban nem sikerült bejutnunk.
A bronzmérkőzés a koreaiak elutasított óvásának fényében nem sok jóval kecsegtetett, és sajnos hiába játszottunk sokkal jobban, mint a két csapat csoportmeccsén, az utolsó nyolc percben egyszerűen elvették tőlünk a világraszóló bravúr lehetőségét. A szünetben kettővel vezettünk, és az 53. percben is döntetlen volt az állás, ami azonban ezután következett, az ellen nem volt mit tenni, így végül a negyedik helyen végzett a csapat.
Kovacsicz volt a meglepetésember
„Az oroszok elleni elődöntőn egyik csapat sem játszott jól, a játék színvonala erősen hullámzó volt, az döntött, hogy az orosz átlövők magabiztosabb teljesítményt nyújtottak. Dél-Korea ellen várható volt, hogy az ázsiaiak az elutasított óvásuk miatt megkapják azt a kompenzációt, amire szükségük lesz, és ez így is lett, néhány ítéletükkel a bírók pont annyit toltak a koreaiak szekerén, amennyit kellett. Még egyszer hangsúlyoznám azonban, hogy a negyedik hely bravúrnak számít ettől a magyar válogatottól.
Pálinger és Görbicz mellett mindenképpen kiemelném Kovacsicz Mónika játékát, aki remek százalékkal használta ki a helyzeteit, és Ferling Detti is nagyszerűen játszott, pedig egymás után több mérkőzésen is más poszton kellett bizonyítania. Tomori védekezése mellett már a támadásokhoz is hozzá tudott tenni, ráadásul ő még nagyon fiatal, szép jövő állhat előtte, ahogy a keret többi fiatalja előtt is, akik bizonyították, lehet rájuk számítani.”
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
